26.rész
Beléptem a szobámba és bezártam mögöttem az ajtót. Cipőmet lelöktem az egyik sarokba, telefonomat meg táskámat az ágyra. Lehajoltam a böröndömhöz és kikerestem a fürdőruhám, ami igy néz ki
Nagyon szeretem, leginkàbb azért mert kiemeli barnaságom és paszol hozzá. Ehez még elővettem fekete lábújközös papucsom és egy kb az én méretemnél 2x nagyobb fehér hosszúkás inget. Fürdőruhámmal bevonultam a fürdőbe majd felvettem. Kilépve belebújtam papucsomba és felkaptam az inget, ami combom közepéig ért, igy már nem is kellet se nadrágot se semi mást felvegyek. Táskámba belöktem egy törölközöt és egy hajgumit, majd kifelé menet megcsodáltam magam a tükörbe.
Nem készülhettem sokáig mert leérve a halba csak Bryant volt a csapatunkból.
- Többiek?- kérdezek rá mikor közeleb érek hozzá.
- Még készülődnek- mondja majd hozzá teszi- de az is lehet, hogy most festik magukat.- Erre a kijelentésére mindkettőnkből kitört a nevetés. Már már annyira nevettem, hogy végül lekelet üljek a mögöttem lévő kanapéra. Majd leült mellém Bryant is.
- Ez jó volt- mondom neki.
- Tudom. - majd sokatmondoan rám néz- Hallod nem csinálhatok rólad egy képet most?.
- Felejsd el. Mondtam már nem állok modelt.
- Nem ezt kértem csak, hogy csináljak rólad pàr profil képet. Jól áll ez az ing.- megforgattom szemeimet de végül, ugy döntök engededem hadd lőjön pár képet.
- Köszi. Jó gyere ott a két pálmafánnál akkarok pozólni.- mondom majd felpattanok és elöresiettek. A pálma fák a hotel elött voltak egy kő placnál, ahol tényleg jó képeket lehet csinálni. Be álltam a két gyönyörű pálma fa közé és elkeztem pozólni. Kb 5 perce csak képekeg csináltunk leginkább rólam de voltak közösek is, mikor valaki felugrott hirtelen mellèm arra a placra. Hát persze Cameron ki más. És ahogy én ott ültem ő pedig gyorsan feltámaszkodot és adott egy puszit az arcomra. És igen ebben a pillanatban katogott egyet Bryant gépe jelezve, hogy ez a momentum meg lett örökítve.
- Cameron mit csinálsz?- szálok le majd sétálok oda a fotoshoz, hogy megnézem legalább jól sikerült.
- Fotozkodok- mondja. Majd mindketten Eslava felé fordulunk, hogy lássuk a képet. És igen egy remekül sikerült kép lett. Én ahogy ülök a placon mosolyogva és csukott szemmel míg Cameron karból tartja magát és add egy puszit, a hátér meg házak és melletünk pálmafák. Röktön beleszerettem ebbe a képbe. Egyszerüen imádtam, olyan öszinte volt nem olyan mű, mint általába.
- Ez de jó lett- szolalok meg.
- Haver ezt még ma küld át, nagyon jó lett.
- Tudom én csináltam - mondja Bryant és kacsint egyet. Majd kis csapatunk többi tagjához fordul és végre elindulhatunk a partra. Persze végig marhultunk és nevettünk, de hát igy szép az élet.
A partra leérve én egyből lelöktem a táskám, ingem, papucsom és elkezdtem beszaladni a tengerbe, ami nagyon kellemes volt. Egyszerüen imádom a tengert sőt minden féle vízet imádok és a vízisortokat nagyon nagyon szeretem. Én voltam az első a többiek mind előkelet készüljenek. Mondjuk fogalmam sincs, hogy mire.
- Fiúk!- szolalok fel- Mit a francot kell annyit készülni?- csapok egyet a víz felszínére. Mire mind felém fordulnak és legyintenek.
- Te ezt nem érted- mondja Chris.
- Hát ezt tényleg nem- mondom megadoan majd elkezdek befele úszni. Már épp azon voltam, hogy megforduljak, mikor valaki a semiből lenyomott a víz alá. Köhögve jöttem a felszínre de mivel lábam már nem érte a földet félő volt újra elsülyedek igy az a valaki aki lenyomot gondolom mert nem láttam semit. Az illető felemelt a derekamnál fogva és magához húzott. Erősen tartott, kezem melkasán pihent és mikor kitisztult a látásom észrevettem, hogy hős lovagom nem más mint Cam.
- Na jó, engedj el- mondom mikor rá eszmélek túl közel vagyunk egymáshoz.
- Felejsd el- mondja nyugottan majd elindul kifelé- még a végém megfuladsz.- mikor már lábam érte a talajt kibontakoztam Cameron tartásából és lepricoltam.
- Te hibád ha megfuladok! Te nyomtál le!- mondom dühösen és még mindig pricolom. Majd mikor ugy éreztem elégé lenyugottam elkezdtem kifele meni és persze hátat fordítottam Cameronak ami oriási hiba volt . Ugyanis a következő pillanatba háturól két kezével felemelt majd mikor kiemelt a vízből vissza is dobodt. Mikor feljöttem a víz alól Cameronhoz fordultam.
- Na jó, ez egy gonosz húzás volt. Mire volt ez jó?- mire Cameronból kitör a nevetés.
- Elég Dallas! Ezt nagyon megbánod- mondom majd hirtelen közel úszok hozzá màr már nagyon közel. Mire kiváncsian néz rám mi lesz ennek a vége. Én pedig válára teszem kezem és egyre közelebb hajolok ajkaihoz. Cameron meg azt hitte megfogom csókolni mert teljesen elengedte magát és mikor már nagyon közel voltam ajkaihoz pimasz mosolyra húztam számat és hirtelen erőből lenyomtam énis a víz alá. Meg se vártam, hogy felbúkjon csak elkezdtem kifele szaladni nevetve. Tudtam , hogy ott szald ő is mögöttem mert hallotam ordíbálását.
- Álj meg!! Ugye tudod hercegnő ha elkaplak nagyon megbánod.- ordítja. De nem törödök vele csak kiszaladok a vízből. A homokon szaladok mikor elkap háturól és végül a földön kötünk ki. Ugy, hogy ő van felettem. Mosolyom egyből leolvad.
- Na mi az már nem is olyan vicces?- néz rám pimaszul.- Nekem hosszabbak a lábaim még jó, hogy elkaplak.
- Engedj el Dallas.-
- Mondtam visza kapod- mire elkezdtet csíkizni.
- C-Cam- Camer- Cameron e-e-engedj eeelll- mondom nevetve- Nnnneeemmm biiirrommm!
- Haljam a varázsszót hercegnő.
- Kkké- kkkkééérlek ssszzzééppen.
- Fel adod?
- Sssooohha-
- Hát akkor sajnálom.- majd még nagyobb erőbedobással csíkiz.
- Okkkééé nnaaa nyyertééll- mondom megadoan mire röktön abbahagyja majd elkezd közelhajolni majd ajkaimba sútogta miközbe szemeimbe nézet.
- Nyertem gyönyörűm-
- Szálj le rólam Dallas. Éhes vagyok- erre a kijelmetésemre nevetve leszál rólam majd felhúzott.
- És mit ennél?- mire én ragyogó szemekkel néztem rá.
- Vaniliás epres palacsintát.-
- Jeszus, egy éhénkorászt ismerek.
- Hey - boxolok válába. Majd oda sétálunk a többiekhez, akik fantasztikusan szorakoztak a vízbe.
< Cameron szemszöge>
Megbolondít. Komolyan mondom. Soha nem éreztem igy. Mindent képes kihozni belölem a legjobbat és a leggrosszabbat is. Ugyan akkor lenyügöz, hogy lehet ennyire energikus és természetes minden helyzetbe. Mikor láttam a közös képünket ami a hotel előt készült, tudtam be fogom kereteztetni. A vízbe pedig tényleg elhittem, hogy megfog csokólni, és mikor nem tette dühös voltam. Dühös de leginkább magamra, hogy ilyen hiszékeny vagyok, hogy simán elhittem megteszi. Leginkább magamra voltam dühös, hogy vágytam rá igen vágytam, hogy ajkai az enyémet érintsék, hogy érezem ajkai izét. Jeszusom!! Miket beszélek, mint egy nyálas szappan operába. Nevetséges vagyok! Túrok bele hajamba majd elindultam Cathlynnel a palacsintázó felé, ami itt volt a parton.
- Komolyan epres vaniliás?
- Most miért Dallas. Te tudod milyen finom az??- néz rám kérdőn.
- Na jó. Nem tudom.- valom be öszintén.
- Tudtam- csettint egyet - Jó akkor, hogy megtud muszály lesz te is egyél egyet- néz rám boci szemekkel. Mire elmosolyodok.
- Oké hercegnőm nyertél.- mondom megadoan.
- Tudtam tudtam- kezd el körülöttem ugrálni, majd a nyakamba borúl- Nem is tudod milyen jo lesz.
A palacsintázohoz érve Cathlyn leül egy kétszemélyes helyre míg én vettem két palacsintát.
Majd a két palacsinta társaságába leültem mellé.
- Tessék hercegnős palacsinta egy hercegnőnek- mondom és elé tolok elé egy rózsaszín habos palacsintát. Ő csak megforgatja a szemeit.
- Köszi.- mondja majd elkezdi enni a palacsintájat. Teli szájjal felém fordul.
- Na, hogy izlik Dallas?
- Hát asziszem új kedvencem van - mondom öszintén.
- Ugye ugye én mondtam. Jobb, mint a nutellás- mondja bologatva.
- Attól csak jobb lehet- egyezek bele.
- Hogy hogy?- néz rám kérdőn.
- Hát tudod én nem igazán szeretem a nutellát.
- Komoly?
- Halálosan.
- Aszta. Mondjuk tökre megértem, énse imádom de néha jól esik bekapni egy egy kanálal-Ez után egy kis csend ereszkedet közénk de végül én megtőrtem.
- Szóval te és az 5SOS?- kérdezek rá egyből. Mire zavartan rám néz.
- Nem akkarok Arról beszélni- süti le a szemét
- Nem nem Arról kell beszélj, csak feltettem a kérdést te és négy fiú.
- Oké- fúja ki a levegőt- Mi van velük?
- Hát hogy ismerted meg őket, hogy kerültél ki Ausztráliába?
- Ja, hogy az. Hát még mikor othon voltam az egyetemen megpájáztam egy pályázatot, a feladat egyszerü volt álísd össze egy model fotó albumát. 10 leggjobb kèpet kikelett válasz, de olyan képeket amelyek megfeleltek az elvárásoknak, majd mindegyiket megkellet indokolni miért pont azt választotad. Ez után saját képeket is bekelet küldjél. Én pedig csak ugy tettem egy probát és nyertem. Igy sokkal hamarabb befejeztem az egyetemet igysnis ez volt a pályázat egyféle nyereménye plusz elküldtek egy fotoshoz praktizálni 2 évre. Igy kerültem az 5SOS fotosa mellé.
- Woo! Bravo. Szoval jó fejek?
- El se hiszed mennyire- valja be.
- Na jó, de miről tudtál négy rockos ausztrál énekessel beszélni?
- Cameron, ne hidd azt, hogy azért mert egy műfajt követnek csak ilyen dolgokról lehet velük beszélni. Velük tényleg mindenről lehet. Ès mindegyiküket másért szeretem.- mondja majd az emlékek hatására mosoly jelenik meg az arcán. Már egy jó ideje megettük a palacsntákat de még mindig ott ülünk és ő mesél én pedig hallgatom.
- Például?- kérdezek rá.
- Cameron, nem akkarnád, hogy egész mindent elmeséljek az életemről?- néz rám dühösen de tudom csak szorakozik mert szemébe pajkoság csillant.
- De jó lenne.
- Tudod mi a baj, hogy túl öszinte vagyok hozzád- mondja majd felál az asztaltól- Gyere inkább menjünk vissza.- majd el is indul. Én gyorsan utána sietek.
- Jó most befejezem a kiváncsiskodást, de szolok ezzel még nincs vége-
- Szinte gondoltam, hogy túl könnyű lenne- mondja ő is.
Mikor visza értünk épp indult volna oda a többiekhez a vízbe mikor megfogtam a csúkloját.
- Hercegnőm tartozol egy sétával- nézek szemébe. Ő pedig győzedelemes mosolyra húzza száját.
- Hát nem hiszem Dallas, hogy tartoznék bár mivel is.
- Hát pedig megigérted- nézek rá zavartan.
- Csak tudod, most is sétáltunk plusz még ettünk igy tartozásom nincs.- És igaza volt. Tudtam és ő is tudta ezt a kört ő nyerte, nem lett volna értelme veszekedni erről.
- Ezt most vitted.- mondom neki. Mire diadalmas mosolyát senki se tudta volna levakarni arcáról.
- Ó csak tán nem a nagy Cameron Dallas elismerte, hogy nyertem- kezd el újongni.- Ez életem legjobb napja- mondja majd elszalad a többiek után. Én pedig továbbra is ott álok és csak azon gondolkodok, hogy a francba tudja ő állandoan amiotta ismerem kihozni belőlem a jó fiút. Nem olyan értelembe, hogy hű de függő meg utca gyerek lennék, csak sose volt olyan, hogy valaki másé lett volna az utolsó szó vagy, hogy ne szívattam volna halára azt a női tagot aki egy napot is tölt velünk.. És tessék megjelent ő és ugy érzem muszály mindig mosolyt csalnom arcára.
Hello Hello :))
Megírtam a következő részt, kicsit hosszabb lett de attól még remélem tetszik mindenkinek.
Megszeretném köszöni a 112 voteot, aminek nagyon örülök 😅😘.
I.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro