Zoë Kravitz
as
Enitan
━━━━━━━━━━━━━━━━━

─ Valaki hallgattassa már el ezt a szerencsétlent! – sóhajtottam fel megforgatva kezemben a késemet. Elegem volt a bárd kornyikálásából, egész este ezt kellett hallgatnom.

─ Hallom életben vagy... Mennyire kiábrándító! Én is túléltem, de nem neked köszönhetően! Nem okoztam neked örömöt...* - énekelte a bárd, míg nekem megállt a kés a kezemben.

─ Enitan, nyughass! – mordult rám a parancsnokom, de én nem törődtem vele.

─ Mire vágysz? Ettől a ponttól már nincs visszaút! Mindazok után, amit tettünk, láttunk... Hátat fordítottál nekem!*

A parancsnok elkapta a kezemet, de felkeltem a helyemről és leráztam magamról a tenyerét.
Rá sem nézve indultam meg a bárd felé. Az emberek üdvrivallása elhalkult, amint megláttak engem közeledni.

─ Mire vágysz? Nézd a mészárost égni!* – énekelte tovább, és szinte észre sem vette a közeledő veszélyt. Ostoba bárd!

Megragadtam a torkánál fogva és a mögötte lévő falnak nyomtam, a pengémet pedig a nyakának szorítottam, mire csak kidűlett szemekkel nézett rám, segítségért kiáltva, ám senki sem rohant, hogy megmentse.
Akkor ők is ostobák lettek volna.

─ Azt mondtam, hogy elég volt! – néztem élesen a szemeibe, mire csak nyelt egyet. Késem pengéje nyugodtan pihent a kezemben, miközben védelmezően felemelte maga mellett a kezeit, jelezve, hogy kegyelmezzek neki. – Énekelj még el egy sort és átnyisszantom a torkodat! – fenyegettem meg. – Azt hiszem akkor nem attól kell majd tartanod, hogy nem tudsz többé énekelni, hanem imádkozhatsz, hogy életben maradj, feltéve ha nem vérzel el! - vicsorogtam.
Kezdett kékülni a feje, ezért elengedtem, de a pengém még mindig a torkánál maradt.

─ Kedves hölgyem, én igazán nem akartam magát feldühíteni, csak a munkámat végeztem! – próbálta menteni magát a helyzetből krákogva. Felvontam a szemöldökömet.

─ Hízelegj még kicsit, ez tetszik! – jegyeztem meg, mire mögöttem a társaim csak hangos nevetésbe törtek ki.
Katonák. Örülnek, ha látnak egy kis műsort.

─ Maga a legszebb, legveszedelmesebb nő, akit eddig életem során láttam! – mondta. A társaim erőteljesebben nevettek. – Dalokat fogok írni magáról, hölgyem! Arról, hogy milyen értékes, milyen vad és...

─ Elhallgass! – fojtottam belé a szavakat, ugyanis untatott már a felesleges fecsegése. Közelebb hajoltam hozzá, és fenyegetően néztem a szemébe. – Menj valahova máshova siratni az egereket, te olcsó utcai muzsikus! Senkit nem érdekel a vajákod utáni siránkozásod! – vettem el a nyakától a késemet, mire csak fellélegzett, bár láttam, hogy megsértettem a szavaimmal.
Helyes. Tudja is, hogy hol a helye!

Éppen elléptem tőle és visszamentem a többiekhez, akik továbbra is jól mulattak, kivéve a parancsnokomat, aki elkerekedett szemekkel pillantott a kocsma ajtaja felé. Egyből odakaptam a tekintetemet.

─ Énekelni fog, ha tetszik, ha nem! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon az ajtóban álló fehér hajú. Az emlegetett szamár.
Hm, érdekes fordulat.
Megforgattam a kezemben a késemet.

─ És ha nem? – kérdeztem vigyorogva.

─ Akkor nézni fognak egy mészárost égni! – lépett ki a vaják mögül egy fekete hajú nő is. Mindannyian Kökörcsin felé pillantottunk.

─ Azt hiszem hölgyem, ha most jót akar magának, akkor jobb ha futni kezd! – jegyezte meg a bárd mosolyogva, miközben rám kacsintott.

━━━━━━━━━━━━━━━━━
*A Netflix "The Witcher" című sorozatának második évadában szereplő egyik dal részlete: Joseph Trapanese, Joey Batey - "Burn Butcher Burn" magyar fordítása