Egy tizenkettedikes, végzős lány, aki még nem volt másnapos és szűz. Ebben az időben létezik ilyen? Ja várjunk, az én vagyok. Nos, a végzős bál nem is sikerülhetett volna rosszabbul, táncolnunk is kellet, amit ki nem állhatok nagy közönség előtt csinálni. Persze mindenki azt mondta, hogy jól táncoltam. Amit kevésbé hittem el. A bálnak vége lett és kezdődött az After Party. Juhhééé (szarkasztikusan mondtam) mivel én még nem voltam részeg, nem gondoltam, hogy jó buli lesz számomra. Azt nem tagadhatom, hogy nem ittam sört vagy egyéb alkoholos löttyöt. Őszintén nem akartam el menni, de a barátnőim meggyőztek. Meg jó érzés látni és levideózni a részeg osztálytársaimat, pontosabban volt osztálytársaimat. Nem tudom mit kezdjek magammal ezek után, talán elmegyek egyetemre.

Most viszont itt ülök és nézem, ahogy néhányan röhejesen táncolnak a táncparketten. Az ember azt hinné, hogy kinövik az idiótaságot az emberek, de sajnos nem. Viszont én meg túl gyerekes vagyok és tehetetlen néha. Nem tudom mit csináljak vagy, hogy mit mondjak. Az eddigi éveket szétizgultam azon, hogy megfeleljek az embereknek. Sajnos nálam is van egy határ, amit néhányan át is léptek és onnéttól már magam sem tudom, hogy mit mondok. Már egy ideje itt ücsörögtem és iszogattam valami alkoholmentes sört. A többiek táncolnak...na jó nem, egy lány itt van mellettem, egy igazi szociopata és antiszoc, mint én, néha. Már egy ideje ismerem, inkább jó sok ideje. Általánosban találkoztam vele, aztán együtt jártunk gimibe. A többi két barátnőmet csak itt, a gimnáziumban ismertem meg. De ők se százasok, az egyik egy angyalnak kinéző, hobbit magasságú, szőkés barna hajú csaj, aki szereti a metált...vele szoktam démonokat idézni vasárnapokon. A másik meg egy szőke röhögő gép, bármilyen viccet mondasz neki ő mindig nevet rajta. Na ja, ez az én szedett-vedett baráti köröm. Jó mi? Ez költői kérdés volt, ne is akarj válaszolni rá. Aztán ott van a mi kis duonk. Egy barna rövid hajú csaj, őt úgy nevezném, hogy az oltogató, mivel egyszerűen fenomenális oltásokat mond, csak sajnos halkan, amit mivel mögötte vagyok kristály tisztán hallok. Ő egy Kermit rajongó és koreai sorozatokat szokott nézni. A kis zseni lányka, aki vele szokott lógni...hát ő egy igazi egyéniség. Az egyik számítógép ablakot nem tudta, hogy hol kell bezárni. De elnézzük neki ezt a hibát, mivel ezen felül, nagyon maximalista...nagyon. Egyik nap a könyveim szana széthevertek a padon, ő meg fogta magát és sorrendbe helyezte, aztán igényesen lerakta. Én meg azzal a tipikus mi a fasz fejjel ültem ott. Egy igazi könyvmoly (nem mintha a kis hobbit nem az lenne). Tudjátok milyen kategóriájú könyveket olvas? Nem? Vörös pöttyöseket és RUBIN! (Aki nem ismerné googlezon rá). Aztán ott van a magányos farkasom, ő egy igazi szépség úgy is nevezhetnénk, hogy egy "tündér"*kacsint* *kacsint*. Egy Ariana Grande rajongó, de még BTS fan is. Vele szoktam kitárgyalni a szaftos sztorikat, amiket hallottunk.

Na igen, én egy ilyen társasággal élem az életemet nap, mint nap. Náluk jobb haverokat nem is kaphattam volna. Hát igen rólam ne is beszéljünk. Én egy merő röhej vagyok, unalmas, lusta, és egy igazi éjjeli bagoly. A sok videojátékozásról nem is beszélve. Komolyan mondom jobban látok vak sötétbe, mint napsütésbe, de ennek is meg vannak a hátrányai. A rohadt nagy lila karikák a szemem alatt, nagy nehezen lehet eltüntetni korrektorral is. Kb. egy kiló smink kell rá. NEM VICCELEK!

Észre se vettem, hogy elkezdtem vigyorogni, mire valaki megszólalt.

- Meddig akarsz úgy mosolyogni, mint egy perverz? - kérdezte az antiszoc haverom.

- Egész este...egész este - mondtam miközben lehúztam az utolsó kortyot a pohárból.

- Na van fejlemény az elveszett bárányokról?

- Nem még úgy tűnik, hogy táncolnak. Különben már itt lennének. - ivott bele az innivalójába.

- Az mi?

- Koktél. Kérsz?

- Nem inkább kihagyom...így is, szarul érzem magam. - mondtam miközben elkezdett forogni velem a világ. Lehet, hogy túl sokat ittam. Várjunk én nem is ittam alkoholosat!

- Menj ki a friss levegőre, az mindig jót tesz.

- Ez egy remek öt- azonban nem tudtam befejezni a mondatot, mert összeestem. A barátnőm meg odarohant hozzám, csak egy kis részét értettem annak, amit mondott.

- Hahó, kelj már fel! Nem akarlak eltemetni egy kertbe. Oké! Úgy, hogy kel-.

Ezután egy nagy puffanást éreztem mellettem. Lehet, hogy ő is kidőlt a piától...vagy most már a fasz tudja mitől. Lehet, hogy bedrogozott valaki minek, hogy aztán mocskos dolgokat csináljon velünk, vagy eladjon egy ember kereskedőnek...

...Végre meg tudtam mozdulni egy idő után. Eddig mintha lebegtem volna vagy mi. Most meg egy nagy nyögéssel leestem a kemény betonra. Remek biztos kidobtak minket valahol. Amikor megpróbáltam feltápászkodni, egy hasító fájdalmat éreztem a fejemben. Amikor kinyitottam a szemem, túl világos volt, ezért újra be kellet csuknom. Közben a mellettem lévő csaj ott mozgolódott össze-vissza. Amikor végre hozzászokott a fényhez a szemem, tágra nyitottam a szemeimet. Elállt a lélegzetem. Ez egyszerűen nem lehet.

- Ha-hallod, azt hiszem bevertem a fejem.

- Ah - nyögött fel fájdalmában a barátom, mikor felült - ezt meg, hogy érted?

- Úgy, hogy pontosan A STARK TORONY ELŐTT FETRENGÜNK, ÚGY!!! - kiabáltam, mire az emberek elkezdtek nézni ránk. Látszott rajtunk, hogy nem tudjak, hogy miért kiabáltam.

- MI A JÓ ÉLET FOLYIK ITT?! - kezdett most már a haverom is ordibálni.

- A francba, mi történt velem? - kérdte egy kicsit távolabb valaki. Hirtelen mind a ketten megfordultunk és észre vettük a hobbit barátnőnket és a szőkeséget.

- Pedig eskü, hogy egy kortyot se ittam - mondta szőke hajú barátunk.

- Mi a - nézett a hobbit barátnőm - ezt ti is látjátok, mert ha igen akkor váááoooo...

- É-en...nem értem...mi van...ez nem álom? - kérdezte szőke haj. - Au, miért kellett megcsípned?

- Nem, ez nem álom - jelentette ki a szociopata barátom.

- De attól még nem kell megcsípni az arcom. - pattant fel szőkeség és utána a szociopata.

- Ööömm lányok azt hiszem társaságunk van. - mondta az alacsony lány.

Mikor oda néztem megláttam, őket... igen ők azok...ez már biztos...a Bosszúállók!