Másnap reggel Cameron karjaiba ébredtem. Kellemes volt, hazudnék magamnak ha aztmondanám nem.
- Jó reggelt hercegnő!-
- Jó reggelt! És miért vagyok én hercegnő?- fordulok Cameron felé.
- Mert ha rádnézek egy hercegnő jutt eszembe.
- Oooo na persze Dallas. Ne hívj igy.
- Miért ne?
- Mert nem vagyok hercegnő.
- O dehogy nem. Te az én hercegnőm vagy és én vagyok a testőrőd.- mondja és egy puszit lehel a homlokomra.
- Ezt még te se hiszed el- nevetek fel. Kibontakozok az őleléséből és megindulok, hogy kivegyem a mai szettem.

Ezt választottam mert ma elég hideg van.
- Én elhiszem és meglásd majd te is elfogod hinni- mondja én meg otthagyom és bevonulok a fürdőbe. Miután elkészültem kicsit rendbe szettem a dolgaimat míg vártam Cameronra majd ketten elindultunk reggelizni. Aaron már rég lent volt. Út közbe Cameron öszekulcsolja a kezünket.
- Jól aludtál karjaimba?- kérdezi hirtelen. Erre csak megforgattom a szemem
- Ha tudni akkarod igen.
- Tudtam.
- Megint rátaláltál az egodra?
- Nem ő eddig is megvolt.- erre már nem mondok semit inkább csendbe megyünk tovább.
Reggelizés után elmegyünk városnézésre én katíntok pár képet a fiúkról. Nagyon elvoltak, képeket csináltak meg gördezkáztak. Épp Brant felé tartok, hogy megkérdezzem mikor mehetünk enni, mikor hirtelene egy szőke hajzuhatag log be a látoterembe. Alisha. Erősen megmarkolja a csuklomat és beleméjeszti mű kőrmeit majd szembe fordít magával.
- Hallotam kiverted a hisztit, hogy Cameronékkal aludhass.- sziszegi- Azt hiszed, hogy te kellenél Cameronnak? Hm?? Hát felejsd el, talán eljátszogat veled de a végén pofára fogsz esni aranyom.- Nagyon rosszul estek a szavai. A szemem könybe lábad, de a sírást viszafolytom és megacélozom magam majd mikor épp elengedne énis megfogom a karját és megszorítom., mert én bizony nem fogom hagyni, hogy akárki is igy beszéljen velem.
- Na figyelj ribanc mert csak egyszer mondom el. Ha nem kopsz le rolam de nagyon gyorsan egy életre el lesz törve a kis pofid és szerintem az se neked se a sok ribanc keresőnek nem lesz jó. Másodszor ne üsd bele az orod az én dolgomba. Megértettél??- majd ezzel a lendülettel elengedem a karját és otthagyom magába. Már ezek után nem nagyon van kedvem semihez. Igy csak ledobom magam az egyik padra és viszanézem a képeket. Városnézés után megnéztük a koncert helyszínt és mindenki készült az esti koncertre. A koncert előt vagy 5 percel Cameron megálított
- Hey! Minden rendben?- kérdez rá.
- Persze hagyjad minden OK- válaszolom és azzal a lendülettel ott is hagynám. Igen egész nap kerültem a társaságát mert mi van ha Alishának igaza van. De mikor épp othagytam volna a fájos csuklom után nyúl és finoman megragadja de én erre felszíszenek.
- Auu!!
- Mi az? O neharagudj-
- Nem gond hagyjad. Megoldom.
- Mi történt?
- Semmi semi menjél készülödj.
- Lássam!- mondja ellent nem  türő hangnembe.
- Semmi igazán. Nem nagy dolog biztos bevertem.
- Lássam Cathlyn!- nyújtja a kezét. Erre már oda nyújtom a kezem és közbe felhúzom a felsőm uját, hogy megnéze az Alisha okozta zuzodást. Tudom nem fog belilulni de holnapig biztos érzékeny lesz meg piros mivel nem jeggeltem.
- Ezt ki csinálta?- kérdez rá mikőzbe méregeti a karom.
- Figyelj Cameron nem nagy dolog egy kis zuzodás, már amugy is elrendeztem. Megnyugodhatsz megtudom magam védeni.
- Azt láttom- mondja szarkaztikusan- Ki csinálta? Alisha volt ugye? Láttam mikor a parkba eléd ált.
- Igen ő volt de hagyjad nincs gond megoldottam- mondtam és lassan kezdtem megíjedni Camtól mert olyan düh ült ki az arcára amit még sose láttam.
Cameron szemszöge
     Láttam a karját az egész tiszta vörös volt és fájt neki ebbe biztos vagyok.Dühös voltam igen idegesített, hogy bántotta őt Alisha és, hogy akkor nem voltam ott, hogy megvédjem. Még magam se tudom miért de igen meg akkartam védeni mindentől, mert mit ne mondjak talpra esett lány de látszik rajta, hogy akkár mennyire öneláttó rászorúl a védelemre. És azt is láttom ahogy maga köré éppíti a falait, amik megvédik. És én le akkarom dönteni őket, közelebb akkarok kerülni hozzá, megakarom ismerni. Múlt este mikor rémálva volt aggódtam, és akkármi történt vele tudok várni érte , hogy megtudjam. Feltettem neki a következő kérdést.
- Mit mondot?
- Semi érdekeset. Hagyjad Cameron- mondja de nem néz a szemembe szóval tudom, hogy hazudik és igenis bántja az amit mondot Alisha.
- Hercegnő, mit mondot- lépek hozzá közelebb, mire ő felnéz.
- Cameron menj kezdődik a show.
- Addig nem amíg el nem mondod.
- Mondom semit- fordítja el megínt a szemét.
- Kérlek hadd segítsek.
- Csak azt, hogy te csak játszadozol velem- mondja és lesüti a szemét. A harag átfutt a testemen és minden izmom megfeszül. Hogy mondhat ilyet bárki. Föleg, hogy nem is ismer. Én nem szoktam játszadozni a lányok szívével én ha akkarok valakit akkor széppen lassan megszerzem és onnantól ő az enyém és felelősnek érzem magam érte. Pont mint Cathlyn, akkarom ezt a lányt jobban mint bármit, és ha egyszer az enyém lesz nem adnám senkiért.
- Cameron ne idegeskedj. Megoldottam, nem hagytam magam.
- Örülök neki- vonnom ölelésembe.- Máskor pedig nyugodtan szóljál. És ne hidd el egyetlen szavát se jó?
- Igen. De most már menj kezdödik- mutat az ajtó felé.
- Igenis hercegnőm- mondom neki katonásan. Még visza ordít nekem.
- Nem vagyok hercegnő Dallas.
- Ezt még te se hiszed- mondom még oda és kacsintok egyet. Majd kiszaladok a színpadra a rajóngok pedig felordítanak. Ez az érzés mindig pozítivan tölt fel.