karakter neve: Sindora
━━━━━━━━━━━━━━━━━

A férfi gyors léptekkel rohant fel a lépcsőn. Odafentről hallotta a kínkeserves sikolyokat, melyet a nő hallatott. Nem csoda, hiszen kínozták.

Ez nem olyasfajta kellemes történet volt, ahol a hercegnőt elrabolták, s várt a hős lovagra. Nem, ez sokkal inkább fájdalmas és szívfacsaró helyzetnek bizonyosult, lovag nélkül.

‒ Tehát hol van az a vaják? – kérdezte a nőt fojtogató férfi. Rothadó fogai közül bűz áradt, ahogy a nő arcába hajolt.

‒ Égjetek a pokolban! – köpte le a rusnya arcú férfit Sindora.

‒ Ó, égni fogsz akkor te is!

Szinte egy másodperc sem telt el, a vaják berúgta az ajtót. Elég volt egy pillantást vetnie a bent kialakult helyzetre, szívében azonnal felgyúltak a lángok. Kardot ragadva intézte el a szobában lévő összes banditát, kik a hercegnő életére törtek... Ő miatta.
Miután vérben ázva a nő mellé lépett, eloldozta őt.

‒ Sindora én... - kezdett bele érces hangján. A borostyán szín macskaszemek a nőt kémlelték, aki nem nézett rá. Fojtogatás nyoma látszott meg a bőrén, ruhájának nagy részét pedig leszaggatták róla.

‒ Nincs szükségem rád. – nyögte végül ki rekedten Sindora.

‒ Nem akartam, hogy ez legyen.

‒ Tartogasd a bocsánatodat valaki olyannak, aki még elhiszi, mutáns! – sziszegte.

Geraltnak nem fájtak a szavak. Annyi ideje élt már, hogy megszokta ezt a lenéző stílust. Mégis... a hercegnőtől hallani más volt. Gyűlölettel teli és szomorú.

A nő felkelt, és felemelve fejét, - hogy véletlenül se nézzen a földön szétterült, véres és kibelezett testekre - elindult az ajtó felé.
Felszegett állal, testét kihúzva, szemeivel az ajtóra összpontosítva. Határozottan és szégyentelenül, akár csak egy hercegnő.