Egy ideig csendben állt előttem és csak nézett rám. Kezdtem feszélyezve érezni magamat, így megszólaltam.

-        Baj van Cameron? –néztem rá kérdőn.

-        Beszélhetnénk? – kérdezte, mire bólintottam és beengedtem a szobába. Leültem az ágyamra, és Ő helyet foglalt mellettem. Nagyot sóhajtott, majd beszélni kezdett.– Bella én annyira sajnálom. Nem tudtam, hogy Ashley ilyen. Teljesen félreismertem. Nem is értem mi ütött belé. Sajnálom... - halkult el a végére, és lehajtotta a fejét, és a kezeit figyelte.

-        Cameron. – néztem rá, majd megfogtam a kezét. – Te nem tehetsz erről. Ashley bántott, nem pedig te. – nyugtattam meg.

-        Tudom Bella, de miattam tette ezt veled... - nézett a kezemre. – Fáj még?

-        Nincs semmi baja. – mosolyodtam el halványan. – Beszéltél Nash-el? – tereltem a témát

-        Bella... mutasd meg, kérlek. - suttogta. Kicsit elhúzódtam tőle, és felé nyújtottam a kezemet. Óvatosan megérintette, majd végigsimított rajta. Ebbe a mozdulatába az egész testem beleremegett. Nem mertem ránézni, mert tudtam, hogy az arcom a piros legerősebb árnyalatát vette fel. Cameron elhúzta a kezét tőlem, és bűnbánóan nézett rám. Szólásra nyitotta a száját, de mivel tudtam, hogy mit akar mondani, nem hagytam szóhoz jutni.

-        Nem a te hibád Cam, hidd el. – mondtam halkan. – Minden rendben, már nem is fáj.

-         Lara elmondta, hogy miket vágott Ashley a fejedhez. Remélem tudod, hogy nem igaz egy szava sem. Csak a düh beszélt belőle.

-        Tudom. –suttogtam, majd egy hatalmasat ásítottam.

-        Csak nem álmos valaki? – kuncogott Cam, majd felállt mellőlem. – Jobb lesz, ha megyek és hagylak pihenni

-        Nem vagyok álmos! – vágtam rá gyorsan, mivel nem akartam, hogy elmenjen. – Rengeteget aludtam a délután. Nem hiszem, hogy eltudnék aludni mostanában.

-        Biztos? – aggodalmaskodott.

-        Persze. – mosolyogtam rá.

Cameronnal átbeszéltük az egész éjszakát. Mivel múltkor az étteremben nem sikerült rendesen megismerni egymást, gondoltuk, hogy most bepótoljuk. Sok mindent mesélt a magáról, a családjáról és barátairól is. Cameron rettentően sokat tud beszélni. Csak mondta és mondta, de valahogy ez engem egyáltalán nem zavart. Jó volt hallgatni, ahogy a kiskoráról mesélt. És Ő nem is zavartatta magát, bármilyen témáról szívesen beszélt. Azon is látszik, hogy mennyire nincs zavarba, mivel elmesélte az összes pisis sztoriját. Volt, amelyik után alig bírtam abbahagyni a nevetést. Miután Cameron befejezte eddigi életének ismertetését, én következtem. Meséltem neki a szüleimről, a közös utazásokról, sőt, még Olivia-ról is. Fél kettő körül járhatott, mikor már alig bírtam nyitva tartani a szememet. Cameron jót nevetett rajtam, majd megpuszilta a homlokomat, és elment aludni. Ahhoz képest, hogy milyen rosszul alakult az elején a napom, este még is vigyorogva aludtam el.

***

*1 hónappal később*

1 hónap telt el azóta, hogy Ashley-vel kicsit összekaptam. Azóta nem is nagyon hallottam róla, csak egyszer kétszer, mivel Cameron amikor elrohant itthonról elment hozzá kérdőre vonta, hogy miért viselkedett így velem. A lány természetesen egyből szidni kezdett, amitől Cam még idegesebb lett. Megmondta Ashley-nek, hogy felejtse el, hogy soha többet nem akarja látni. Eltudom képzelni, hogy mennyire kiakadhatott azon, hogy Cameron kidobta. A srácok közül senki sem lepődött meg ezen, sőt Taylor még vállba is veregette, mondván, hogy „végre észhez tért." Hát igen, Taylor-ban sosem csalódunk. Larával azóta sokkal szorosabb kapcsolatot ápolunk. Vele mindent megbeszélhetek, mindig meghallgat és rengeteg jó tanáccsal lát el. Természetesen, ha én is tudok neki valamiben segíteni, akkor azt szívesen teszem. Így történt az, hogy Nash és Lara pedig 2 nap múlva, szombaton mennek az első közös randijukra. Barátnőm majd kicsattan a boldogságtól, és ugyanez elmondható Nash-ről is. Olyan jó látni, hogy boldogok. A dolgok Cameron és köztem is hatalmas fordulatot vettek. Rengeteg időt töltünk együtt, az én nagy örömömre. Nos, igen. Igazából nem tudom, hogy mit is érzek iránta. De szeretek vele lenni, Cameron-nal mindig jó kedvem van. Lara megállás nélkül azt hajtogatja, hogy én bizony beleszerettem Dallasba. Alig ismerem 1 hónapja. Már hogy lennék szerelmes? Azt sem tudom milyen az.

Jelenleg a játszótérre tartok Skylynnal és Larával, hogy találkozzunk Jessica-val és Jake-kel. Drága kishúgom igazi buzgómócsing. Mióta elindultunk otthonról folyamatosan ugrál. Kérleltem, hogy fejezze be, mert a végén elfog esni és az nem lesz valami kellemes érzés. Lara pedig folyamatosan a közelgő randijukról beszélt. Egyszerre két helyre kellett figyelnem, szóval kezdtem kicsit kikészülni. Ekkor Skylynn megbotlott a járda szegélyében, és csak egy kicsin múlott, hogy nem esett el, mivel megragadtam a karját és magamhoz rántottam.

-          Skylynn! Nem megmondtam, hogyha ugrálsz, a végén elfogsz esni? De nem kell rám hallgatni. – szidtam le a kislányt.

-          Jaj, Bella! Ne legyél már ilyen. – intett le Lara. – Nem lett semmi baja.

-          Mivel sikerült elkapnom. – mondtam idegesen.

-          Sajnálom Bella, hogy nem hallgattam rád. – mondta szomorúan Skylynn.

-          Nincs semmi baj Kicsim. – kezeim közé fogtam az arcát, és a szemeibe néztem. – Nem akartam kiabálni, csak megijedtem, hogy valami bajod esik. – magyaráztam neki, majd megpusziltam az arcát.

Megfogtam Skylynn kezét, majd folytattuk az utat a játszótér felé. Mondanom sem kell, hogy rengetegen voltak kint. Egy ideig kémleltem a tömeget, majd megpillantottam Jake-et egy padon ülni Jessica-val. Lehajoltam Skylynnhoz, majd e fülébe súgtam, hogy megtaláltam Jessicát. A padon ülő testvérpár felé mutattam, mire azonnal odafutott hozzájuk. Nevetve sétáltam én is – Larával együtt – feléjük. Jake éppen Skylynn-t pörgette meg a levegőben, mikor odaértünk.

-          Sziasztok! – köszönt mosolyogva a fiú, miközben lerakta a húgomat.

-          Szia! – köszöntöttem én is.

-          Helló! Én Lara Hill vagyok, Bella legjobb barátnője. – mutatkozott be a barátnőm.

-          Jake Adams, Jessica bátyja. – nyújtotta a kezét a lány felé, majd kezet ráztak. Ekkor megszólalt Lara telefonja, elnézést kért, majd elsétált mellőlünk telefonálni.

-          Igazán kedves lány. – mondta mosolyogva Jake.

-          Igen, az. – néztem a telefonáló barátnőmre, aki éppen hatalmas kézmozdulatokkal magyarázott valamit.

Nem telt két percbe, mire Lara visszatért hozzánk a telefonálásból. Vázolta a helyzetet, miszerint vészhelyzet van, mivel a fiúk éppen egy fodrászos Vine videót vettek fel, viszont történt egy kis baki. Taylor annyira játszotta az eszét miközben Nash haját fésülte, hogy a hajkefe beleragadt a fiú hajába, és sehogy sem tudják kiszedni. Amint ezt elmesélte azonnal el is rohant. Döbbenten Jake-re néztem, akin látszott, hogy alig bírja visszafogni a nevetését. Én törtem meg előbb, és olyan „sohavégetnemérő" nevetésbe kezdtünk. Már folytak a könnyeim is. Nagy nehezen sikerült lenyugodnunk, és inkább leültünk a padra és figyeltük a testvéreinket, akik aranyosan játszottak.

Öröm volt Jake-kel tölteni a délutánt. Igazán aranyos srác. Folyamatosan bókolt nekem, én pedig zavarban éreztem magam. Délután öt óra környékén szóltam Skylynn-nak, hogy ideje indulnunk. A lányok természetesen hisztizni kezdtek, hogy Ők még maradni akarnak. Nagy nehezen sikerült rábeszélnünk Őket, hogy inkább holnap folytassák a játékot. Ez még mindig nem tetszett Nekik, de rájöttek, hogy itt az van, amit mi mondunk. Jake-kel néztem, ahogy a két lány elbúcsúzik egymástól. Skylynn mellém lépett, majd megfogtam a kezét.

-          Nos, akkor, holnap ugyanitt találkozunk. – mosolyogtam Jake-re.

-          Igen. – viszonozta a mosolyomat, majd Skylynn-hoz hajolt és megpuszilta. A kislány kuncogni kezdett, mire Jake elnevette magát.

-          És Bella nem kap puszit? – kérdezte Jessica bátyjától. Jake elnevette magát, és odahajolt hozzám, majd két puszit nyomott az arcomra. Szinte éreztem, ahogy az arcom lángba borul. Jake elhúzódott tőlem, megfogta húga kezét, és mielőtt elköszöntek volna még rám kacsintott. Nevetve megráztam a fejemet, majd az ellenkező irányba elindultunk hazafelé.

Otthon teljes nyugalom fogadott minket. Minden srác a nappaliban ült és tévét nézett. Skylynn felszaladt a szobájába játszani, míg én csatlakoztam a többiekhez. Leültem Lara és Nash közé. Valami akciófilmet néztek, ami engem annyira nem érdekelt. Folyamatosan Jake körül forogtak a gondolataim. Olyan kedves volt velem. És a végén, amikor megpuszilt... Az emlék hatására vigyorogni kezdtem, ami legnagyobb sajnálatomra szemet szúrt drága barátomnak, Jack-nek.

-          Mit vigyorogsz te lány? – kérdezte nevetve.

-          Nem is vigyorgok. – tagadtam.

-          Biztos Jake-re gondolt. – kuncogott mellettem Lara, mire oldalba könyököltem.

-          Ki az a Jake? – kérdezte furcsán Cameron.

-          Jessica bátyja. – magyarázta Lara. – Tudod. Jóképű, fekete hajú, kék szemű és rohadtul izmos srác. – álmodozott a barátnőm, mire Nash felhorkant mellettem. Kis féltékeny.

-          És mit akar az tőled? – kérdezte idegesen Cam. Nem értem mi baja lehet.

-          Semmit. – válaszoltam. Ekkor megcsörrent a telefonom. Gyorsan kikaptam a zsebemből, majd megnéztem ki is az. Jake. Mikor felnéztem a képernyőről mindenki kérdőn nézett rám. Lehajoltam Larához, majd megsúgtam neki, hogy Jake az. Kisiettem a konyhába, és gyorsan fogadtam a hívást.

-          Igen? – szóltam bele.

-          Szia. – köszönt Jake. – Nem zavarlak?

-          Nem, dehogy.

-          Akkor jó. – szinte magam elé képzeltem, ahogy vigyorog. – Csak azért hívtalak, mert lenne egy fontos kérdésem.

-          Oké. – nem tudtam mit akarhat.

-          Sajnálom, hogy ezt nem személyesen kérdezem meg, de ez most igy alakult. – nevette el magát. Hallani lehetett a hangján, hogy izgul. – Ma nagyon jól éreztem magam veled, és szeretnélek egy kicsit jobban megismerni. Mindig, amikor találkozunk, általában gyerekekkel vagyunk, és rájuk kell figyelnünk. Na, nem mintha ezzel valami problémám lenne. – kezdett magyarázkodni, mire elnevettem magam.

-          Nyugi, értelek.

-          Huh, oké. – feszengett. – Akkor inkább rátérek a lényegre. Szeretnélek elhívni valahova, hogy egy kicsit jobban megismerjük egymást. – hadarta. Kicsit meglepődtem. Akkor most randira hivott?

-          Rendben van. – egyeztem bele.

-          Komolyan? – hitetlenkedett. – Akkor mit szólnál, ha szombaton elmennék valahova vacsizni?

-          A szombat az jó.

-          Akkor megbeszéltük. Holnap találkozunk. Szia!

-          Szia! – tettem le a telefont.

Nem hiszem el, hogy elhívott valahova. Igazából azt sem tudom, hogy ez randinak számit-e, mivel még nem voltam sohasem igazi randin. Fülig érő mosollyal telepedtem le ismét Nash-ék mellé. Jack kikapcsolta a filmet, majd mind egyszerre fordultak felém. Senki nem szólt semmit, csak néztek rám.

-          Mi az? – kérdeztem.

-          Mit akart a jómadár? – kíváncsiskodott Taylor.

-          Csak beszélgetni egy kicsit. – füllentettem.

-          És miről beszélgettetek? – folytatta a faggatást.

-          Sok mindenről. – kerteltem.

-          Például? – érdeklődött most Cameron.

-          Nem mindegy az nektek? – kérdeztem idegesen.

-          Nem, nem mindegy.

-          Egyébként sincs semmi közötök hozzá. –mondtam idegesen.

-          Mit akarsz ennyire eltitkolni? – szállt be Nash is a vitába.

-          Én nem akarok semmit sem eltitkolni. – akadtam ki, majd felpattantam a kanapéról.

-          Akkor miért vagy ilyen ideges? – oh, Nash... nem is tudod mennyire idegesítesz most.

-          Nem vagyok ideges. – mondtam nyugodtan.

-          Lehet, hogy csak megvan neki. – röhögött Taylor.

-          Taylor, szerintem jobb lesz ha kussba maradsz. – figyelmeztette Jack.

-          Nem szóltam. – emelte fel védekezően kezeit Taylor.

-          Akkor elmondanád végre, hogy mi is van közted és e között a gyerek között? – kérdezte kicsit ingerülten Jack.

-          Nincs semmi sem köztünk. – vallottam be. – Csak...

-          Csak? – nézett rám kérdőn.

-          Ahj... Szombaton vacsorázni megyek vele. – mondtam halkan.

-          Hogy mit csinálsz? – kérdezte meglepetten Nash.

-          Szerintem hallottad te rendesen. – veregette hátba Lara a fiút. – Juj, Bella! –sietett mellém. – Akkor tudunk együtt készülődni.

-          Aha. – bólogattam.

-          Te hagyod, hogy elmenjen egy idegen gyerekkel? – kérdezte ingerülten Cameron Nash-től.

-          Most nézz rá. – mutatott rám a bátyám. – Szerinted, ha én azt mondom neki, hogy nem mehet el, akkor itthon fog maradni? – nevetett fel.

-          Jogos. – jegyezte meg Taylor. Cameron fogta magát, majd felviharzott az emeletre. Nem értettem miért akadt ki ennyire. Nem hiszem el, hogy ennyire félt.

-          Menj utána. – mondta halkan Lara. Bólintottam, majd elindultam Cameron után.

Megálltam a szobája előtt. Már éppen kopogni akartam, mikor kinyílt az ajtó és Cam kérdőn nézett rám.

-          Mit szeretnél? – kérdezte flegmán.

-          Cam, ne csináld már. Nem is értem miért akadtál ki ennyire.

-          Akkor elmagyarázom. – folytatta ugyanabban a hangnemben. – Egy ismeretlen fiúval mész el valahova. Egyikőnk sem ismeri. Szerinted nem féltelek?

-          Nash és Lara is találkozott már vele. –védtem Jake-et.

-          Az nem számit. – legyintett. – Bella, olyan vagy nekem, mintha kishúgom lennél. Nem akarom, hogy az a szemét megbántson.

-          Nem kell aggódnod a kishúgod miatt. – mondtam gúnyosan. – Megtudja magát védeni. – azzal elindultam a szobámba, majd magam után becsaptam az ajtót.

Bevágtam magam az ágyba, és idegességemben össze-vissza csapkodtam. Cameron egyszerűen kikészít. Mi az, hogy a kishúgaként tekint rám? És miért van az, hogy ez ennyire zavar engem? Cameron annyira összetud zavarni. Úgy döntöttem, hogy inkább nem gondolkodom tovább ezen, szóval elmentem fürdeni. Utána gyorsan belebújtam a pizsamámba, és befeküdtem az ágyba. Egy ideig még forgolódtam, de nem sokkal később sikerült elaludnom.