Tristan Kibaszottulhelyes Zara.Mit tudok róla?Britt,helyes akcentussal.Egyetemista.Szürke szem,Barnásszőke haj,legalább 190 cm magas.Poénos,inteligens,olvasott srác aki szeret bulizni.Szűz.És állítólag belém szerelmes.
Hát nem őrület?!
Lefagyva hallgattam amit mondott.Nem hiszem el,hogy 4 éven keresztül rám várt.Az élet nem egy kibaszott tündérmese.Vagy mégis?!Nem érdemlem meg ezt.Egy ilyen selejtes lány nem érdemel egy olyan srácot aki 4 éve róla állmodik!Túl jó hozzám.Túl romlott vagyok ehhez.Csak azért hiszi,hogy szeret,mert nem ismer.Ugyan ki szeretne engem?Neki ott volt rá a lehetőség.Kurvára kihasználta.Eldobott mint egy rongyot.Mi van ha Tristan is ezt akarja?Ugyan kérlek,ne légy nevetséges Isabella.Ez a srác maga a megtestesült menyország,előbb szúrná ki a saját szemét,minthogy téged elhagyon.Kibaszott 4 évig epekedett utánnad az isten szerelmére!
-Tristan?
-Hm?
-Miért nem szólítottál meg soha?-senki arcán nem láttam még olyan keserű mosolyt.Ijesztő volt.
-Ugyan mire mentem volna vele?Egyértelmű kosár.Nézz magadra,aztán nézz rám.Nézz a tökéletes punk exedre,aztán nézz rám.Nézz Natera,aztán nézz rám.Ugyan már Bells,ezt te sem gondolhatod komolyan.A te tökéletes világodban nincs helye egy ilyen lúzernek.-
-Neked mindig lesz!-mondom halkan és mélyen a szemébe nézek.-Tristan Zara te nem vagy lúzer!Egy srác vagy aki szinte már tökéletes.Senki sem érdemel meg főleg nem én!Azt mondod nézzek rád?Most te nézz rám.Össze tehetem a két kezem,hogy egy ilyen srác szeret.De tudom,hogy nem szeretnél ha ismernéd az igazi énem.
-Isabella Styles!Ne mondj ilyeneket.Hidd el jobban ismerlek mint ahogy azt te gondolod.
-Csakugyan?
-Bizony ám.Nem szeretek 4 évig egy olyan lányt akiről csak annyit tudok,hogy szőke és szép a mosolya.
-Vörös a hajam!
-Akkor meg pláne.
-Mekkora idióta vagy te!-mondtam röhögve és vállon bokszoltam.
-De te így szeretsz!-szemei megteltek melegséggel.Nem volt kedvem hülyéskedni vele,úgy éreztem komolynak kell maradnom.
-De én így szeretlek.-hangon tele volt érzelemmel.Eddig még csak egy fiúnak mondtam ezt,aki ezek után megcsalt.Kicsit ideges voltam.
-Elmondanád az elmúlt négy évedet a saját szemszögedből?Tudod,a kávéházas kukkolás nem mindig kifizetődő!-nevetve átkarolta a vállam,majd fejem búbjára nyomott egy csókot.
-Van egy fölösleges napod?-kérdeztem sóhajtva,miközben átöleltem a derekát.
-Rád mindig van!-mosolya lélegzetelállító volt.
-Hmm...Rendben!Mesélek ha te is!
-Megdumáltuk!-két tenyere közé fogta az arcom majd hosszan,szenvedéllyesen megcsókolt.
-Mit akarsz tudni?
-Mindent.