Hyunjin pov.

Két hét telt el azóta, hogy Yeri-nek elmondtam, hogy valóban mibe keveredtem bele. Nem szerettem volna azt, hogy ő tudja. Minji tudja csak, na meg a fiúk, de megkértem őket, hogy még az életük árán se mondják el neki, de én elcsesztem ezt. De őszintén, jól esett...megkönnyebbültem, ahogy elmeséltem neki, de mégis furdal ez az egész.

Azóta sokszor gondoltam bele, hogy mi lenne, ha nem is csinálnék új fiókot hamis névvel és írogatnék neki. Attól félek, hogy nagyobb bajba kerülök. De mindig oda lyukadtam ki, hogy ez így tovább nem mehet és muszáj lesz kiálljak magam mellett.

A legközelebbi nonstopban bevásároltam egy csomó mindent, amit Yeri szeret. Nasik, üdítők, még fagyit is vettem. Közeledik a nyár, jönnek a melegek és már azokat is árulják. Gondoltam miért ne vehetnék. Az autó csomagtartójába raktam egy nagyobb pokrócot, amire le tudunk ülni.

Írtam neki, hogy indulok. Azzal pattantam be a volán mögé és indultam a házukhoz. Mire odaértem már a lakásuk előtt várt mosolyogva. Ez mosolyt csalt az arcomra, jól esik látni, hogy boldog.

A Han folyóhoz indultunk, ott minden nyugis, ha úgy van még a naplementét is látni fogjuk. Csak ne kéne az ilyen nyamvadt ügyek is közbe jöjjenek. A két hét alatt beszéltem egy ismerősömmel, aki nyomozó és annak csapatával, szóval ha valami baj történik csak hívnom kell őket, az is közbe jött, hogy ők is akkoe kijönnek és egyből lépnek. Minden elmeséltem nekik, szóval ígyis-úgyis le lesz tartóztatva az a szemétláda. Szóval így tökre nyugodt vagyok. Azt mondták, hogy infókat szerzek meg tőle.

-Hyunjin?-az ujjait tördelte, valamitől nagyon fél. A lábait is rázogatta

-Hmm?-kezemet a combjára raktam nyugtatás képpen.

-Mi van, ha az az ember követ minket és tudja, hogy hol vagyunk? Úgy semmi értelme eljönni ilyen messze.

-Yeri, biztonságban vagyunk. Higgy nekem, kérlek. Ha valami tényleg történne, egy hívás és el van vive-itt elgondoltam, hogy nem jó ötlet a Han folyóhoz menni, így a legközelebbi körforgalomnál megfordultam-Ha minden jól megy, akkor még le is csukják, csak pár infót meg kell szereljek tőle. Azok simán elmennek bizonyítéknak is-nemhogy őt, még magamat is nyugtattam, hogy nyugi van Hyunjin, minden rendben lesz. Csak immár szabaduljunk meg tőle-És mi a másik, azért jöttem kapucnis fekete pulcsiba, meg amúgy se tudja, hogy van jogsim-hátra nyílt a hátsó ülésre és elvett onnan valami, és azt az ölembe tette-Neked is egy. Csak a biztonság kedvéért. Mikor nem az autóban vagyunk akkor a kapucnit rakd fel úgy, hogy a hajad se látszódjon-úgy is tett, ahogy kértem.

A városból teljesen kijöttünk egy lepukkant helyre. Ide az emberek nem igazán járnak. A főútról is teljesen le kell térni egy mellékutcán és azon még hátra. Épp, hogy van térerő, szóval itt kevesebb esély van, hogy megtalál. Több tömbház is volt itt, amik őszintén szólva elég rémisztőek. Éjjel semmi pénzért nem jönnék ide. Bementünk óvatosan az egyikbe. Fel a másodikra, onnan szépen lehetett látni Szöul felhőkarcolóit.

-Ezt nevezem egy randinak-teritette le Yeri a pokrócot az egyik sarokba én meg a nasikat hordtam fel.

-Jó na, kell ilyen is. Mit mesélünk majd a gyerekeinknek, ha nem egy ilyen randit?-lepakoltam, majd szedtem elő a laptopom és kapcsoltam be. Először furán nézett rám, megrázta a fejét és folytatta, amit elkezdett. Elmosolyodtam a reakcióját.

-Egyszer legyenek-elsimitotta az utolsó sarkát is majd lehuppant mellém.

-Te amiatt nem kell aggódj-mosolyra húztam a szám. Rá se kellett nézzek, tudtam, hogy olyan, mint a bazsarózsa.

Yeri pov.

A két kezemen nem tudom megszámolni, hogy életemben hány drámát néztem meg, de egyikben sem volt még ilyen "randi". Bár ez csak egy humoros megnevezés tőlünk.Mindenesetre kreatív.
Azt hittem Hyunjin egész végig el lesz a laptopjával és csak rajta fog lógni de nem, nem így volt. Folyamatosan beszélt hozzám, szórakoztatott, viszont a fejemből nem tudtam kiverni az egy mondatát, amit az elején mondott..."Te amiatt nem kell aggódj". És az a mosoly, amit utána villantott. Szerintem az álmomban is kergetni fog.

Néha nagyon örült a készüléke fölött, máskor meg a száját húzta el, miszerint nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan ő szeretné, de nem minden esetben. Remélem minden jóra fordul majd.

Félre tette laptopját az öléből és felém fordult. Én a fagyimból az utolsó falatokat kanalaztam be.

-Sikerült?-egyet mosolygott-Ezt most vegyem egy igennek?

-Annak is lehet. Megtudtam olyan infókat, amikkel bizonyítani lehet, hogy bűnös és nemcsak bent tartsák egy éjszakát, hanem pár év szabadság vesztést is kap. Bár ezt mindenki tudta, hogy bűnös, a rendőrök is csak valamivel mindig ki tudta magyarázni magát, még körözték is őt-vett egy nagy levegőt-Ezután márcsak találkoznunk kell-hogy mi van?! Teljesen megőrült.

-És azt mégis hogyan?-néztem rá összehúzott homlokkal-Teljesen megőrültél, ha vele akarsz találkozni-kiakadtam.

-Figyu,ez el van tervezve. Ez a fickó jól manipulálható és meg tudom oldani. Megbeszélünk egy időpontot, beszélek a nyomozókkal, ugyanoda kijönnek és akkor el is fogják. Persze azelőtt mi váltunk két szót, megtudja, hogy valójában kivel beszélt. Itt az a lényeg, hogy segítsek nekik is elfogni. Mondom, volt egy idő, mikor körözték, csak elmenekült. De most itt van, szóltam nekik. Van egy ismerősöm és beszéltem vele, nyomozó. Nyugi, minden rendben van, oké?-nagyon nem volt oké. Teljesen beparáztam, ki tudja mit tud elművelni az a csávó és....pfhuu.

-De ez olyan, mint amit ő csinált. Hamisan írtál rá másokra-az üres chipses zacsikat pakoltam össze egy helyre, hogy aztán mikor pakolunk legyen könnyebb.

-Jó, de erről tudnak. Ő ki tudja hány ember életét tette kockára. Én erre meg rájöttem és cselekedtem. Ja, és még mindig ott a fiókomban, szóval most is bármit tud rajta csinálni-húzogatta a vállait-De ha elfogják akkor a rettegésnek vége.

-Csak nagyon vigyázz magadra, kérlek. Valami bajod történik,nem tudom, hogy mit csinálok-szúrós szemmel néztem rá.

-Semmit, mert nem lesz bajom. Maximum egy golyó lesz a vállamban-nevetett-De annál több nem, és azt ki lehet bírni, nem halok bele-legyintett egyet a kezével. Nem erőst látszott rajta a félelem, inkább rajtam. De rajta is uralkodik azért, látszik.

-Egyszer nagyon nyugtató-forgattam a szememet.

-Ez ilyen-a gépét kikapcsolta, és felpattant-Menjünk-elkezdtünk pakolászni. Lassan, óvatosan mentünk le a lépcsőn, ha alattunk beszakad nem lesz valami kellemes-Hazafelé be akarok ugrani Eric-hez, mit vegyünk neki?-felemelte az autó csomagtartóját és a dolgokat beraktuk oda.

-Fagyit, ide kint is meleg van, ki tudja ott a teremben milyen. Ott az üzletben kitaláljuk a többit-elindultunk a város felé. Délután négy óra volt, eltöltöttük az időt eléggé. A városban is nagy volt a forgalom. Megálltunk egy nagyobb üzlet előtt és bementünk. Egy kosárba raktuk a kiválasztott ételeket, italokat. Végül két rament vettünk a fagyi mellé és a kedvenc üdítőjéből is egy jó párat, ott kullogtassa az ágyban, idéztem Hyunjin szavait.

Olyan hirtelen és gyorsan történnek az események...vagy csak nekem tűnik így?