Azt hittem, hogy sokáig bámulni fognak, ám legnagyobb szerencsémre jó nagyot tévedtem. Persze nem azt mondom, hogy nem bámultak meg amikor beléptem – mert amúgy nagyon is -, de egész hamar túltettek azon, hogy valamilyen új személy lépett a terembe. Az osztályban két padsor volt, és én az ablakfelőliben megpillantottam egy üres széket, úgy közép tájt. Mit sem törődve azzal, hogy páran azért még csak néztek engem foglaltam helyet a kiszemelt padnál. A táskámat leraktam az asztalra, majd vártam. Vártam, hogy az osztályfőnök végre csatlakozzon hozzánk, és hogy minél hamarabb túl legyek a bemutatkozáson. Sajnos pechem volt, mivel valaki megkocogtatta a vállamat. Óvatosa megfordultam, és három plázacicával találtam szembe magam. Éljen! A napon jobban már nem is indulhatna.

- Hali! – köszönt a középen álló. Szőke haja tökéletesen omlik a vállára, a sminkje pedig kiemeli a vakítóan kék szemeit. A lány tudja, hogy mi is áll neki jól. Gondolom Ő a csapat vezetője.

- Sziasztok! – erőltettem mosolyt az arcomra. A másik két lány csak óvatosan intett egyet. Hát oké.

- Gondolom te vagy az új lány. – folytatta a csevegést a középső.

- Igen, én vagyok. – hogy lehet valaki ilyen sötét?

- Én Amber Campbelle vagyok. Ők pedig a barátnőim. – először a jobb oldalán álló lányra mutatott, akinek hosszú derékig érő barna haja és mélyzöld szemei vannak. – Rachel Smith. – majd a másik oldalán álló lány felé biccentett, akinek szintén barna haja és barna szemei vannak. – Tina Cook.

- Isabella Stewart vagyok, de igazából csak Bella. – mutatkoztam be én is.

- Figyelj csak, lenne egy kérdésem. – Amber kihúzta a mellettem lévő széket, majd leült rá és felém fordult. – Te vagy Nash, az a Nash Grier húga?

- Igazából nem ismerek más Nash Grier-t, és az igazat megvallva csak a mostohahúga vagyok, de igen. Én vagyok.

- Én megmondtam. – szólalt meg hirtelen Rachel.

- Elég Rachel! – szólt rá Amber. – És Bella, lenne kedved ma velünk ebédelni?

- Uh... én... – nem is tudtam hirtelen, hogyan utasíthatnám vissza Őket, de szerencsémre az előttem ülő vörös hajú lány hátrafordult, és a segítségemre sietett.

- Bocs Amber, de Bella már elígérkezett nekem. Nem igaz? –nézett rám kérdőn.

- De, igen. – vágtam rá hamar. – Sajnálom, talán legközelebb.

- Ja, legközelebb. – vetette oda flegmán Amber, majd felpattant a székről és kicsörtetett a teremből, nyomában a két kolonccal.

- Köszönöm. Nem tudtam hogyan rázhatnám le Őket. – mondtam nevetve a lánynak. – Egyébként Bella vagyok. De ezt már te is tudod.

- Kelly. – nyújtotta a kezét, amit el is fogadtam. – Kelly Davis. Örülök, hogy segíthettem. És remélem, élsz a ki nem mondott meghívással. – kuncogott. - Szívesen látunk az asztalunknál. – mosolygott kedvesen.

- Persze, köszönöm. Reméltem, hogy nem kell az első napomon egyedül lennem.

- Ha rajtam és a barátnőmön, Marie-n múlik, akkor hidd el, izgis kis első napod lesz, az biztos.

Erre mindketten elnevettük magukat. Örültem, hogy Kelly-vel már most ilyen jól kijövünk egymással. Ezután rengeteget mesélt az osztályról. Természetesen, mint minden osztályban, itt is kialakult afféle hierarchia. Például ott van a három grácia, akikkel már volt szerencsém találkozni. Amber, Tina és Rachel voltak az osztály csinibabái, és persze az iskola pom-pom lány csapatának a fő tagjai. Iskolánk ezen kívül egy igencsak jónak mondható focicsapattal is rendelkezik. Brian Silverman – Kelly barátnőjének, Marie-nek a barátja – tiszteletbeli csapatkapitány, és legjobb barátja Mark Roberts – Kelly barátja – pedig Brian mellett a társcsapatkapitánya a csapatnak. Kelly rengeteget áradozott Mark-ról, amit én mosolyogva hallgattam végig. Annyira aranyos volt, ahogy éppen az első csókjukról beszélt, mert elég rendesen belepirult. De miután túltette magát a barátja iránti áradozáson folytatta az osztály rangsorolását. A focicsapat tagjai még Steven Bush és Scott Montgomery. Kelly csak mellékesen megjegyezte, hogy Scott jelenleg Amber-nek csapja szelet, de igazából Ő az iskola legnagyobb nőcsábásza. Állítólag minden lány utána fut, amit Scott nagyon jó néven vesz, és ezt a nagy érdeklődést elég rendesen ki is használja. Tudom, hogy nem szép dolog az alapján megítélni egy embert, amit hallasz róla, de nekem ez a fiú már most nagyon unszimpatikus. Ezután következik az osztály azon rétege, amiben nem a legmenőbbek, de nem is a legbénábbak – ha lehet így fogalmazni – tartoznak. Kelly ebbe a csoportba sorolta saját magát, és Marie-t. A lányok a kilencedik elején még a pom-pom lányok csapatát erősítették, viszont egy évvel ezelőtt mindketten kiléptek. Természetesen megkérdeztem ennek az okát is, mire a válasza csak egy név volt. Amber. Akkoriban még Kelly volt a csapat kapitánya, és mindenki imádta Őt. Ám Amber ez Ő helyére pályázott, amit végül sikeresen meg is szerzett magának, egy igazán aljas módon. A szokásos pénteki bulit rendezték meg az iskola végzősei, amire most először Kelly is elment. Amber addig itatta Őt, amíg mindent ki nem adott magából majdnem az egész iskola előtt. Tina ezt videóra is vette, és a rákövetkező hétfőn az volt az első dolguk, hogy megmutassák a felvételt a csapat vezetőjének. Mrs. Cook – az edző, aki egyben Tina édesanyja is – kérdőre vonta Kelly-t, aki mindent őszintén elmondott az edzőjének. A nő persze inkább hitt a saját lányának, ezért azonnal leváltotta Kelly-t, és Amber-t nevezte ki a helyére. Kelly nem tudott beletörődni ebbe, hogy valaki ilyen szinten tönkre akarta tenni, és neki ezután végig kellene nézni a lány felemelkedését. Ezért döntött úgy, hogy inkább kilép a csapatból, és legjobb barátnője Marie is vele tartott. Mrs. Cook-kal azóta sem jó a viszonya, amit állítása szerint nem is bán annyira. És az osztályunk utolsó két emberéhez érve lepődtem meg egy kicsit. Ryan Bonel és Gloria Griffin voltak az osztály fura párja. Mindenki kiközösítette Őket, amiért más nézeteket vallanak, mint a többség. Ryan és Gloria voltak az iskola feketebárányai, mivel mindketten emósak voltak. De azaz igazi emósok közül. Erőteljes fekete szemfesték a szemükön, fekete rúzs, és azaz irdatlanul ronda bőrszerelések, amiket eddig csak képeken vagy tévében láttam. Kelly a sarokba mutatott, ahol az említett két személy kézen fogva egymás mellett ült, miközben mindkettő fülébe fülhallgató volt dugva, és csak meredtek maguk elé. Elnevettem magamat ezen az igazán fura képen, és belegondoltam, hogy milyen is lenne, ha Cameron –nal a kapcsolatunk ilyen szinten állna. Megráztam a fejemet, hiszen ebbe még rossz is belegondolni. Kelly éppen az osztályfőnökről kezdett el beszélni, mikor pityegett a telefonom. Benyúltam a táskámba, és előhalásztam. Amint megnyitottam az üzenetet, szélesen elmosolyodtam, majd mikor megpillantottam a mellékelt képet jó hangosan el is nevettem magam.

Taylor: Szio Bellácska! Remélem nem zavarlak óra közben, de ha mégis, akkor csak megjegyezném, hogy ez egy cseppet sem érdekel. Cam és én halálra unjuk magunkat itthon nélküled. GYEREE HAZAA!! – olvastam le a képernyőről, majd a lementettem a képet, amin Taylor éppen szomorú fejet vág, a háttérben pedig Cameron a telefonját nyomkodja.

Kelly kivácsian nézett rám, mire megmutattam neki az üzenetet. Ő is azonnal elnevette magát.

- Kicsit furcsa ez a Taylor gyerek, nem gondolod? – kérdezte.

- Dehogy! – legyintettem. – Ő a világ egyik legaranyosabb embere. - mondtam, majd egy kis szünetet tartottam, mielőtt folytattam volna. – Persze rengeteg türelem kell hozzá, mert néha tényleg gyerekesen viselkedik.

- Remélem, nem veszed tolakodásnak a kérdésem. – kezdte félve. – De akkor te együtt vagy Cameron-nal?

- Igen. – bólintottam. – Már két hónapja.

Ezután mindent részletesen átbeszéltünk a kapcsolatomról. Megmutattam a nyakláncomat is, ami iszonyatosan tetszett neki. Ekkor a kezembe nyomta a jobb kezét és a gyűrűsujján lévő gyűrűre mutatott. Egy ezüstszínű vékony kis karikagyűrű volt, amire rá volt gravírozva egy K és egy M betű. Kelly ezt az első évfordulójukra kapta Mark-tól, hiszen Ők nemsokára a második évfordulójukat ünneplik, akárcsak Marie és Brian. Beszélgetésünknek a tanár érkezése vetett véget, aki röpke két óra alatt el is darálta a fontos tudnivalókat. Ezután következett az ebéd, amit Kelly-ék asztalánál fogyasztottam el. Brian, Mark, Scott, Steven kedvesen fogadtak engem, aminek nagyon örültem. Kelly-től megtudtam, hogy Marie ma azért nincs iskolában, mivel ma hajnalban érkezett haza Franciaországból, ahol a fél nyarat töltötte a nagynénjével. A nagynéni szó hallatán a gyomrom kislabda méretűre zsugorodott, és akárhogy próbálkoztam nem tudtam egy falatot sem letömni a torkomon. A srácok nagyban nevetgéltem, míg én a tányéromat bámultam, és a benne lévő ételt tologattam össze-vissza. Ez a dolog egy pillanat alatt a béka feneke alá vitte le az életkedvemet. Az ebéd után mindenkivel telefonszámot cseréltem és elköszöntem tőlük, majd dobtam egy üzenetet Cameron-nak, hogy jöhet értem. Azonnal érkezett is a válasza, miszerint már el is indult Taylor-ral együtt. Kisétáltam az iskolából, és leültem a parkoló mellett lévő padra. Egy ideig a telefonomat nyomkodtam, majd arra lettem figyelmes, hogy valaki leült mellém. Ijedten kaptam a fejem az idegen felé, aki meglepetésemre nem is volt annyira idegen. Jake huppant le mellém, és vigyorogva nézett rám. Meg sem tudtam szólalni meglepettségemben, mire végül megszólalt.

- Na, mi az? – kérdezte nevetve. – Már meg sem ölelsz?

- Jaj, bocsi. – nevettem én is, majd közelebb csúsztam hozzá, és átöleltem.

- Hiányoztál. – jelentette ki, miután elhúzódtam tőle.

- Igen? – kérdeztem, és a fülem mögé tűrtem egy elszabadult tincset idegességemben.

- Hát persze. – mondta, majd megfogta a kezemet, és összekulcsolta az ujjainkat. Furcsán néztem rá, majd elhúztam tőle a kezemet. – Mi a baj?

- Nincs semmi baj. Csak ezt nem kéne.

- Miért is?

- Jake, nekem barátom van. – szinte suttogtam neki.

- Jaj, hagyd már azt az idiótát. – csattant fel hirtelen. – Nem is értem, hogy mit akarhatsz tőle. Csak kihasznál.

- Azt hiszem jobb lesz, ha itt és most befejezzük ezt a beszélgetést, és úgy teszünk, mintha nem is történt volna meg. – álltam fel idegesen a padról.

- Velem nem fogsz szórakozni, érted? – állt fel hirtelen Ő is, majd egy pillanat alatt mellettem termett, és erősen megszorította a karomat.

- Engedj el! – kiabáltam. – Ez fáj. Jake... kérlek. – könyörögtem már neki, de meg sem hatotta, s ha lehet, még erősebben szorította a kezemet.

- Leszarom! Hidd el nekem is sok minden fáj, de még is el kell tűrnöm.

- Mi bajod van? – kérdeztem szinte sírva, és próbáltam kiszabadítani a kezemet, de nem engedte.

- Hogy mi bajom van? – kérdezte még mindig teljesen kikelve megából. – Hónapokon keresztül elhitetted velem, hogy lehet köztünk valami, aztán egyszer csak összejössz azzal a pöccsel. Ezek után még van pofád megkérdezni, hogy mi bajom van?

Teljesen megszeppentem, hirtelen levegőt is elfelejtettem venni. A könnyek már megállás nélkül potyogtak a szememből, ami Jake-et egy picit sem izgatta. Nem ilyen embernek ismertem meg. Azt hittem, hogy Ő sosem lenne ilyenre képes, pedig rengeteg dolgot hallottam a városban, amit róla beszéltek. És egyik sem volt valami kedves a számára. De én ezeket hidegen hagytam, és nem törődtem velük. Milyen kár volt! Tudtam, hogy többet akar tőlem, mint barátság, de nem volt merszem elmondani neki, hogy én egyáltalán nem viszonzom az érzéseit. Jake még mindig szorosan tartotta kezemet, mikor hirtelen meghallottam, hogy egy kocsi hatalmas sebességgel hajt be a parkolóba, és hangos fékcsikorgással lassít le. Mindketten arra kaptuk a fejünket, és megpillantottam, ahogy Cameron szinte feltépve az autó ajtaját szállt ki a járműből, majd gyors léptekkel közelített felénk. Amint mellettünk termett egy hatalmasat behúzott Jake-nek, aki meglepettségében hátrahőkölt, de meg tudta tartani magát. Cameron a háta mögé tolt, egyenesen Taylor kezébe, aki időközben odaért hozzánk. Ezután a két fiú egymásnak esett. Ahogy Cameron egy pillantást vetett rám, Jake kihasználta azt a pillanatot, hogy nem figyelt rá, és egy hatalmasat ütött Cam arcába. A barátom az ütés erősségétől a földre esett, és ez még mindig nem tartotta vissza Jake-et. Letérdelt Cameron mellé, és még egyet behúzott neki. Kiszabadítottam magam Taylor szorításából, és a két fiú mellé léptem. El akartam kapni Jake kezét, mielőtt még egyszer megüthette volna Cameron-t, viszont a srác teljesen bepörgött, és hirtelen fel sem fogta, hogy én vagyok mellette, csak egy hatalmasat behúzott nekem is. Az ütés következtében kibillentem az egyensúlyomból, és hátraestem. Viszont amikor eldőltem éles fájdalom hasított a fejembe, majd hirtelen minden elsötétült előttem.