Mikor Hyunjin elment,felhívtam Minjit.Nagyon ki volt akadva,azt kell hogy mondjam,de megnyugtattam azzal,hogy holnap megyek suliba,s akkor legyen ott félre.Körülbelül két órát beszélgettünk,aztán pakoltam össze feküdtem le.Miközben próbáltam elaludni,a kifogásaimon gondolkodtam.Megmondom,hogy az éjjel lázas lettem,s nem jöttem,de most jobban vagyok.Á megvan.Akkor nyugottan aludhatok.

Reggel

Péntek végre,és ma nem lesz matek.Első gondolatom,ahogy kikeltem az ágyból.Ez a kedvenc napom az egész hétben.Nincs matek,másnap meg iskola nincs.Kinek kell ennél jobb iskolai nap?

Elvégeztem a reggeli rutinom,és lementem.Meglepetésemre anyu itthon volt.

-Szia kincsem!Hogy aludtál?-tette le az asztalra a reggelim.

-Szia.Jól,de higy hogy itthon vagy?-kezdtem bele a reggelibe.Egyszerűen finom.Ennél finomabbat nem tudom másnál esznek-e ilyenkor.

-Most csak valami gyűlést tart apád,arra én nem kell menjek.Ő is olyan három körül ér haza,ahogy te is-magyarázta,közben én úgy ettem,mint a malac.Szó szoros értelemben-Jó hamar megetted-kuncogott anyu.

-Aki siet az hamar eszik-mosolyodtam el.Elköszöntem,megpusziltam és
mente m is ki.Minji már ott várt a kapunk előtt-Szia-mentem oda hozzá,és megöleltem.

-Szia.Gondolom tegnap reggel azért nem írtál vissza,mert aludtál-nevetett.

-Hahaha-utánoztam-Ha megvan a kifogásod,akkor nem kell félni.Akkor van a baj,ha nem tudsz mit mondani,és be írjak a piros igazolatlant-magyaráztam.

-És mi a kifogásod?-rakta el a telefonját.

-Az,hogy az éjjel belázasodtam,s nem jöttem de már jobban vagyok.Tudod ez a Kim Yeri fajta kifogás-nevettem fel.

-Csak is-mondta.Tovább csendben mentünk egymás mellett,míg oda nem értünk a sulihoz.A szekrényeknél elvégeztük a dolgunk,majd mentünk az osztályba.Leültünk a helyünkre,és vártuk,hogy a tanár be jöjjön.

(...)

A pénteki iskolai nap szokásosan telt el.Semmi új hír,tanár nem hiányzott.Hát minek is kéne hiányozzon.Az órákon oldalakat írtunk,mellette olyan gyorsan diktáltak,hogy kiolvasni sem tudom,hogy mit írtam.De eltelt,és most megyünk haza felé.

-YERI-kiáltotta valaki a nevemet.Hátra fordultam és Hyunjin volt az.Meg sem lepődök.

-Hát te?-álltunk meg.

-Csak azt akarom kérdezni,hogy ma hányra menjek nálatok-dőlt neki a térdének,mivel megint futott.Hihetetlen....

-Egy óra múlva jó lesz neked?-néztem az órámra.Egyet bólintott,majd tovább mentünk.

-Amúgy lehet,hogy csak nekem tűnt fel,e mostanában nagyon rád van szállva-kuncogott Minji.Ennek is hol jár az esze?

-Dehogy van rám szállva,honnan gondolod?-néztem rá furcsán.

-Lehet te nem veszed észre,de meg szokott bámulni-mondja,majd megélltam,mivel én már haza értem-Akkor még hivjál-ölelt meg,amit természetesen viszonoztam.

-Hazudni bűn-mondtam,elköszöntunk és mentem be.Itthon megint egyedül vagyok.Ezt már megszoktam.Egyből a hűtő felé vettem az irányt,mivel mindjárt éhen halok.Szó szerint.Atrán jön Hyunjin  a sok édességeivel,s aztán kivánni fogom,és cukrot nem akarok enni.Nem mintha tartanám az alakom,csak nagyon nem szeretem az édes dolgokat.

leírtam a házikat,ettem egy keveset a tegnapi ételből,most meg döglök a tv előtt.Egyedül semmit nem lehet csinálni.Kis idő múlva kopogtattak az ajtón.Van tippem,hogy ki lehet az.

-Szia Hyunjin-nyitottam ki az ajtót,majd bejött.Megint a szokásos édességeivel.Hogy tud annyit megenni?Hihetetlen..

-Szia-lehúzta a cipeit,közben én kikapcsoltam a tv-t.Felmentünk a szobámba,és neki kezdtünk a háznak.Alig várom,hogy végezzünk.

Nagyba szerkesztünk,mikor ajtó csapódást hallok lentről.Remélem nem anyu,megint a hülyeségeivel fog papolni,mikor meglátja Hyunjint.

-Szerinted ez olyan színű legyen,mint a szőnyeg és a függöny,vagy,mint a szekrény?-igen,ilyen értelmetlen kérdésekkel halmozzuk el egymást,mikor semmi de tényleg semmi ötletünk nincs.

-Nekem olyan mindegy,csak ne térjen el a többi szín közül-mondtam,majd oda mentem,és én kezdtem el ügyködni a gép előtt.Tényleg alig értaz ilyenhez.Nem nézném ki belőle.

-Látszik,hogy cég vezetők a szüleid-nevetett fel,mire megforgattam a szemem.Utálom mikor ezt mondják.Ezzel nem vagyok sem nagyobb sem kiemelkedőbb,szerintem.Sokan ezért néznek le.Valakik valamit mondanak,terjesztik a hírt s utálnak meg.Na nem baj,nem kell mindenki szeressen.

-Ne mond ezt kérlek-mentem félre,hogy dolgozzon ő is.Nem akarom én végezni az egész feladatot.Aztán haza ment,aminek meglehetősen örülök.Le mentem,majd anyu széles mosolyával találtam magam szembe-Mi ez a nagy öröm?-ültem le a kanapéra és elkezdtem telefonozni.

-Nos,a nagyi észre vette,hogy Hyunjin mostanában sokszor jár ide,ugye a feladat miatt-bólintottam-Megkérdezte,hogy miért jár ide naponta,és azt mondta-ugye nem azt amire gondolok,remélem nem,ugye nem,kérlek ne-Ő a barátod,de olyan barátod-hogy a....ezt nem hiszem el.

-Hogy mi?-nagy szemeket meresztettem rá.Még most is vigyorog,én a helyében szégyellném magam,vagy nem mondtam volna ilyet.-Most hogy magyarázom ki magam?-álltam fel.Nem is mondtam,az anyu felőli nagyim,a szomszédunkban lakik.Onnan nagyon rá lehet látni a házunkra.Ő ilyen akaratos és mindig neki kell legyen igaza.Mindent elhisz,amit hall.Tudjátok,ilyen tipik idősasszony.

-Hát én azt nem tudom,de azt igen,hogy meg akar aztán látogatni,és előtte úgy kell viselkedjetek,mintha egy pár volnátok-mondta,majd ott hagyott,és ment a konyhába.Érthetetlenül néztem utána.Még is ezt hogy gondolta?Hogy magyarázom ezt meg a nagyinak?Jó,ő a nagyi,de Hyunjinnak?Ezt fel kell még dolgozzam.Remélem ez egy álom..

2020.03.23.