- Jaj Cathlyn annyira sajnálom, hogy nem tudtàl ott aludni nálam. És akkartam is szólni, de tudod hogy van ez- mondja valami írtó idegesítő hangon és kacarászva.
Mire elég érdekesen rá néztem az érkezőkre, aki Miles és barátnője volt.
- Jaj Lilykém- mondom hangját utánozva, majd hirtelen átváltottam hidegebb stilusba- Elöször is nem nálad aludtam volna, mert osztozunk a szobán. Másodszor, a kis jelenet amit rendeztetek elég erkölcstelenek találtam. Legalább az ajtót bezárhatáttok volna . És meg kell kérdeznem. Ha ugyis ezt terveztétek, akkor miért nem vetettek ki közösen egy szobát?- halgatok el, mire mind kettő arcáról lefagyott a mosoly és köpnyi nyelni nem tudtak. Mire Miles ugy érezte meg kell szolalnia egyből leoltottam.
- Mégis miért beszélsz igy a barátnőmel? Hogy mered?
- Ugy merem, ahogy ti mertetek kitoloncolni a szobából- mondom kimérten. Mire röktön lehorgasztotta a fejét, de Lily nem adta fel.
- Csajszi, ne haragudj. Tudod nem kéne elrontanod ezt a fantasztikus reggelt. Nem kellet volna, de csak tudod milyen az ember mikor szerelmes?- néz rám és hatalmas vigyor terül szét az arcán.
- Ja tudom hülye. De valoszinű te szerelem nélkül is az vagy.- oltom le a Lilykét is, majd megsem várva, hogy megszolaljon folytatom, de már felálva az asztaltól- Amugy meg, hogy utat engedjek szerelmeteknek tiétek lehet a szoba, mert hiába a hülyéken nem lehet segíteni!- azzal befejeztem és az eddig csendbe figyelő Dallas felé fordulatam:
- Köszönöma reggelit! Jól éreztem magam, de most mennék. Ha megbocsájtottok- fordítok hátat nekik.
Már épp léptem át az éterem küszöbét, mikor valaki utànam kiáltott.
- Hey! Várj!- azzal Dallas felé fordulok.
- Mi az?- momdom még mindig enyhén idegesen.
- Együt jöttünk és együtt is megyünk- mondja azzal elindul én pedig kicsit meglepetten álok ott őt bámulva. Majd mikor hátra szolt hogy megyek e szó nélkül követtem és a szobáig tartó utat csendben tettük meg.
- Asziszem megyek beszélek Branttel- mondom Cameronnak az ajtoja elött
- Rendben. Menjek énis?
- Hát, nem muszály, ahogy gondolod.
- Menjünk akkor- mondja, majd megfogja a kezem és ugy indulunk a menedzser szobája felé. Utközbe ugy éreztem meg kell magyaráznom a reggelinél történteket.
- Bocs, hogy elrontottam a reggelt a kis kirohanásommal.- mire Cameron furcsán néz rám.
- Ugyan, én jól éreztem magam amíg ők fel nem bukantak. Meg szerintem jogosan mondtad amit mondtál.
- Köszönöm- mondom és ezt ugyis gondoltam.
- Mit?
- Hogy, mellettem voltál.- mondom majd hozzá teszem- megint.
- Cathy, mondtam már ezt nem kell. Tudod én mindig itt leszek.- szorítja meg a kezem, hogy éreztese igazát, mire szemébe nézek és egy mosollyal nyugtázom, majd egy kopogás után benyítok Branthez.
Bent Brant a teraszon telefonált és az ágyba pedig Blake és Willi fetrenget.
- Fiúk? Nem a szobátokba kéne aludni?-kérdez rá Cameron.
- Ja, de csak hajnalba mikor átbotorkáltunk. A melletünk lévő szobába orditoztak és végül itt kötöttünk ki- fejezi be a mesét Blake. Mire Wili álmosan nem inkább másnaposan ránknéz.
- Figyu, nincs egy fájdalom csilapítotok?
- Bocsi- mondom azzal megindulok a teraszon lévő Brant felé.
- Bocs öreg ilyen a másnaposság.- mondja Cam és leül a teraszhoz közelebb lévő ágyra majd bekapcsolja a TVt. Én addig kisétáltam a teraszra és jeleztem Brantnek, hogy a befejezte beszélnék vele. Mire ő jelezte, hogy várjak egy kicsit. Kis idő után lerakta a telefont és felém fordult.
- Beszélni szerettél volna?- kérdezi.
- Igen, arról lenne szó, hogy kivenék magamnak egy másik szobát.
- Miért? Valami gond van Cathlyn?
- Hát nem, vagyis de. A szobatársam hormon tultengésbe szenved.- utalok az estére vissza mire a menedzsernek le esik miről van szó.
- Ohh értem. Hát figyelj, az a gond, hogy a szálodás megmondta nincs szabad szoba már, mivel strand szezon van. Ugyhogy sajnálom de még két napot valahogy ki kell bírj
- Ohh remek, beszerzek egy füldugott és kiköltözök a folyoson lévő kanapéra szerintem.
- Ennyire gáz van?
- Brant, szó szerint azok ketten nem birnak a hormonjaikkal. Baszus azt se vették észre, hogy bementem az éjszaka.- mire   kikerekedet szemekkel néz rám.
- Oké értelek, de sajnos nemtudok mit tenni.- mondja öszintén és kissé sajnálkozva. Mire a terasz felöl megszolal Cameron, aki fogalmam sincs mikor került oda.
- Esetleg ha neked nem gond és Cathlynek sem, akkor beengedjük a minszobánkba aludni.- tanácsolja Cam. Én pedig kikerekedett szemekkel nézek rá.
- Hát ha nem fog történi semi, részemről oke- egyezik belle Brant- most bocsi de ezt a két idiótát kizavarom a szobámból- azzal otthagy engem és Cameront a teraszon.
- Komolyan aludhatnék ott?- kezdek bele én elöször.
- Persze, komolyan gondoltam.
- Ezt nagyon köszönöm. Fantasztikusan tudom értékelni.- mosolygok rá.
- Akkor?
- Ja, igen szivesen aludnék nálatok- mondom és hirtelen ötlettöl vezérelve szorosan megölelem- Annyira köszönöm. Az adósod vagyok.
- Nem tesz semit, szívesen láttot vendég vagy- mondja hajamba visza ölelve Cameron. Majd mikor elszaladtunk egymástól kissé kinosan hozzá teszi- Jobb ha megyünk és szolunk Aaronnak is.- túr bele tökéletes hajába.
- Izé... igen az jó lesz- mondom azzal elindultunk.

Szioka :)
Ezzel a résszel szeretnék boldog ujevet kivani, minden kedves olvasomnak :* :*
Remélem ez a rész is elnyerte tetszéseteket. Köszönöm a 21K olvasot, 1 K voteot és a 82 komentet. Fantasztikusak vagytok. Csak igx tovabb ;)
ITT VAN 2017!!!! 🎉🍾
            I.