Másnap reggel még mindig a két szoba társammal ébredtem. Teljesen kiment a fejemből, hogy éppen Cameronnal alszok egy ágyba ugyhogy reggel mikor rémálommentesen és kipihenten felébredtem kinyújtottam a karom ès sajnálatomra pofán vágtam Camet aki fel is kellt.
- Mi a franc?- gyorsan fölé hajoltam, mert szörnyen sajnáltam magam, hogy befogadot én meg igy hálálom meg.
- Ne haragudj! Tényleg bocsi- támaszkodok meg a melkasán.
- Hercegnő nem haragszok csak nem ilyen reggeli ébresztésre számítottam- jelenik meg a huncut mosoly a szája szegletébe. Majd végig mért mind kettönket és szeme megakadt melkasára helyezet kezemen. És igen teljesen kiment a fejemből az is, hogy boxerbe alszik ugyhogy felsöteste mesztelen. Ujra pimasz mosoly jelenik meg arcán miközbe melkasára helyezet kezemeől tekintette megálapodik az arcomon majd tekintettünk öszefonodik. Barna szemeibe teljesen elvesztem.
- De ez a helyzet sokkal jobban tetszik.-
- Oo bocsi- kapkodokom le kezemet róla és probálok elhúzodni, de hirtelen felül kezét derekamra helyezi majd mindkettönkel visszahuppan az ágyba. Én pedig eközbe egész testemmel melkasának ütközöktem.
- Ez a helyzet mindennél jobban tetszik- suttogja fülembe miközbe én még mindig egész testemmel melkasán fekszek.
- Dallas ne játszadoz- forgatom meg a szemem és probálok felkelni de védelmező szorítása nem engedi. De igazazából nagyon is jól eset és élveztem az egészet.
- Nem szokásom ilyenekkel- mondja ujra majd fél kezével kisimít egy tincset az arcomból.
- Cameron engedj el- nézek rá. Nem kéne ilyen jól éreznem magam a társaságába. Mi lesz ha csalodni fogok benne is. De nem most nem akkarok erre gondolni.
- És mi lesz ha nem hercegnőm?- néz rám pimaszul
- Azt még nem tudom- gondlkozok el és lebigyeztem az ajkaim, majd hirtelen eszembe jutott valami és mosoly húzodott ajkaimra.- Mi lenne ha ezt csinálnám- csíppek bele finoman az oldalába. Mire Cameron meglepetten felugrik, de még mindig nem enged el. Belölem pedig kítör a nevetés.
- Na ez egy rossz húzás volt. Általába a hercegnők nem ilyen vadocak- mosolyog rám. Majd egy hirtelen mozdulattal elöre hajol és finoman bele harap a válamba. Mire én csak meghököltem és meglepetség ült ki az arcomra.
- Ez meg mi fenne?- kérdezek rá.
- Bosszúnak hívják- mondja nemes egyszerüséggel- az elöbire.
- Na jó. Te nem bosszúlhatsz mert az enyém volt bosszú azért, hogy nem engedsz lemászni rólad.
- Ooo pedig biztos vagyok benne, hogy nagyon is élvezed a helyzetet- kacsint rám.
- Na jó most engedj el!.-beszélgetésünket a másik ágyba megszolaló ember szakítja félbe.
- Menjetek szobára!!!- utasítja mire Cameron egyszerre elenged én pedig kapok az alkalmon és felàlok róla.
- De az ő hibája- panaszkodok.
- Hercegnő ne kend rám a balhét.
- Dallas ne hívj igy- nézek rá dühösen.
- Különben?
- Megbánod.- és ezzel othagyom és bevonulok ruháimmal a fürdőbe. Miután a fürdőbe végeztem a két szobatársammal és persze csomagjainkkal elindultunk a többiekhez. A halba Brant elmagyarázta, hogy a következő álomás olaszország majd mind felszáltunk a buszra én Cameronnal kézzelfogva ültem fel. Alisha csak dühösen és fogcsikargatva nézet minket most èppen Willi karjaiból. Én pedig kárörvendően magam elé mosolyogtam.

Hello Hello :))
Elöször is nagyon örülök és köszönöm, hogy már 1K olvasonál tartunk. Egyszerüen fantasztikus olvasok vagytok ❤️
Másodszor nagyon remélem, hogy tetszik az én kis storym és nem unalmas.
Puszi mindenkinek I.