Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

10.rész

Másnap reggel korán keltem, mint általába. Kezem öszevolt kulcsolva Cameronéval. Csak hol rá hol a kezünkre néztem enyhén meglepetve, de nem engedtem el. Cameron még mélyen békésen aludt. A repülő 11kor indul most meg fél hétvolt szóval volt egy csomó idönk. Probáltam viszaaludni de nem sikerült egyszerüen nem ment. Ovatosan elengedtem Cam kezét, ő pedig álmába elkezdet kapkodni a kezem után. Mosolyogtam rajta majd be mentem a fürdöbe. Be áltam a zuhany alá és engedtem magamra a kellemes meleg vízet, ami minden porcikámat átjárta. Megmostam a hajam, és engedtem tovább magamra vízet közbe arra gondoltam vajon mi történhetet az éjszaka, hogy Cameron és az én kezem öszekulcsolodot. Végül belefáradtam kiszáltam a zuhany alol, megtöröltem a hajam, felvettem a fehérnemüjimet  és mielött kiléptem a szobámba magam köré tekertem a kendőm felkészülve arra, hogy Dallas felkel. Kivinultam a szekrényem elé és kiválasztottam a mai szettem

Ruha darabjaimmal viszavonultam a fürdöbe, majd miután felöltöztem  bepakoltam az utazó táskám és bezártam. Ezt persze a legnagyobb csendbe probáltam, ami nem nagyon sikerült ugyanis Cam elkezdet mozgolodni az ágyon, de szerencsémre csak kinyitotta a szemét és egy hello kiséretébe a másik oldalára fordult és aludt tovább. Olyan aranyos volt, hogy csak áltam és mosolyogtam . Beültem az ágyamba és telefonoztam, vártam, hogy a Cam felkeljen.
2 óra múlva
   Nagyba olvasom a könyvem, még mindig arra várva, hogy Cameron felkeljen. Végül csak felkelt. Elkezdet mozgolodni újra majd felült és viszafeküdt egy álmossan nyöszörgöt.
- Csak tán nem állmos a kicsi Cameron- mondtam neki csak, hogy cukoljam,
- Kérlek hagyjál hadd ébredjek fel a saját tempomba. - mondta közbe pedig felém fordult és folytatta- Föleg azok után ami éjszaka müveltél.
- Mi? Mi történt éjszaka Cam?- kérdezem töle és mellé térdelek az ágyra.
- Hát nem emlékszel? Rosszat álmodtál és kiizadva, nagyokat szuszogva ébredtél fel. Felébredtem hisz nagyon rosszatálmodhatál mert mindegyre forgolodtál. Mikor pedig felkeltél nem vetted észre, hogy ébren vagyok én pedig megkérdeztem mi a baj. Mire te annyit mondtál semi és visza feküdtél de tudtam nem alszol. Most azt kérdeztem, hogy ,, Rosszat álmodtál?" Mire te csak mondtál egy ahát. Én pedig a kezed után nyúltam és megfogtam.- fejezte be a történetet. És hirtelen minden beugrott az álmom amit minden este álmodok, ahogy felriadtam, ahogy Cameron kedvesen és agodva érdeklödik de én nem akkarok beszélni vele. Ahogy ezek után kezem után nyúl én megfeszülek de végül lassan megnyukszok az érintésétől és eszembe jutott ahogy azt mondta ez után ,, Ne félj. Én  vigyázok rád". És most kapcsolok, hogy ezt kihagyta a kis storijából. Milyen gondoskodó volt és aggodó. Hirtelen mosolyra húzodott a szám és gondolkodás nélkül oda bújtam Cameronhoz és megöleltem.
- Köszönöm- mondtam de még mindig nem engedtem el és éreztem ahogy visza ölel. Újra elöntött az a kellemes nyúgott hangulat amit mindig érzek ha a közelembe van. Majd viszahuppantam a jelenbe, hirtelen elengedtem,  felugrottam mellőle és nagyba bocsiztam neki. Ő meg csak nevetett.
- Ne hülyéskedj. Ne kérjél bocsánatot és semit se kell megköszönöd. Barátok vagyunk és ez igy van rendjén- mondja mélyen a szemembe nézve.
- Attól még megköszönhettem. Nem igaz.- mondom neki- Na de mostmár kész keljél felfele, lent találkozunk megyek eszek valamit mert éhezek.- mondtam és kifordultam a szobámból magára hagyva Cameront.
Miután Cameron levonult felköltötül a fiúkat. Hát mit ne mondjak azok míg elkészültek és reggeliztek addigra már indulhatunk is a reptére.
A reptéren megvettük a jegyeket és felültünk a gépre mindenki a maga helyére. Nem kevesen bámulták meg a mi kis tömegünket, mert mit ne mondjak vagy 20/25- en biztos voltunk. Nekem Cameron elé szólt a jegyem ugyhogy míg fel nem száltunk jot hülyültünk. Cameron mellet Rock ült aki csinálg egy csomó képet és videot snapre aminek a nagyrészébe énis szerepet kaptam.
A gép felszálása után mindenki elvolt magával. Már mind vártuk, hogy végre földet érjünk  Londonba.

Sziasztok 😀
Elöször is- Megszeretném köszöni a 234 megtekintést, ami nekem igazán sokat jelent :))
Másodszor- az új részt ma megprobálom felrakni de ha nem sikerül akkor holnapra marad.
Remélem testzik az új rész mindenkinek.
 

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro