-YERI!-esett be a szobám ajtaján Minji. Telefonjának a kijelzőjét mutatta szembe velem-Ez tudod mit jelent?

-Mármint micsoda?-értetlen fejet vágtam. Tényleg nem vágtam, hogy most mizu.

-Az óra-mutatott rá-Két óra múlva randim van Jisungal-Nekem meg azt, hogy minden perccel egyre közelebb van a holnap, ugyanis Hyunjinnak a találkozója azzal a fickóval holnap van. Hihetetlen stresszben vagyok, nem engedi, hogy még a házból is kilépjek holnap addig, amíg vége nem lesz. Három nap telt el azóta, hogy beszélt vele, azóta egy nyugodt éjszakám nincs-Azt se tudom mit vegyek fel, na meg a smink. Segíts kérlek-tette össze a két kezét, mintha imádkozna.

-Úgy csinálsz, mintha eddig nem segítettem volna bármiben is-forgattam meg a szemem. Felálltam az ágyamból és lementünk, felhúztam a cipőt, majd Minjiék felé vettük az irányt.

Menet olyan érzésem volt, mintha valaki követne minket, de akárhányszor hátra fordultam senki sem volt ott vagy csak öreg bácsik, nénik. Ez Minjinek is feltűnt, de megnyugtatva őt mentünk tovább a lakásukig.

A szobájában az ágyon, széken, földön, mindenhol ruha hevert. Nem tudott választani, hogy mit vegyen fel. Hihetetlen ez a lány. Miközben a szobájában ment körös körbe én az ablakhoz álltam és kinéztem puszta kíváncsiságból. És egy fekete autót pillantottam, ugyanaz volt, amelyik ránk világított, mikor Hyunjinnal voltam kint. A vér is meghűlt bennem. A szemeim nagyra tágultak és egyből írtam neki egy sms-t, miszerint itt van az az ember. Azonnal vissza is írta, hogy úton van.

-Szerinted a bézst vagy a zöldet vegye-    minden okés?-Minjinek feltűnt a feszültségem. Kikapta a telefonomat a kezemből és nagy szemekkel nézett rám, de addigra a könnyek már javában folytak a szememből. Meghallottuk a sziréna hangját és kinézteünk ismét az ablakon és a rendőrök már ott is voltak a ház előtt. Az az ember a kocsijára volt fektetve és épp bilincselték le.

-Yeri!-Hyunjin futott be a szobába. Amilyen gyorsan csak tudott úgy ölelt meg. Egy homlok puszit is kaptam-Ügyes vagy, büszke vagyok rád-fejemet a kezébe temette,majd megcsókolt,rögtön visszacsókoltam.

-Ne itt, kérlek-vette le a telefonomat az ágyra Minji.

Körülbelül negyed órába telt, míg a lélegzetem nagyjából helyre állt. Hyunjin szorosan ölelt, vizet is hozott. Egy mosollyal nyugtáztam őt is, hogy minden rendben van velem.

-Talán irigy vagy?-ölelt meg oldalról.

-Hogy lenne irigy? Épp randevúra készül-mutattam rá és egy oldalas mosollyal néztem őt. Elpirulva fordult el, amin felnevettünk.

Hirtelen valaki berontott a szobába. Jisung volt az, tekintetével Minjit kereste.

-Mi ez a sok ruha? - torpant meg,amin természetesen felnevettünk-Azt hittem valami bajotok esett- ahogy meglátta, odafutott a lányhoz és szorosan megölelte. Hyunjinnal mosolyogva néztünk egymásra, majd az előttünk lévő párra szegeztük tekintetünket. Jó sokáig ölelték egymást.

-Most így, hogy mind jól vagyunk, nem megyünk le?

-Hyunjin, nagyon bevállalós vagy, hogy le mersz menni-néztem fel rá.

-Bilincsben van, miért ne mernék? Azóta se tudja, hogy velem beszlgetett-nevetett fel-Gyertek-azzal elindultunk lefelé. Na erre kíváncsi vagyok.

Mikor leértünk, épp akkor ültették be a rendőrautóba azt a csávót.

-Te vagy Hyunjin barátnője, igaz?-jött velünk szembe az egyik nyomozó, megtorpantam a hirtelen kérdéstől.

- I-igen-bólintottam mosolyogva kis idő után. Meglepődtem a válaszomtól. Az előbb említett mosolyogva nézett rám.

-Ő jó barátom-tette hozzá-Nagyon jól tetted, hogy írtál neki. Szerintem így jobb, hogy nem vártuk meg a találkozót-megpaskolta a vállam, mire Hyunjin szúrós szemmel nézett rá. A másik gyorsan elkapta a kezét és meghajolva ment el. Mi csak nevettünk rajta.

A rendőr autóból nézett minket a bűnöző. Nagy szemeket meresztett, mikor meglátta Hyunjint. Ütni kezdte az ablakot, hogy eresszék ki. Ő csak integetett neki nagy mosollyal. Ki voltunk dőlve.

Közben a fiúk is mind megérkeztek,Eric is csatlakozott hozzájuk. Miközben mind összegyűltűnk, a rendőrség is elment. Hyunjin váltott még pár szót a nyomozókkal, aztán ők is elmentek.

Mondom, olyan gyorsan és hirtelen történnek az események, hogy az felfoghatatlan. Ezelőtt egy hónappal nem gondoltam volna, hogy itt kötök ki. Ha úgy vegyük, egy bűnözőt elkaptam...wow. Na ezt hogy magyarázom meg a gyerekeimnek.