Ahogy kijött a műtőböl a doktor mindannyian felpattantunk. Az orvos elé léptünk majd megszólaltunk szinte kiabálva ,egymást túlnyomóan beszéltünk.
-Jol van?
-Sikeres volt a műtét?
-Életben van?
A doki mindannyiunk szemébe belenézett. Csönd borult a folyósóra...
-A műtét rendben zajlott.Az állapota még változó,de kérem hagyják pihenni!-ezzel válaszolt a kérdésekre, komolyan elmosolyodott és elment.
Mély lélegzetet vettünk, ezekszerint életben van. Szerintem mindannyiunk szívéről nagy kő esett le. Viszont még mindig voltak bennem kérdések-Vajon mikor épül fel?, Mi baja van?,Meddig kell várnunk?-odaálltam a szüleihez és mindkettőjükre nagy mosolyt vetve megöleltem őket.

*Miko*

Valami furcsa helyen ébredtem . Körbenéztem és pittyogó gépeket,meg persze hozzájuk tartozó csöveket láttam. Ezek bennem végződtek. Nem kellett sok idő ,hogy rájöjjek :egy korházban fekszek. Nem tudom miért ,és hogy kerültem ide . Csak ennyira emlékszem : elindulok Allyhez ,majd egy hangos ütközés,sípolás és nincs tovább.
Erőt kellett vennem magamon,hogy szembenézzek a jelennel.