Iskola után Grantaire elkezdte lemosni a mesterművét, amit a falra rajzolt. Miközben sikálta, egy hangos kiáltást hallott a fülhallgatójából szóló zenén keresztül. Megfordult, és látta amint Enjolras az egyik piknik asztalon áll, körülötte pedig Combeferre, Coufeyrac és Jehan állt a földön, kezükben szórólapokkal.

Enjolras elkezdte a beszédjét az LMBTQ+ köreiben előforduló fiatalok öngyilkosságáról és hogy ezt hogyan lehetne megakadályozni. Ahogy Grantaire hallgatta a fiút, elismerte, hogy Enjolras nagyon jó szónokló. Tudja, hogyan kell mindent szépen, de következetesen mondani, a gondolatai téged is gondolkodni kényszerítenek és tudod, hogy mennyire szenvedélyes a témával kapcsolatban. Az egyetlen hátrány az, hogy rettenetesen naiv és idealista. Azt hiszi, a világ meg fog változni ha elég ember akarja a változást. Grantaire viszont nem értett vele egyet. Több ember van aki nem akarja a változást, mint amennyi ember, aki igen. A világ mindig kegyetlen és utálatos hely volt és lesz is.

Pár percig még figyelte a fiút, amíg tekintetük össze nem találkozott. Grantaire visszafordult a falhoz, de szinte érezte, ahogy a másik tekintete lyukat fúr a koponyájába. Megforgatta szemeit, és folytatta a sikálást. Nem vett figyelembe ezután senkit maga körül.

***

A következő héten megkezdődtek a próbák az előadásra. Miss Adrian, a drámatanár, megkérte a diákokat hogy üljenek körbe a teremben mielőtt szétosztja a szövegkönyvet. A dráma szakkörnek csak 40 diákja volt, ebből 12 diák csatlakozni akart éppen, a maradék 28 pedig már régóta tagja volt a csapatnak. Négyen ebből a 28 emberből Enjolras, Coufeyrac, Jehan és Cosette volt. Combeferre volt a musical forgatókönyvének, zenéinek és szövegeinek a megalkotója. 

Miss Adrian épp csak elkezdte a történet kifejtését, mikor Grantaire 10 perc késéssel megérkezett.

"Oh, igen, Mr. Grantaire. Nagyon kedves, hogy csatlakozol hozzánk. Remélem hogy bízhatok benne, hogy legközelebb időben ideérsz." mondta a hölgy miközben Grantaire megforgatta szemeit. "Ülj le."

Grantaire leült az utolsó üres székre, és a fejét hátradöntötte a falnak. Figyelmen kívül hagyta a késés miatt kapott pillantásokat. 

"Na, szóval. Dancing in the Moonlight (Tánc a holdfényben), a szöveget és a zenét a mi tehetséges Combeferre-ünk írta. A történet központjában Killian élete áll, aki egy feltörekvő zenész, és van egy titka, amit senkinek nem mond el. Homoszexuális. Ez a titok végigköveti a sikerhez vezető útján és nehéz döntést kell meghoznia a szerelem és a zene között, mikor találkozik Jason-nel, egy nyíltan meleg férfival egy kávézóban. A férfi megmutatja neki, hogy van élet a zenén túl is." fejezte be a történetet Miss Adrian. "Most akkor jöjjön a szereposztás. Mikayla, te játszod majd Alicia-t, aki Killian legjobb barátja és az egyetlen, akiben megbízik."

Mikayla, egy alacsony lány rövid vörös hajjal, mosolyogva felállt, miközben a többiek megtapsolták.

"Nos, Enjolras lesz Jason, Grantaire, te pedig Killian leszel."

Grantaire felkapta a fejét, mikor meghallotta a nevét. "Mi? Nem, nem, ez nem fog megtörténni."

"Valami probléma van, Mr. Grantaire?" kérdezte Miss Adrian.

"Igen," mondta Grantaire, "Nem terveztem játszani a darabban."

Miss Adrian megvonta a vállát. "Én sem gondoltam volna, de egyenes utasításokat kaptam Javert igazgatótól, hogy mindenképpen a színpadon lásson, és ne a színfalak mögött. Haladjunk tovább," Miss Adrian folytatta a szerepek kiosztását. Grantaire megrázta a fejét, de nem mondott semmit.

Miss Adrian felállt és Combeferre segítségével szétosztották a szövegkönyveket. Miután mindenki megkapta a sajátját, arra utasította Miss Adrian a diákokat, hogy lapozzanak az első oldalra és kezdjék el az olvasópróbát.

***

"Killian, szeretlek és te vagy a legjobb barátom, de esküszöm hogy néha idióta vagy. Beleszerettél, ez egyértelmű." olvasta Mikayla Alicia szövegét.

Körülbelül az első felvonás háromnegyedénél voltak. Ebben a jelenetben Killian Alicia házában volt, és elmondta a lánynak, hogy egyre erősödő érzései vannak Jason felé és hogy ez teljesen tönkreteheti a zenei karrierjét. Alicia idiótának nevezi és megmondja neki, hogy megérdemli a boldogságot.

"Nem tehetem. Ez sosem volt része a terveimnek. Jason megérdemli a világot. Én nem adhatom ezt meg neki." Grantaire olvasta a részt, de nagyon monoton hangon. Utálta ezt az egészet. Ő nem színész. Sosem volt és sosem lesz.

Miss Adrian felsóhajtott. "Mr. Grantaire, direkt próbál meg ennyire rossz lenni?"

"Nem, ez mind magától jön." mondta Grantaire, miközben a legbájosabb mosollyal az arcán nézett fel a szövegkönyvből.

Mindenki felkuncogott a teremben, kivéve Miss Adrian, Enjolras, Combeferre, Jehan, Coufeyrac and Cosette.

"Jól van, 10 perc szünet. Azután visszajövünk és befejezzük az olvasást." jelentette be Miss Adrian.

Másfél órával később végeztek a felolvasással és Miss Adrian kiosztotta a próba időpontjait.  Mivel a többiek keveredtek egymással, Grantaire egyedül ült az ablaknál, és Bahorel kocsiját várta, hogy megérkezzen. Enjolras észrevette Grantaire-t és odasétált hozzá, majd összefonta a karjait a mellkasa előtt.

"Meghalnál, ha csak egy kicsit is próbálkoznál?" kérdezte Enjolras.

"Aham, és túl fiatal vagyok a halálhoz."

Enjolras megforgatta a szemét "Szóval nem érdekel az érettségi meg a jegyeid, de szereted az iskolát csak mert népszerű vagy és az iskola után már sosem leszel az, ugye?"

Grantaire odafordult, hogy ránézzen. "Ez eléggé kiszámíthatatlan."

Enjolras közelebb hajolt, és halkan beszélt. "Hagyj áruljak el egy titkot neked. A bemutatód csak egy bizonyos közönségre van hatással." Aztán sarkon fordult, és kiment a teremből.

Grantaire figyelte, ahogyan elmegy, majd visszafordult az ablakhoz. Lassan világossá vált számára, hogy Bahorel nem fog jönni. Biztosan túl elfoglalt mert épp hármasban nyomják Eponine-nal és Feuilly-val. Megborzongott az undorító tudattól. Gyorsan felpattant hogy utolérje Enjolras-t. Mikor elérte Enjolrast, láthatta ahogy a szőke fiú visszatart egy gúnyos mosolyt.

"Van rá valami esély, hogy haza tudj vinni? Úgy látszik az én fuvarosom eléggé elfoglalt." mondta Grantaire.

"Jólvan. Gyere velem."

Kimentek az épületből és Enjolras autójához léptek. Egyikük sem szólt egy szót sem. Mikor odaértek, Grantaire az anyósüléshez ment, és beült. Enjolras a hátsó ajtót kinyitva bedobta a hátizsákját az ülésre. Éppen zárta az ajtót, mikor valaki a nevén szólította. Hátrafordult, hogy beszéljen Mikayla-val.

Grantaire hátrafordult, hogy megnézze, kivel beszélget a fiú. Megforgatta a szemét, és előrefordult. Hátradőlt és a fejét a fejtámaszon pihentette. A műszerfalat figyelte, amikor észrevett egy papírdarabot. Nem bírt a kíváncsiságával, előrehajolt hogy elvegye a papírt. Széthajtotta, és a tetején ez állt: Célok az életemben. Ez egy 25 gondolatjeles lista volt. Mindenhova volt írva cél, kivéve az első ponthoz.

19. Tetoválást csináltatni.

10. Párizsban tanulni

5. Örökbefogadni egy kutyát.

Hirtelen kitépték a kezéből a listát. Grantaire felemelte a fejét, és látta, hogy Enjolras már a kocsiban ül. Összehajtotta újra a papírt, és aztán a combja alá rakta.

"Ez a lista csak és kizárólag rám tartozik. Senki másra." morogta Enjolras.

"Nem vagy te már kicsit idős a bakancslistákhoz?" tett megjegyzést Grantaire.

"Talán, de sosem késő elkezdeni." Enjolras oldalra fordult, hogy becsatolja biztonsági övet, majd beindította az autót, de mielőtt elindult volna, Grantaire-hez fordult. "Ez az autó nem megy sehova amíg be nem csatolod a biztonsági övedet."

Grantaire megforgatta a szemeit, majd vonakodva bekötötte az övet és Enjolras végre elindult.

***

Mikor megérkeztek Grantaire háza elé, Enjolras leparkolta az autót. Grantaire kiszállt ugyan, de nem tudta megállni, hogy ne kérdezze meg a fiút:

"Szóval, mi az egyes számú?"

Enjolras odafordult hozzá, "Megmondanám, de akkor meg kellene öljelek."

Grantaire bólintott. "Elfogadható." Majd bezárta az autó ajtaját.

Átsétált a járdára miután Enjolras elhajtott.

***