Lorenzo

- Sziasztok - ültem le Lexy mellé és integettem egyet a monitoron keresztül a barátainak, akikkel éppen beszélgetett. Ölembe vettem a kezét és szórakozottan játszani kezdtem vele.

- Ó, a kis huncut - hallottam meg az egyik lány szájából, de nem tudtam mit jelent, így kérdőn néztem a barátnőmre.

- Semmi, csak Roni kicsit több pezsgőt ivott az egészségemre, mint kellett volna - nézett röhögve a csajra, akinek az arcán egy idióta vigyor terült szét és a szemei is árulkodóan csillogtak.

- Bekaphatod - morogta az említett olaszul, hogy én is értsem.

- Mit édes Ronikám, mit? - válaszolt neki szintén az anyanyelvemen Lexy.

Szívesen hallgattam volna még tovább a két lány cívódását, de ekkor árnyék vetült ránk és felnézve még a szavam is elállt. A szívem akkorát dobbant, hogy azt hittem a körülöttem állók is meghallják. Az idegen egy dögös mosollyal az arcán nézett először engem, majd a Lexyvel összefonódó ujjainkat.

- Ciao, Kicsilány - köszönt a vörösesszőke japán a barátnőmnek, aki mosolyogva nézett fel rá.

- Kon'nichiwa Honda - állt fel és puszilta meg az újonnan érkezőt.

- Mexes említette, hogy ma van a szülinapod és, ha nem gond, eljöttem az unokaöcsémmel - mutatott a mellette álló félistenre. Mit fél? Egy egész!

- Nem, dehogyis. Örülök nektek. Bár a tortát már felszeleteltük, így nem tudom, hogy maradt-e még, de mindjárt utána nézek.

- Lexyyyyyyyy! - hallatszott a laptop felől.

- Bocsi, ők a barátaim - mutatott a lány a monitorra, amire a két japán elmosolyodott. - Tessék? - nézett kérdőn a barna hajú csajszira, aki a többieket arrébb lökdösve foglalta el a képernyőt.

- Kérdezd meg, hogy hívják? - mondta olaszul, hogy én is értsem, de úgy látszik elfelejtette, hogy a két srác is beszéli a nyelvet.

- Hiroto Amori - mutatkozott be nevetve a srác és egy bugyiolvasztó mosolyt küldött a lány felé.Hát ezt buktad Lolo - kámpicsorodtam el magamban. - Nem igaz, hogy annyi meleg japán közül pont neki kell heteronak lennie. Pedig milyen szép neve van: Amori, mintha azt mondaná amor, ami szerelmet jelent.

- Lolo? - lökött oldalba Lexy és vigyorogva nézte ahogy elpirulok.

- Igen? - néztem rá kérdőn, majd még jobban elvörösödtem, mikor megláttam Hiroto felém nyújtott kezét.

- Lorenzo Cassano - fogadtam el és mutatkoztam be én is. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy milyen puha és bársonyos a bőre. Érintésétől először melegem lett, majd fázni kezdtem. Rám mosolygott és mikor elvette a kezét, a mutatóujját végighúzta a tenyeremen. Kitágult szemekkel néztem rá. Talán mégis van esélyem? Szemeiben huncut fény csillant meg és alig észrevehetően alsó ajkába harapott. A vérem, mint a hegyekből lezúduló patak, úgy lódult meg. Döbbenten vesztem el barna szemeiben. Vajon csak játszik velem, vagy tényleg érdeklem?

- Hozok nektek tortát - hallottam meg Lexy visszafojtott nevetését mellőlem.

- Elkísérlek - vigyorgott rá Honda az unokaöccsére, aki le sem vette a szemét rólam.

- Ezek gyorsan leléptek - törtem meg a csendet, ami távozásuk után telepedett ránk.

- Úgy látszik hogy ők is levették azt, amit már a belépéskor éreztem - nézett a szemeimbe, mintha a lelkemig akarna furakodni.

- Mit? - kérdeztem rá és meglepődtem, milyen rekedtnek tűnik a hangom. Ó, te jó ég, mekkora hatással van rám ez a srác.

- Hogy ma valami különleges dolog fog történni velem - simított ki egy, a homlokomba lógó tincset az arcomból.

- Jaj, de cukik! - hallatszott a laptop felől, amiről mind a ketten megfeledkeztünk. Odanézve csak azt láttuk, hogy több szempár is vigyorogva figyel minket. Zavartan kaptam el a fejem róluk, de az előttem álló Hirotóra sem tudtam ránézni.

- Bocs, fiúk, lányok - nevetett fel hangosan és én beleborzongtam ebbe a bársonyos hangba -, de eddig tartott az ingyen mozi - mondta neki , majd kézen fogott és kihúzott az utcára.

- Én...nem mehetek - magyarázkodtam miközben élveztem az érintését. - Én vagyok a házigazda...

- Ugyan már, a barátnőd kézben tartja a dolgokat - nézett rám, majd egy pillanat múlva elkomolyodott. - Mond, hogy jól éreztem és ő nem az igazi barátnőd? - állt meg velem szemben.

- Kicsoda, Lexy? Dehogyis - nevettem fel most én. - Ő a legjobb barátom, de csak ennyi. Én...meleg vagyok - hajtottam le a fejem a vallomásom után.

- És ez az én óriási szerencsém - fogta meg az államat Hiroto és emelte fel, hogy megláthassam a szemeiben a választ, mégiscsak mázlista vagyok. - Már féltem, hogy egy ilyen jó pasi hetero - villantotta rám a mosolyát, amitől nekem megint melegem lett.

- Hová megyünk? - tettem fel a kérdést, hogy leplezzem a zavarom amit a kijelentése okozott.

- Még nem tudom - vonta meg a vállát. - Egy nyugis helyre, ahol beszélgethetünk és megismerhetjük egymást nézők nélkül - komolyodott el az arca, de a szemei ugyanúgy csillogtak, mint nekem.

Szó nélkül követtem, bár a mostani állapotomban még a világvégére is elmentem volna vele..