- Tudod mikor elkeztem vineozni és kezdet beindulni a hírnevem akkor ismertem meg. Ő is a karierje elején járt és ugy öszehozot minket a sors. Jól kijöttünk egymással. Annyira hogy vettünk közösen egy házat Malibuba, egy nagy bazi nagy emeletes házat, asztán idővel változot a gondolkodásunk ő inkább elfel, maga javára gondolt én pedig úgy a Magcon bövitésére a rajongokra. Ő elkezdet inni keveset, akkor egy időbe cigizet is. Eleinte énis benne voltam de aztán kezdet egyre zavarobb lenni, hogy a kamerákba egyet mondunk és utána másat csinálunk. Ugyhogy veszekedtünk e miatt sokat. Majd megismerte a barátnőjét én Rebebacát a volt barátnőm és egyre elhidegeltebbek lettünk egymással. Majd mikor bejelentette ő nem akkarja tovább csinálni a Magcont és inkább egyedül akkarja a karierjét építeni akkor na akkor volt az a pont ahol nagyon de nagyon csúnyán ösze vesztünk. Még berekedtünk is. Én egyrészt elárulva éreztem magam, mert olyanokba áltatot, hogy majd együtt, ami persze kész átverés volt mint kiderült a végén. Ugyhogy ez a mi kis történetünk- fejezte be és egy keserű mosoly ül ki arcára. Mire én ovatósan megfogom a kezét és finoman megszorítom, bátorításúl. Rám emelte barna tekinteteít én pedig hirtelen magamhoz öleltem. Nem tudom miért, de ahogy ott ült láttam szüksége van valakire. Fél kezével visszaölelt és fejét nyakamba fúrta. Én pedig, hogy mindkettönknek kényelmesebb legyen át ültem az ő nyúgszékére és kb jó 4percig ültünk igy. Én fejének támasztottam sajátom és behúnytam a szeme, közbe ő arcát egyre jobban nyakam közé rakta.
Mikor elváltunk egymástól nem szoltunk semit, csak néztünk egymásra de nekem most is meg kellet szolalni.
- Ezt én sajnálom- fordítom el a fejem
- Olyan aranyos vagy- emeli fel az arcom.
- Most ez hogy jon ide?
- Csak eszembe jutott, olyan aranyos hogy azt sajnálod ami ugy mond csak egy hülye kis történet rólam.
- Oo Cameron, te olyan buta vagy.- nevetek fel- Nekem ez nem egy kis hülye történet rólad, nekem ez egy kulcs hogy jobban megismerjelek.
- Gyere ide- vonn magához és velem együt hátra dől a nyugágyba- És akkor még csodálkozol, hogy hercegnőnek hívlak.
- Most......
- Ne ne szólj semit. Csak elrontanád a pillanatot.Inkább most én kérdezek.
- Na jó. Figyelek
- Milyen volt Magyarországon felnőni?
- Most komoly annyi kérdés közül- mosolyodok el és közbe felveszem a fejem a melkasáról.
- Mert engem ez érdekel.
- Na jó. Hát jó. Szerettem is meg nem is. Ott máshogy vannak dolgok, mint itt. Itt az emberek jó dolgokukba nem tudják már mivel csúfítsák magukat, ott nincs ilyen valaki késő estig dolgozik, valakinek családja van de a legfontosabb koránt sincs annyi pénzük mint az ameikaiaknak.
- Mesélj még kérlek! Olyan másabb. - Én pedig elkeztem mesélni mindent, tapasztalataimat, embereket, városokat. Nem is vettem észre, hogy idő közbe elkezdtem remegni Cameron karjaiba, de ő észre vette.
- Te fagysz meg. Jaj jaj- mire felültettet, ő pedig felált a pokrócért és terpeszbe viszaült, fél kezével újra átölelt majd magárahúzott és mindkettönket betakart. Kényelmesen elhyeszkedtem és lábbaimat egészen térdéig húztam. Majd kezemet fejem mellé raktam és behúnytam a szemem. Nem tudom meddig feküdhettünk ott de egy idő után a fáradság teljesen el uralkodott rajtam, az csak hozzá segítette hogy Cam míg fél kezét derekamon pihentette újaival kicsi köröket írt le. Tudtam, hogy el fogok lassan aludni,amiatt is hogy hanalig beszélgettem Camel. És bevalva nagyon jó érzés volt Cameron Dallas karjaiba elaludni.
- Cameron!- mondom már fél álomból
- Hm?
- Hamar hozzá tudnék ehez szokni- fúrom fejem jobban melkasábba. De már szinte olyan szinten voltam, hogy nem tudtam miket mondok ki hangosan.
- Énis hercegnő énis.- És utána totál képszakadás. Röktön el is aludtam.