A srácok egyszerre kezdtek el beszélni mindenféléről. Nash arról magyarázott, hogy majdnem két órán keresztül győzködte Elizabeth-et, hogy elengedjen. És állítása szerint még igy is győzködni kell, ha hazajönnek. Taylor folyamatosan azt fújta, hogy én leszek az „álbarátnője", és ha valami buliba olyan csaj mászik rá, aki egyáltalán nem az esete, akkor majd én leszek az aki kihúzza a csávából. Ezen Cameron kiakadt, mert hogyha valaki elkezdené terjeszteni, hogy Taylor-nak barátnője van, akkor borul minden. Én igazából ezen a téren egyetértek Cameron-nal, mert nem szeretnék még egy barátnős botrányt. Elég volt egyszer. És a többi fiú sorra sorolták fel azokat a dolgokat, amik miatt megérné elmennem velük.

-    Mikor mennénk? – kérdeztem.

-    Igazából egy hét múlva. – mondta izgatottan Jack. – Az ugye július első hete, és körülbelül augusztus utolsó hetére vissza is érnénk. – vázolta a helyzetet.

-    És akkor rendesen tudom, majd elkezdeni az iskolát? –faggattam tovább Őket.

-    Persze. – szólt közbe Nash. – Anya másképp nem engedett volna el velünk.

-    Skylynn-nal mi lesz akkor? Ki fog rá vigyázni? –aggodalmaskodtam.

-    Sky addig a nagyinál lesz. Nem kell aggódnod, mi mindent elrendeztünk. – mondta kedvesen Hayes.

-    Akkor mindent tisztáztunk. – csapta össze tenyerét Cameron. – Na, mit mondasz Hercegnő?

Mindenki csendben várta a válaszomat, amit igazából már akkor tudtam, amikor megkérdeztek. A fiúkon látszott, hogy kissé feszültek. Jó volt húzni az agyukat egy kicsit.

-    Szívesen elmegyek veletek. – mosolyogtam rájuk.

-    Tudtaaam! – kiáltotta Taylor miközben odafutott hozzám és megölelt. – Velem alszik! – jelentette ki.

-    Biztos, hogy nem. – vágta rá Cameron.

-    Hát pedig de. – mondta gyerekesen Taylor.

-    Esetleg eldönthetném és, hogy hol fogok aludni? – kérdeztem kíváncsian, mert úgy látszik teljesen ki akartak hagyni a döntésből. Cameron mérgesen nézett Taylor-ra, amit nem is értettem. – Köszönöm. Egyébként nem azt mondtátok, hogy Lara is jön?

-    De, Ő is jön. – vigyorgott Nash.

-    Akkor vele alszom.

-    Mi? – hüledezett Nash. – Dehogy! Én fogok vele aludni.

-    Csak szeretnél. Nem fogod megrontani a legjobb barátomat. – oktattam ki. – És egyébként itt van neked Taylor. – mutattam az említett fiúra. – Jelenleg nincs szobatársa.

-    Olyan szemét vagy. – durcizott.

-    Nyugi haver. – lépett mellé Taylor és átkarolta a vállát. – Elleszünk mi ketten. Hidd el, sok dologban jobb vagyok, mint Lara. –vigyorgott rá.

Erre a kijelentésére mindenki hangosan nevetni kezdett. Taylor a mi mókamesterünk. A fiúk miután megkapták a válaszukat szétszéledtek. Jack-ék és Shawn hazamentek, Aaron és Taylor pedig itt maradtak velünk. A fiúk videójátékozni kezdtek a nappaliban, én pedig az ajtóhoz siettem, mert idő közben csöngettek. Jake hozta haza Skylynn-t.

***

*1héttel később*

Az előző egy hét elég eseménymentesen telt el. A fiúk persze mindennap átjártak hozzám, hogy felkészítsenek a közös kis utazásunkra. Elmondták, hogy melyik városokba fogunk menni, hogy hol mennyi időt töltünk majd, és ehhez hasonló dolgokat. Kicsit aggódok, hogy milyen fogadtatásban részesülök a rajongóktól. Hát eddig sajnos nem vagyok a szívük csücske, de majd meglátjuk mi lesz.

Jelenleg a fiúkkal a reptéren állunk és a családunktól búcsúzkodunk. Elizabeth kissé elérzékenyült, így én sem tudtam megálljt parancsolni az érzelmeimnek. Könnyes búcsúnk után Nash karon ragadott és elindultunk a repülőgép felé vezető úton. Az utazástól egyáltalán nem félek. Rengeteg utaztam már, és mindig is imádtam a repülést. Még mindig tisztán emlékeszem az első utazásomra.

„Alig aludtam valamit az este. Szinte rettegtem a repüléstől, és ennek az volt az egyik oka, hogy a lehető legtöbb cikket olvastam el a repülőszerencsétlenségekről. Amint persze ezt elmeséltem Apunak Ő csak jót nevetett rajtam, és próbált megnyugtatni, hogy nem kell semmitől sem tartanom. Persze, ezt próbáld bemesélni egy 9 éves gyereknek . A repülőtérre érve én csak még idegesebb lettem – már ha ez lehetséges. Olyan erősen szorítottam anya kezét felszállástál, hogy attól féltem valami kárt teszek benne. Amikor a gép elindult a szívem a torkomban dobogott, a tenyereim izzadtak és egy kisebb pánikroham is rám tört. De ezek az érzések egy pillanat alatt megszűntek, amint a gép a levegőben volt. Mivel ablak melletti helyem volt gyönyörű kilátásom volt az alattunk lévő tájra, majd mikor már elég magasan voltunk a felhőkre. Attól a naptól kezdve imádtam repülőn utazni."

A kis visszaemlékezésemből Nash szakított ki, aki a mellettem lévő széken ült.

-    Figyelj. Emma –a menedzserünk- az első állomáson, Washington-ban fog minket várni. – kezdte el a turné menetrendjének ismertetését a mai napon már sokadszor.

-    Tudom Nash. – sóhajtottam. – Ott elmegyünk az előre lefoglalt hotelbe, ahol én Larával fogok, te Cameron-nal, Shawn Mattel, Taylor Aaron-nal és a két Jack együtt fognak aludni. Holnap után lesz az első koncertetek délután ötkor. Mi csak holnap délutánra érünk Washington-ba, így lesz egy kicsi időnk pihenni. – hadartam el gyorsan a menetrendet.

-    Huha! – mondta elismerően.

-    Mindent elmondtam? –húztam fel kérdőn a szemöldököm.

-    Asszem' ja. –nevetett fel.

-    Bella! – szinte kiabált nekem Lara, aki a Nash melletti széken foglalt helyet.

-    Lara halkabban egy kicsit. – suttogtam neki. – Nézd azt a nénit. – mutattam a Cameron mellett ülő nőre. – Már most elaludt, mikor még el sem indultunk.  Hagyd nyugodtan aludni. – kuncogtam.

-    Hülye! – nevetett Ő is, majd felállt a helyéről és Nash ölébe ült. – Egyébként csak azt akartam megkérdezni, hogy ha Wahington-ba értünk nem megyünk el valahova vásárolni? Alig van valami ruhám.

-    De, mehetünk. Csak mikor?

-    Délutánra érkezünk meg, este kipihenjük magunkat és akár délelőtt indulhatnánk is. – tervezgetett Lara.

-    Egyedül akartok menni? – szállt be a beszélgetésbe Nash is, aki egyébként baromira élvezte a helyzetet, hogy Lara az ölében ül.

-    Még szép. – vágta rá a barátnője. – Fiúkkal nem buli a vásárlás.

-    Vidd el magaddal Taylor-t. És akkor majd mást fogsz mondani. – nevetett.

-    Kösz, azt inkább kihagynám.

-    Megértelek. Viszont akkor sem mehettek egyedül. Valakit majd kerítek mellétek. – aggodalmaskodott Nash.

-    Tudunk magunkra vigyázni. – mondtam határozottan.

-    Aha, persze. Mint a múltkor, mi? – röhögött Nash.

-    Ne legyél már szemét! – ütöttem vállba. – Egyedül voltam. És féltem.

-    Mert voltál olyan hülye, hogy elindultál nélkülünk.

-    Ahj. – morogtam. – Mindegy. Holnapután kerítesz valakit mellénk, akivel elmehetünk vásárolni és kész.

-    Hisztis. – kuncogott, mire egy szúrós pillantást kapott tőlem.

Lara is csak jót nevetett rajtunk, majd visszaült a helyére. Nem sokára a gép felszállt, és kezdetét vette a rövidnek nem mondható utazás. Kivettem a táskámból a telefonomat, majd a fülhallgatómat behelyeztem a fülembe, és lehunytam a szememet.

Ha eddig azt mondtam, hogy szeretek repülőn utazni, akkor azt most visszavonom. Legalább is a fiúkkal való utazás borzasztó. Esküszöm, rosszabbak, minta kisgyerekek. Az egyik folyamatosan azért nyavalygott, mert mosdóba kellett mennie, – Taylor, ki más – Shawn-t nem hagyták aludni Jack-ék, Ő azért hisztizett. Nash és Lara pedig teljesen el voltak foglalva egymással. Matt pedig olyan hangosan horkolt, hogy a mellette ülő bácsi folyamatosan ütögette, hogy keljen fel. Cameron meg vagy magát, vagy a többieket videózta. De legtöbbször saját magát. Ezek alapján kimerem jelenteni, hogy ebben a csapatban én vagyok az egyedüli normális személy. A végtelenül hosszúnak tűnő út elteltével, délután háromra értünk a washington-i repülőtérre. Már a repülőn felkészítettek a srácok, hogy rengetegen szoktak ilyenkor itt lenni, szóval ne ijedjünk meg, és mindenképp maradjunk mellettük. Egy kicsit azért izgultam, hiszen nem csak rajongók, hanem újságírók, riporterek is várnak ránk. Nash Lara mellé sietett, majd megfogta a kezét és együtt léptek ki a repülőből. A fiúk folyamatosan nevettek miközben besétáltunk az épületbe. A bőröndömet Taylor segített vinni, mivel a törött kezem elég sok mindenben megakadályozott. Már a folyosó elején lehetett hallani a sikoltozó rajongókat, akik igencsak hangosak voltak. Nash-ék vezették a bandát, utánuk Shawn és Aaron, Jack-ék és Taylor, majd Cameron és a végén én. Tudom, nem a legjobb ötletem volt beállni sereghajtónak, de ez az egész helyzet új volt nekem. Arról nem is beszélve, hogy amikor meglátták a fiúkat a lányok teljesen megőrültek. És amikor meglátták Larát a lelkesedésük csak még nagyobb lett. Nash a randijuk utáni napon közzé tette, hogy megtalálta élete szerelmét, és reméli, hogy a rajongók velük tudnak örülni. A többség egész jól fogadta a kapcsolatukat, de azért voltak, akik nagyon nem örültek neki. Viszont ez Larát egyáltalán nem hatotta meg. És ezután jött az én pillanatom. Kicsit felzárkóztam Cameron mögé, mire Ő kérdőn nézett rám. Valószínűleg észrevehette az idegességemet, mert egy megnyugtató mosolyt küldött felém, majd a kezem után nyúlt és összekulcsolta az ujjainkat. Az épületből kiérve még többen várakoztak, mint bent. A sikoltozások még semmik voltak a vaku vakító fényétől. Automatikusan közelebb húzódtam Cameron-hoz, mire Ő biztatásként egy kicsit megszorította a kezemet. Ebben a pillanatban borzasztóan örültem annak, hogy itt van velem. Egy fekete limuzin várt minket, mellette egy fekete öltönyös pasival. Az autóhoz siettünk, majd mindannyian beszálltunk. A kocsiban ülve egy kicsit megnyugodtam, és rákellett jönnöm, hogy hozzá kell szokom az ilyen helyzetekhez. A fiúkat rengetegen szeretik, és mindenki szeretné Őket látni. De a legnagyobb meglepetésként az ért, hogy Cameron még mindig fogta a kezemet, és be kell vallanom, hogy ennek nagyon örültem. Igaz, hogy az érzéseimet még magammal sem tisztáztam, de azt tudom, hogy Cameron közelsége megnyugtat. lehet, hogy Larának teljes mértékben igaza van. Csak remélni tudom, hogy ennek ez egésznek nem lesz egy hatalmas pofára esés a vége, legalább is a részemről.

A hotelhoz érve a fiúk menedzsere, Emma már várt ránk. Ez a nő nem lehet harmincnál több. Hosszú vörös haja és zöld szemei vannak. Taylor éppen Aaron-t videózta, aki az orrát befogva beszélt, mire Emma nyakon csapta a magából bolondot csináló fiút és elvette Taylor-tól a telefont.

-    Nincs idő az ökörködésre. – kiabált rájuk a nő. – Nem sokára egy kisebb sajtótájékoztatót kell tartanotok, nem érünk rá az idétlen poénjaitokra.

-    Juj, de harapós kedvében van ma is valaki. – nevetett Taylor.

-    Neked meg milyen jó kedved van. Elvegyem? – nézett rá szúrósan.

-    Befogtam. – tartotta fel védekezésképpen a kezét a fiú.

-    Jobb is lesz. – értett egyet Emma. – Sziasztok Lányok! – mosolygott ránk kedvesen. – Emma Peterson vagyok, a lököttek a menedzsere. – biccentett a fiúk felé.

-    Én Lara Hill vagyok. – intett a barátnőm.

-    Bella Stewart. – mosolyogtam rá.

-    Akkor Nash barátnője. – nézett Larára, aki bólintott. – És Nash húga. – nézett rám, mire én is bólintottam.

-    Nem azt mondtad, hogy ha megérkezünk lesz egy kis időnk aludni? – kérdezte kómás hangon Shawn.

-    Shawn drágám. – lépett a fiú mellé és a vállára támaszkodott. – Szerintem kibírsz egy fél órát alvás nélkül.

-    De én olyan álmos vagyok. –hajtotta le a fejét.

-    Tudom drágám. De nagyfiú vagy már és ki fogod bírni. – ellépett Shawn mellől, majd kettőt tapsolt a kezével. – Tíz percetek van kipakolni a szobába és rendbe kapni magatokat. Aki elkésik, az nagyon rosszul fog járni.

Emma mindenkinek kiosztotta a kártyákat, amivel betudunk menni a szobánkba. A fiúknak több sem kellett szinte azonnal rohanni kezdtek a lift felé. Eléggé tarthatnak Emmától, ha ennyire megakarnak neki felelni. Egyébként igazán szimpatikus nekem Emma, gatyába rázza egy-kettő alatt a fiúkat. Larával alig tudtunk lépést tartani a fiúkkal, de szerencsére minket nem kötött az időkorlát. Lara kinyitotta a szobaajtót és egyenesen a franciaágyra vetette magát. Elkezdett hemperegni az ágyon, én pedig csak nevetve figyeltem Őt. Nagy nehezen becipeltem a bőröndöket a szobába és levetettem magam a kanapéra. A szoba nem volt a legkisebb, viszont olyan hatalmasnak sem mondanám. A baloldalon volt egy hatalmas franciaágy, a vele szembe lévő sarokban egy kanapé előtte pedig egy üvegasztal. Jobb oldalon egy szekrény, mellette pedig egy szemetes. Az ággyal szemközti oldalon volt egy ajtó, ami a fürdőszobába vezetett. Lara még mindig az ágyon pihengetett, ezért inkább elkezdtem kipakolni a cuccaimat a szekrénybe. Hát igen, ezzel elszórakoztam egy darabig. Közben Lara is megnyugodott és segített nekem kipakolni a bőröndből.

Lassan már másfél órája ülünk a szobánkban és unatkozunk. A fiúk még mindig a sajtótájékoztatón vannak. Lara éppen a most fejezte be a körmének kifestését.

-    Biztos ne csináljam meg a tiédet is? – kérdezte miközben fújta a körmeit fújta, hogy előbb megszáradjon a rajta lévő lakk.

-    Nem kell, köszi. – mosolyogtam rá. – Figyelj csak. Ahogy erre felé jöttünk láttam egy éjjel nappalit. Otthon hagytam a fogkefémet és kellene vennem egyet.

-    Oké. Akkor megyek veled. – pattant fel az ágyról.

-    Nem fontos. – legyintettem. – Öt percre van innen. Hamar megjárom. – mondtam és felkaptam a táskámat a kanapéról és kimentem a szobából.

Beléptem a liftbe és megnyomtam a földszintre vezető gombot. A liftből kilépve a kijárat felé siettem, hogy minél hamarabb visszaérjek. Szerencsémre a rajongók nagy része már eltűnt, persze még mindig akadt, aki inkább az utcán lézengett, ahelyett, hogy otthon lenne. Tényleg igazam volt. A bolt nem volt öt percnél messzebb. Gyorsan kiválasztottam egy fogkefét, kifizettem és már indultam is vissza a hotelbe. Az épületbe belépve köszöntem a recepciós nőnek és elindultam a szobánk felé. Kinyitottam az ajtót és egy nem várt látvány fogadott. Nash és Lara. Az ágyban. Csókolóznak. Elég hevesen. Amilyen gyorsan csak tudtam becsuktam az ajtót magam előtt. Nos, ez az a látvány, amit egy húg egyáltalán nem akar látni a bátyáról. Az arcom szinte égett, annyira kellemetlenül éreztem magam. Elsétáltam a folyosó végén lévő kanapéhoz, és leültem rá. Gondoltam megvárom amíg befejezik a... csókolózást? Igen, csak csókolóznak. Nem csinálnak semmi mást abban az ágyban, amiben nekem még aludnom kell. Legalább is remélem. Már vagy tíz perce ültem a kanapén, amikor az egyik mellettem lévő ajtó kinyílt. Oldalra fordítottam a fejemet és pont találkozott a tekintetem Cameron-éval. Rám mosolygott, majd helyet foglalt mellettem.

-    Hát te? –érdeklődött.

-    Nem mehetek be a szobánkba.

-    Miért? – vágott értetlen fejet.

-    Nash is bent van. – próbáltam kikerülni az igazságot.

-    És?

-    Jaj, már Cameron. – szóltam kicsit indulatosabban. – Ők éppen...

-    Éppen? – kérdezett vissza, mire egy jelentőségteljes pillantást vetettem felé. – Oh! – esett le neki.

-    Hát, ja.

-    Micsoda kis huncut ez a Nash. – kuncogott. – Már első éjszaka megdu... - nem hagytam, hogy befejezze, ezért kezemet a szája elé raktam.

-    Ki. Ne. Mond. – mondtam lassan, tagoltan. Bólintott egyet, ezért elvettem a kezemet.

-    Akkor mit fogsz most csinálni?

-    Nem tudom. – sóhajtottam.

-    Ha gondolod, aludhatsz nálam. – vigyorgott rám.

-    Nem is tudom. Szerinted Nash mit szólna?

-    Szerintem ez a legkevésbé érdekelné most. – nevetett.

-    Jó, oké. – nevettem én is. – Csak ezt a témát ne hozd fel többet.

-    Nem ígérhetek semmit. – kacsintott rám.

Felálltunk a kanapéról és elindultunk Cameron-ék szobája felé. Cameron kinyitotta az ajtót, majd előre engedett. Beléptünk a szobába és Cam becsukta maga mögött az ajtót. És ez volt az a pillanat, amikor leesett, hogy ÉN ma Cameron-nal fogok egy szobába, egy ágyban aludni. Úgy érezem nem csak Larának lesz mesélnivalója holnap.