Az idő gyorsan telt, és már itt is volt a színdarab megnyitója. Hatalmas zűrzavar volt a színfalak mögött, mindenki ide-oda rohangált. Biztosra akartak menni, hogy a díszlet, a hangosítás és a fények is tökéletesek legyenek. Grantaire a számára kijelölt öltözőben olvasta át újra a szövegét.

Éppen néhány légzőgyakorlatot végzett, mikor kopogás hallatszódott az ajtón. Grantaire egy kiáltással jelzett, hogy bejöhet az illető. Enjolras lépett be az ajtón, kezében egy táskával. Grantaire szíve, mihelyst meglátta a látogatóját, hevesebben kezdett el dobogni. 

"Szia. Nem kellene már készülődnöd?" kérdezte Grantaire.

Enjolras bólintott. "Csak be akartam köszönni és megnézni, hogy érzed magad. Ideges vagy?"

"Nem, minden rendben." próbálkozott Grantaire, de a szőke fiú felhúzta szemöldökét. "Najó, a gyomrom kicsit liftezik."

Enjolras felnevetett, majd elővett a táskából néhány sós kekszet és egy doboz Sprite-ot, a táskáját pedig a tükör elé rakta le. "Amikor ideges vagyok, ez mindig használ, úgyhogy gondoltam, megosztom veled is ezt a tippet."

"Köszi."

"Csak pár falatot egyél és ne idd meg egyszerre az összeset. Csak kortyokat igyál belőle," utasította Enjolras. "Ezt egyfajta bocsánatkérő ajándéknak is szántam."

"Bocsánatkérő?"

"Eléggé bunkó voltam veled az utóbbi időben, a könyvtárban történtek után. Nem kellett volna, sajnálom." magyarázta Enjolras félénken.

"Nem számít, komolyan." rázta meg a fejét Grantaire.

"Rendben" bólintott Enjolras, majd mielőtt elhagyta volna az öltözőt, visszafordult."Kéz és lábtörést!"

Becsukta az ajtót, ahogy kiment. Grantaire visszaült a helyére, majd kibontva a kekszet, rögtön be is kapott egyet. Belenézett a táskába, amiben még egy iPod is volt, egy cetlivel rajta.

Azt kérdezted, hogy én hogyan bújok bele a karakterembe. Hát, ez volt az első lépés. A keksz és a Sprite, hogy elmúljon az idegesség. A második lépés az iPod. Rengeteg zene van rajta amit hallgatni szoktam bemelegítésképpen. (Minden fajta zene, esküszöm!) Sok sikert!-Enjolras

Grantaire mosolyogva nyitotta fel a készüléket. Elkezdte végiggörgetni a számokat, néhánynál jót mosolyogva, de mire elindította volna, kopogtak az ajtaján, és szóltak, hogy 10 perc múlva kezdenek. Grantaire ekkor jött rá, hogy még nem is öltözött át, letette az iPod-ot, és elkezdett végre tényleg készülődni.

***

A színdarab második felvonásából már csak három jelenet maradt hátra. Killiannek másnap egy konferenciát kell adnia a róla és Jasonről készült képekkel kapcsolatban. Vagy tagadja, hogy semmi nincs köztük, vagy az igazat kell elmondania végre. Jason megjelent Killian házánál, hogy beszéljen vele.

Ahogy a lámpa jelzett, hogy elkezdődik a jelenet, Grantaire besétált a színpadra, úgy engedte be Enjolrast, mintha a házában lennének. Enjolras a díványon foglalt helyet, Grantaire pedig a fotelben.

"Killian, tudom, hogy mennyire nehéz ez neked. Az egész életed a zene körül forog. Csak azt akartam, hogy tudd, a szívedre kell hallgatnod." mondta Enjolras ahogy Grantaire keze után nyúlt.

Grantaire mélyen a fiú szemébe nézett. "Tudom és azt fogom tenni. Csak nem tudom pontosan, hogy mit is akar a szívem mondani. Szeretek zenélni, de téged is szeretlek."

"Nincs azzal semmi baj, ha nem tudod. Tudni fogod, hogy mi a helyes, ha itt az idő." Enjolras átvezette a kezét Grantaire mellkasára. "Csak az számít, hogy mi van itt bent."

Grantaire-t túlságosan elvarázsolta Enjolras csodaszép kék szeme, elfelejtve azt, hogy megint az ő sora következik.  Átpillantott Enjolras válla fölött, ahol Miss Adrian és Combeferre álltak. Azt hihették, hogy elfelejtette a szöveget, mivel hevesen gesztikulálva tátogta Miss Adrian hogy "a dal". Grantaire kiesett a transzból, és összekulcsolta ujjait Enjolras ujjaival.

"Azt mondtad, hogy tegnap írtál valamit."

Enjolras elmosolyodott és apró puszit nyomott a fiú arcára. "Igen. Nem vagyok valami tehetséges zenész, csak úgy magától jött." Közben elővett egy papírt a zsebéből és átnyújtotta Grantaire-nek.

"Eljátszom, de csak akkor, ha énekelsz hozzá." Enjolras bólintott. "Oké, nézzük csak."

Átmentek a zongorához, ami a színpad másik felén helyezkedett el. Grantaire elhelyezte a kottát. Jól jött, hogy fiatal korában vett zongora órákat, így nem volt annyira elveszve a hangszer mögött. A dal címe "Only Hope" volt. A darabban Jason azért írta a dalt, hogy megmutassa Killiannak, hogy ő az egyetlen reménye. Grantaire felpillantott Enjolrasra, majd elkezdett játszani. Amikor elértek az ő szerepéhez, Enjolras elkezdett énekelni. Gyönyörű tenor hangja betöltötte az egész termet.

A nézők elgondolozhattak rajta, hogy valójában a két férfi a színpadon kívül is ilyen érzéseket táplálnak-e egymás iránt, mivel a kettejük közötti kémia ezt igen erősen cáfolta. Valjean is észrevette ezt, mivel rosszalló pillantással nézte a színpadot. Joly és Bossuet igazából tényleg élvezték az előadást, de ugyanakkor próbálták kitalálni, hogy a barátjuk és Enjolras csak színészkednek vagy nem.

Enjolras befejezte a dalt és a közönség soraiból hangos tapsvihar tört fel, amikor Grantaire ujjai felemelkedtek a zongora billentyűiről. Egymásra mosolyogtak. A taps elhalkulása után egymáshoz hajoltak, hogy a jelenet utolsó csókjához jussanak. A fények kihunytak, jelezve hogy most már elválhattak egymástól. Leszaladtak a színpadról, hogy átöltözhessenek a következő jelmezükbe, mivel a színpad már készen is állt a sajtótájékoztatóhoz.

***

A színdarab véget ért a két jelenet után. Az utolsó jelenetben Killian eldöntötte, hogy felvállalja önmagát és feladja a zenét Jason szerelméért, akármennyire is szakadt meg a szíve. Ez volt a boldog befejezés, amit Killian megérdemelt a szenvedéssel teli élete után. Grantaire-nek sikerült leégetnie magát, mivel az utolsó csókjelenetnél a kelleténél tovább tartotta az ajkait Enjolras ajkain. Hálás volt Enjolrasnak, hogy követte őt, és nem húzódott el.

Miután minden szereplőt visszatapsoltak, majd elhúzták a függönyt, a szereplők villámgyorsan átöltöztek és csatlakoztak a nézőkhöz az előcsarnokban. Grantaire is ott állt, várta édesanyját, hogy befejezze a beszélgetést. Miss Adrian odaszaladt a fiúhoz, hogy megölelje.

"Fantasztikus voltál Grantaire!" dicsérte meg mielőtt tovább sietett volna.

Combeferre volt a következő, aki odalépett hozzá. Kezet rázott vele. "Jó voltál. Néhány sort kihagytál, de azon kívül nagyon jó volt."

Grantaire észrevette, hogy Enjolras épp távozni készül édesapja és nővére társaságában. Még meg akarta köszönni a iPodot. Elnézést kérve otthagyta Combeferre-t, és elindult a szőke fiú felé, de Javert megállította.

"Nos, Mr. Grantaire, milyen érzés, hogy túl van már egy előadáson? Már csak kettő van hátra." mondta az igazgató.

"Szuper. Örültem hogy eljött."

Ismét elindult, de már túl késő volt. Enjolras már elhagyta az épületet. Grantaire felsóhajtott, mikor Christine megkérdezte, készen van-e. Pár percet kért, hogy összeszedje a cuccait az öltőzőből.

Grantaire felvette a kabátját. Felkapta az iPodot az asztalról. Megnézte jól magának mielőtt elrakta volna a zsebébe. Lekapcsolta a  villanyt, és bezárta az öltözőt a másnap esti előadásig.

***