Stephan

A szívem majd kiugrott a helyéről, mikor kinyílt az ajtó. Mikor rám nézett, még a megkezdett mondatban is megakadt. Lorenzo vigyorogva távozott, begyűjtve egy életveszélyes fenyegetést. Nem tudtam mit tegyek, mert annyira lekötött a lány bámulása. Hogy lehet valaki ennyire elbűvölő? Szemei az ijedtségtől és a meglepetéstől hatalmasra nyíltak, a száját dacosan összeszorította. Hirtelen cselekedtem mikor magamhoz rántottam és megcsókoltam. A kezdeti ellenállását nagyon hamar elfelejtette mikor nyelvemet végighúztam alsó ajkán, bejutásért könyörögve, amit megadott. Forró csókban forrtunk össze és addig nem váltunk el, míg a levegőhiány rá nem kényszerített. Homlokomat az övének döntöttem és próbáltam normalizálni ziháló mellkasom mozgását. Kezem a derekán pihent, így tartva őt a legközelebb magamhoz.

- Hiányoztál - csúszott ki a számon, mire ő hitetlen tekintettel nézett a szemembe, a hazugság apró jeleit keresve.

- Te is - suttogta, miután nem talált semmi erre utaló nyomot.

- Beszélnünk kell - szólaltunk meg egyszerre, majd felnevettünk.

- Gyere! - fogta meg a kezem és behúzott a lakásba. Követtem, bár szerintem a mostani állapotomban még a pokolba is utána mentem volna. Felvezetett a szobájába és leültünk az ágyára. Kíváncsian néztem körül az apró, de annál barátságosabb helységben. Minden Lexyt tükrözte. A narancssárga falak, a japán motívumok és persze az elmaradhatatlan focis poszterek.

- Szereted az angol focit? - néztem döbbenten a lányra.

- Igen - vonta meg a vállát. - Miért?

- Semmi, csak furcsa. Oké, hogy a spanyolért oda vagy - mutattam a Barca játékosaira elhúzva a számat -, mert az szép, de az angol az kemény és csúnya.

- Az olasz is kemény és abszolút nem pörgős, mégis szeretem.

- Szóval minden régióban van kedvenced?

- Igen, de van amit csak egy-két játékos miatt nézek.

- Például? - néztem rá kíváncsian.

- Ott a Shalke, csak is Prince miatt vagyok kíváncsi a meccsekre, ha nem játszik, végig sem nézem - sütötte le a szemeit.

- Bejön neked? - kérdeztem féltékenységtől csöpögő hangon.

- Dehogy is - nevetett fel. - Inkább csak azért szeretem, mert valaha a Milánhoz tartozott és tudom, hogy jó barátok voltatok - magyarázta édesen. Hihetetlen volt, egyszerűen nem tudtam levenni a szemeimet róla. - De nem erről akartál velem beszélni, vagy igen? - nézett rám pimaszul.

- Nem. Ezt ráérek később is megtudni. Most sokkal fontosabb, hogy megtudjam, gondolkodtál-e a kérdésemen?

Láttam, hogy nem éri váratlanul a dolog, de mégis először elsápadt majd elpirult.

- I-igen - nyögte ki nagysokára, amit nekem kínszenvedés volt kivárni.

- És? - sürgettem, hogy minél hamarabb túl legyünk rajta.

- Nézd - kezdte komolyan, ami semmi jóval nem kecsegtetett -, jobb, ha már előtte tisztázunk pár dolgot - mondta, miközben a kezeit tördelte. - Én még... nekem soha... - akadozott el a hangja és rettentő zavarba jött.

- Tudom - simítottam rá a kezére, hogy hagyja abba az önkínzást. - Lorenzo elmondta.

- Most már tuti megölöm - sóhajtott fel.

- Ne bántsd, csak segíteni akart - védtem be rögtön a szőke srácot.

- Szóval akkor tudod, hogy miért félek ettől az egésztől?

- Nincs mitől - húzódtam hozzá közelebb. - Nekem nem számít. Sőt büszke leszek rá, ha úgy döntesz, hogy én lehetek az első barátod - simítottam végig az arcán.

- De te... szóval felnőtt férfi vagy és vannak... elvárásaid, vágyaid - fordította el a fejét pipacsvörösen. - Nem hiszem, hogy képes leszek ezeknek eleget tenni, legalábbis még nem.

- Ó, te butus - nevettem fel és magamhoz öleltem. - Köztünk ez nem erről szól. Persze, az csak a hab lesz a tortán ha egyszer eljutunk odáig, de én tudok várni. Rád megéri - emeltem fel az állát, hogy belenézhessek a szemeibe, amik még mindig hitetlenül csillogtak. Hogy meggyőzzem igazamról, óvatosan az ajkaira hajoltam. Úgy tartottam a karjaimban, mint egy porcelánbabát, aki bármelyik pillanatban eltörhet. Az összes érzelmemet belesűrítettem ebbe a csókba, majd mielőtt elveszthettem volna a fejem, megszakítottam. Egy apró, csalódott sóhaj szaladt ki Lexy ajkai közül, ami megmosolyogtatott.

- Higgy nekem - fogtam a kezeim közé az arcát. - A világon nem akarok semmit jobban, minthogy a barátnőmnek mondhassalak.

Láttam rajta, hogy még mindig nehezen hisz nekem, de aztán elmosolyodott és hozzám hajolva egy apró puszit nyomott a számra. Meglepődve néztem rá.

- Ez azt jelenti...? - kérdeztem reménykedve.

- Igen - bólintott nevetve. - Igen, leszek a barátnőd.

- Istenem, köszönöm - álltam fel és magamhoz rántottam. Újra megcsókoltam, de most már úgy, hogy tudtam, hozzám tartozik. Ez a csók hosszabb és szenvedélyesebb volt, mint az előző. Minden gát átszakadt bennem, elsodorva a kétségeket. Mikor elváltunk egymástól nevetve néztem rá.

- Azt hiszem, ez életem legboldogabb napja - túrtam a rasztái közé.

- Bolond vagy - fúrta a fejét a mellkasomba, ami hihetetlen boldogsággal töltött el. - Te is beszélni akartál valamiről - emelte fel a fejét és kérdőn nézett rám.

- Az várhat - ültem le vele az ágyra és az ölembe húztam. - Most inkább kiakarom élvezni a pillanatot, hogy a gyönyörű barátnőmmel lehetek.

Megint elpirult. Átölelte a nyakamat és hozzám bújt, nem is sejtve, hogy milyen érzéseket vált ki belőlem a közelsége. Ha így haladunk,nagyon nehéz lesz betartanom az ígéretemet.

Telefonom csörgése szakította félbe a meghitt pillanatunkat. Mérgesen nyúltam a készülékért, miközben Lexy felállt és az asztalán álló laptopjához lépett.

- Igen? - fogadtam a hívást anélkül, hogy megnéztem volna ki keres.

- Na mi van már? - hallottam meg Kaká izgatott hangját. Elvigyorodtam mikor arra gondoltam, hogy anya és ő már tűkön ülve várják a fejleményeket.

- Minden a legnagyobb rendben - mondtam boldogan a telefonba, miközben a tekintetemet fogva tartotta Lexy piros arca.

- Együtt vagytok? - kíváncsiskodott tovább a brazil.

- Igen - néztem továbbra is a lány íriszeibe - nekem lett a legszebb barátnőm a világon.

Felnevettem mikor láttam, hogy Lexy szemét forgatva elfordul tőlem, de az ajkán játszó mosolyt nem tudta elrejteni.

- Gratulálok Tesó! - hallottam meg Kaká nevető hangját. - Vigyázz rá! - szólt még a figyelmeztetés, de teljesen felesleges volt. Anélkül is tudtam, hogy mi a dolgom. Óvni, szeretni azt a tündért aki a világ legboldogabb férfijává tett azzal, hogy a barátnőm lett.