•Cameron•
Nem tudtam aludni éjjel. Csak a mai nap járt a fejembe, néha pedig csak ugy felugrott Cathlyn mosolygos arca fogalmam sincs mi ütöt belèm de teljesen elvarázsolt. Ma mikor lattam az ingembe, lattam a combjait es, hogy milyen zavarba jott ugy ereztem meg kell csókolnom. Azt akkarom, hogy minden nap az én ruháimba làssam, mert jól áll neki. Az a csók is majdnem össze jött, majdnem egy hajszál választott el, hogy izleljem azokat az enyhén telt ajkakat, és puff akkor hívtak. Persze utana ideges voltam meg minden, es hirtelen azt se tudtam mi volt de az biztos megakkarom ismetelni es akkor mar elakarok jutni addig a csókig.
Na az éjszakámból az lett, hogy a gondolataim miatt max 4 órát aludtam és reggel is már 7kor fenn voltam. Még percegig hallgattam a másik két fiú szuszogását de végül kimentem a konyhába, öntöttem egy pohár narancs lét, rá néztem a kanapén alvó Cathlynre, akin nem tünt, hogy ki lenne pihenve. Mikor beletúrt hajába csak elmosolyodtam, majd kinéztem a nagy terasz ajtón, ahol anya békésen olvasott egy pohár kávéval. Végül kiléptem hozzá és leültem mellé.
- Jó reggelt!- nyomok egy puszit arcára.
- Neked is- mondja és lerakja a könyvet- Láttom nem aludtál valami sokat.
- Oo még jó, hogy igy ismersz anya.
- Hát a fiamat??
- Ott a pont.- mondom majd csend borúl közénk.
- Na mesélj drágám ha már kijöttél.
- Anya fogalmam sincs mit csináljak.
- Cathlyn?
- Igen, ő. Teljesen elvesztem az eszem és csak vele lennék. Ő olyan másnak tünik.
- O kisfiam, tetszik neked!
- Igen, sőt asziszem kedvelem is.
- Figyelj, ha ugy érzed, hogy szereted akkor semi képpen ne engedd el. Rendben? Mert hidd el kisfiam én ahogy eddig megismertem ez a lány megéri. Lehet nem beszéltem vele sokat de egyből kiderült neki fontosak az érzelmek, mint saját magáé és másoké.
- Köszönöm, te mindig hihetetlen jó tanácsokat adsz- azzal megöleltem és nyomtam egy puszit az arcára.
- Gyere köldsd fel a többieket én addig csinálok reggelit.
~Cathlyn~
   Aszt hiszem a tojás illatára kezdetem el ébredezni, de a végső lökést az adta ahogy a hàrom fiú egyszere ugrott rám
- Cathlyn reggel van!!!- üvölti Blake
- Nem mondod hülye gyerek- lököm meg és felülök, közbe beletúrok hajamba majd kezemet megtámadztom lábamon.
- Mi az valaki rosszul aludt?- kérdezi Chris
- Nem inkább valaki semit nem aludt szinte- mondom- Ennnyire látszik?
- Hàt éppenséggel......
- Oke, értem. Inkább ne válaszolj.
- Nem vészes, annyira- ül mellém Cameron és félkezével magához húz én pedig válára hajtom fejem
- Ja gondolom .- mondom és behunyom szemeimet.
- Hallod ne aludj.- ordit arcomba Chris
- Ooo na!!! Nem is alszok. Hagyjatok már- mondom nyügösen majd jobban Cameronhoz bújok és fejem vállába fúrom. A fiúk látták most nincs kivel igy elinditották a sponygya bobot.
- Örülnék ha mindig igy ülnénk- sutogja fülembe Cameron. De nem válaszolok rá csak el mosolyodok és inkább magamnak mint neki vàlaszolok.
- Énis- de valaszinü meghalotta mert puszit lehelt fejem tetejére.
- Tényleg ilyen rosszul aludtàl?
- Ne tudd meg. De komolyan alig aludtam most vagy két- három orája ha el tudtam aludni.
- Oo te szegény. De nem a kanapé miatt?
- Nem dehogy, inkább a gondolattaim miatt - mosolygok rá- Adziszem megyek kicsit megprobálom rendbe hozni magam- tápászkodok fel Cameron mellől.