Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

33

Yeri pov.

Egészen Minji mamája házáig futtam. Nem tudom miért futtam ennyire, de épp, hogy a tüdőmet ki nem köptem. Számtalan kérdés futott át az agyamon a rohanás közben.
Miért ölelt meg Hyunjin? Miért viszonoztam? Ez neki jelentett valamit? Minjinek hogyan mondom ezt el?

Ahogy odaértem, ajtót akartam nyitni, de zárva volt. Szerencsére elmondta Minji, még annak idején, hogy hol tartja a mamája a kulcsot. Kinyitottam azt, és ahogy beléptem, nem láttam senkit.Mivan?! Körül néztem a konyhában, a nappaliban. Még a fürdőbe is jártam, de sehol senki.

-Minji?!-szólítottam, aztán egyre hangosabban. Minden rossz megfordult a fejemben, mert ő itt kell, hogy legyen. Az, hogy visszament, azt nem hiszem.
Bementem abba a szobába, ahol ő szokott aludni, mivel csak ott nem jártam,nem várt látvány fogadott. Egyből a kezem a szám elé raktam, teljesen lefagytam.

Ott feküdt a padlón eszméletlenül.Próbáltam szólítgatni, enyhén az arcát csapkodtam, rázogattam, de semmi jelet nem adott. Mitévő legyek?
Megnéztem a pulzusát, ami jó hálistennek. Valami oknál fogva elájult.

Gondolkodás nélkül hívtam mentőket. Elmondtam mindent, utána egyből az Bora-t hívtam, az anyját, próbáltam úgy előadni, hogy ne stresszeljen, de az lehetetlen volt, mivel Minji az ő szeme fénye, és ha valami történik vele, azt nem tudja elviselni.

Miközben mindenki kiérkezett,  ellenőrizgettem,hogy mennyire vesz levegőt és a szívének a dobogását is.

Tíz perc alatt a mentő szirénázott a ház előtt,azalatt már szürkülödött.
Az asszisztens egy géppel jött be, míg a sofőr egy hordággyal és egy nyakrögzítővel. Utána pár perccel az anyukája a mamájával érkezett meg. Nem akarta a dolgozó mentősöket zavarni, ezért hozzám jött.

-Jaj Yeri, ha nem lennél egész nap, míg édesanyám haza ér, addig feküdt volna így eszméletlenül-a sírás kerülgette. Félve és kíváncsian nézte, ahogy dolgoznak vele.

-Ugyan, ez természetes, remélem semmi baja nincs-ahogy ezt kimondtam, a sofőr odajött hozzánk.

-Nincs nagy baja a lánynak, viszont kórházi kezelésre szorul. Elájult, valószínűleg a vérnyomása kicsi volt, de ezt más ok is előhozhatja. Most a kórházhoz kell szállítanunk, odabent a pontosabb okát elmondják-felrakták a hordágyra és a mentőbe helyezték. Az asszisztens bepattant Minji mellé, a sofőr meg a volán mögé, és egy szempillantás alatt elhúztak szirénázva.

Bora hívta Hyunjin apját, hogy vigyen be a kórházba.Mikor ideérkezett, szúrós szemmel nézett rám, mintha miattam lenne ez, vagy én nem tudom, de hogy valami baja van velem, az biztos.

Gyorsan összepakoltunk mindent egy táskába, és elindultunk. Kell egy szűk fél óra, míg beérünk, mivel nagy a körforgalom meg a város is, és annak a másik felébe van a kórház, amibe szállítják. Útközben nyugtattam Bora-t, hogy minden rendben van, persze én is félek, de ilyenkor a rossz gondolatokat félre kell tenni.

Közben az eső is esni kezdett, de jó szaporán, így még nehezebb volt a közlekedés, de ez Hyunjin apját nem érdekelte, hajtott, mint eddig

Hyunjin pov.

Nagyon esett az eső, nem akartunk megázni teljesen és meghűlni sem, szóval futni kezdtünk. Mivel a fejünket ilyenkor felemelni sem tudtuk, ezért sokat nem láttunk, hogy jön-e kocsi vagy sem az átjárón, Eric futott előttem. Próbáltam neki kiabálni, de nem hallott meg, így az autó elé futott. Dudált a sofőr, de hiába. Elütötték. Egy ideig feldolgozni se tudtam, hogy mi is történt.

Odamentem mellé, leguggoltam és szólítani kezdtem, rázogattam de semmi. A sofőr is kiszállt a kocsiból, egy sort káromkodott, aztán ő is odajött.

-Nézhettetek volna kicsit s szemetek elé, dudáltam is, de ti a fületeken ülök-ment körbe és fogta a fejét.

-Ahelyett, hogy itt átkozódik, hívja a mentőket-mikor körülöttem valami nem okés, a fejemet veszítem el és nem gondolkodok, hogy mit beszélnek. Olyankor jön minden. Most is ez történt, jól megnézett majd kikapta telefonját a zsebéből és tárcsázta a mentőket. Én meg ellenőriztem Eric-et, hátha magához tér.

Ahh basszus, bár gondoltam volna, hogy ez történik...és mit a fenét mondok majd a szüleinek?? Na meg apámnak? Leveszi a fejem, de nem hinném, hogy pont most lenne ő is aztán a kórházban, miért menne oda? Úgy is munkában van, szóval remélem nem tudja meg.

Túl gyorsan történt ma minden...


Mostanában egyre több ihletem van ksksksks nagyon remélem tetszik eddig a történetek,, vajon mi fog ezután történni?! 👀👀



Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro