Stephan

Néztem a kipirult arcát, csillogó szemét ahogy szurkol a csapatomért. Ricky mosolygott rajta, de közben kíváncsi tekintettel méregetett engem. Félidőben Lexy elment a mosdóba és éreztem, hogy Riccardo szemében most jött el az idő a kérdezésre.

- Ki vele? - sóhajtottam fel. - Mit akarsz tudni?

- Mióta vagy beleesve a csajba? - tért rögtön a tárgyra és nekem elkerekedtek a szemeim.

- Mi van? - értetlenkedtem.

- Stephan, a hülye is látja rajtad, hogy érzel valamit iránta.

- Csúcs - masszíroztam meg a homlokom. - Tényleg ennyire látszik?

Montolivo csak vigyorogva bólogatott.

- Szikrázik köztetek a levegő, és szerintem neki is bejössz.

- Nem hiszem - csóváltam meg a fejem. - Hallottad, azt mondta csak haverok vagyunk. Szerintem neki Mattia jön be, ahogy De Sciglionak is Lexy.

- Baszd meg! Mattia is képben van? - kérdezte, mire rábólintottam. - Az gáz. Nagy hóhányó a kölyök és ha valamit akar, akkor azt meg is szerzi.

- Hurrá! - dőltem hátra a székemen. - Ettől jobban kéne éreznem magam?

- Nem, én csak vázoltam a helyzeted. Amúgy honnan ismeritek?

Pár mondatban elmeséltem neki, hogyan csöppent az életünkbe a lány.

- Mik nem történnek, míg nem vagyok itt? - csóválta nevetve a fejét. - Amúgy szerintem aranyos kiscsaj, csak nekem túl fiatal. Tényleg, mennyi idős?

- Ne akard tudni - vigyorogtam. - Maradjunk annyiban, hogy még büntetnek érte.

- Azt a kurva! - dülledtek ki a szemei. - Ti nem vagytok komplettek! - csattant fel, mire csitítani kezdtem.

- Halkabban, nem kell mindenkinek tudni, hogy miről beszélünk.

- Jó, bocs - vett vissza a hangerőből. - Csak meglepett, hogy ilyen szemtelenül fiatal. De azért szeretném tudni, hogy mennyire is?

- Augusztusban lesz 17 - nyögtem ki a Mattiától szerzett információt.

- Huh, az már nem is olyan rossz. Azt hittem, vészesebb a helyzet.

- Ne nézzél már pedofilnak? - vetettem rá egy lenéző pillantást.

- Jól van na! - nevette el magát.

Ezt a pillanatot választotta a lány, hogy visszatérjen hozzánk. Kezében egy-egy poharat tartott és a kezünkbe nyomta azt.

- Mi nem ihatunk cukros üdítőt - kezdtem magyarázkodásba.

- Tudom - mosolyodott el. - Beszéltem a büfés nénivel, és ő mondta, hogy ezt az energia italt ihatjátok, mert Allegri ezt engedélyezi.

Elképedve néztünk rá.

- Most mi van? - pirult el. - Olvastam valahol, hogy minden csapatnál meg vannak az ilyen házi rigolyák - vonta meg a vállát.

- Te egy angyal vagy, köszönöm - vigyorgott rá Ricky, mint a tejbetök. Felhúzott szemöldökkel néztem rá. Ilyenkor már nem kislány?

Megkezdődött a második félidő és mi egyre nagyobb ámulattal hallgattuk Lexy monológjait, zsörtölődését.

- Ezt most miért kellett? - csattant fel az egyik cserénél. - Azért, mert 1-0-ra vezetünk, még nem kéne lehozni a csatárt és helyette berakni egy védőt. Pont ilyenkor kéne még jobban támadni az ellenfelet, nem pedig védekező módba állni. Ez a legnagyobb hülyeség - puffogott.

- Miért mondod ezt? - néztem rá. - Vezetünk és ezt szeretnénk megtartani a továbbiakban is. Ezért kell a védelmünket megerősíteni.

- Fogadjunk, hogy nem láttál még egy Reál meccset sem - húzta el a száját. - 3-0-ás vezetésnél simán benyeltek két gólt, mert ők is azt hitték, majd védekezéssel kihúzzák a végéig.

Nyeltem egy nagyot és mintha őt igazolnák, az ellenfél kiegyenlített.

- Én megmondtam - nézett mérgesen a kispad felé, ahol Allegrit sejtette.

- Most mit lépnél? - kérdezte tőle Riccardo.

Végig nézett a pályán és pár perc gondolkodás után válaszolt.

- Lehoznám Abatét, mert most nem sokat mutatott magából és felhoznám helyette Polit. Megerősíteném a középpályát - figyelte összehúzott szemmel a játékosokat.

- Az miért lenne jó nekünk? - érdeklődtem, most már teljesen ráfigyelve, mert amiket eddig mondott tökéletes taktikának tűnt.

- Poli jó labdaszerzésben és gyorsan tudná indítani Balotellit vagy Kakát. Mattiával összedolgozva nyerő párost alkotnak - fejtette ki a véleményét.

- Beszarok - nézett rá elhűlten Montolivo. - Honnan a fenéből tudsz ilyeneket?

- Rengeteg meccset nézünk anyával és az öcséimmel, ezért ragadt rám egy- két dolog.

- Anyukáddal? - lepődött meg a középpályás. - Nem az apukák szokták nézni a focit?

- Normális családokban lehet, de a miénk nem az - nevetett Lexy. - Az én anyukám fanatikus focirajongó, azon belül is Reálos.

- Fogadjunk CR7 a kedvence? - vigyorogtam rá, miközben az öccsére gondoltam, aki leklónozta a portugált.

- Öhm...nem annyira. Cristianot is szereti, de a nagy szerelme Sergio Ramos.

- És neked ki a kedvenc focistád? - kíváncsiskodott Montolivo.

- Csapatonként nézzük, vagy a világon?

- Először a világon - vágtam rá mert nagyon érdekelt a válasza.

- Úh - nyögött fel. - Ez nehéz, mert két olyan focista van, aki szerintem a legjobb.

- Ki az a kettő?

- Cristiano és Neymar - mondta ki a nevüket.

- Miért pont ők? - kérdezte Riccardo.

- Csak nézd végig a pályafutásukat és amit letettek az asztalra. Mind a kettő világklasszis.

- És ha választanod kéne közülük? - azt hittem, hogy megfogom a kérdésemmel.

- Inkább Ronaldo. Ő már sokat bizonyított, míg Neymar csak most kezd magára találni. Pár év és ő is ott fog tartani ahol most Ronaldo.

Megfontolt válasz volt, amivel nehéz lett volna vitatkozni.

- Csapatszinten is vannak kedvenceid? - szentelte figyelmét teljesen a lánynak Ricky.

- Attól függ. Nem minden csapatot ismerek és szeretek, de azért van egy pár.

- Rajta, sorold fel őket!

- Okké, akkor kezdjük a spanyol focival...

- Mért azzal - vágta közbe, mire Montolivotól kaptam egy csúnya nézést.

- A spanyol a legszebb, aztán a brazil, az olasz, az angol és a német. Nálam ez a sorrend.

Már meg sem mertem szólalni, csak néztem a lányt, ahogy kipirult arccal hevesen magyaráz nekünk.

- Na szóval, ha már a Realról volt szó és a "kedvenc" focistáról - nyomta meg a szót, ezzel is jelezve, hogy nem biztos, hogy az ő választása a legjobb is egyben - akkor Marcelo. Barcelonából egyértelmű, hogy Neymar, Real Siciedad - Griezmann, az Atlético Madrid csapatát úgy ahogy van utálom - jelentette ki , majd folytatta. - Unitedből - Van Persi, Arsenalból - Mesut Özil, Cityből - Jesus Navas, Chelsea - David Luiz, Liverpool - Suarez. A németeknél Bayern München - Neuer, Dortmund - Marco Reus, Schalke - Boateng.

Az utolsó névnél elmosolyogtuk magunkat, mert Prince a csapattársunk volt sokáig és még most is hiányzik nekünk.

- Az olaszok kimaradtak - szóltam közbe.

- Most akartam mondani. Juventus - Buffon, AS Roma - Totti, Napoli - Callejon, ja és a francia csapatok közül van egy a PSG, abból pedig Ibra.

- Állj, állj! - szólt rá Montolivo. - És mi lesz velünk? Mi lesz a Milannal? Minket kihagytál a felsorolásból - háborgott.

Lexy elpirult és zavartan piszkálni kezdte a karkötőit. Vonzotta a szememet a sok gyöngy és újra végig olvastam a rajtuk található feliratokat. A saját nevemnél megakadtam és rájöttem, hogy miért van zavarban a lány. Széles mosoly terült szét az arcomon.

- A Milannál El Shaarawy - húzta végig ujját a nevemen, ami úgy hatott rám, mintha engem simogatna.

Montolivoval összenéztünk és a csapattársam egy mindent tudó vigyort küldött felém.