-Mikor még korrepetáltad őt-kuncogott. Ekkor fura fejet vágtam,mert elég kínos volt arra vissza emlékezni-Mikor a tanár kijelentette,akkor is pont ilyen fejed volt-na itt már nevetett. Jó volt őt nevetve látni, hogy már nem búslakodik.

-Figyu, Hyunjinnal jó kapcsolatot ápoltok?-nem tudom honnan jött ez a kérdés, de kíváncsi vagyok rá.

-Is-is, van, amikor mindent megbeszélünk, sokszor viselkedik úgy vélem,mintha a bátyám lenne, viszont van olyan is,hogy egymáshoz se szólunk-egy nagyot sóhajtott-Hiányzanak a régi idők.

-Nekem is, de minden rosszat jó követ, nemde?

-Bár így lenne.

-Így lesz-pár percig csend honolt közöttünk,aztán Minji telefonja megszólalt. Az anyukája hívta,hogy haza kell menjen,mármint a mamájához,mert kell segítsen.

Elindultunk haza, őt meg elkísértem. Otthon folytattam az abbahagyott dolgom,a tanulást. Tehát ott tartottam,hogy egy ilyen ember miatt, mint Hyunjin, nem ronthatom az átlagom,de amiket művel,azok mellett nem lehet csak úgy elmenni. Belőle azt is kinézem,hogy féltékennyé akar tenni egy lánnyal, hát azt jól benézte,már most.

Az apja valóban szigorú,Hyunjin tiszteli is nagyon őt, de ha tudná, hogy a fiacskájának az esze mikbe jár,bele sem merek gondolni, hogy mit csinálna.

Miután leírtam a házikat, és tanultam is valamit, nem sokat, készültem lefeküdni. Tudtam, hogy a mai napot nem tudom a fejemből kiverni, de muszáj lesz elaludnom.

Ma reggel tudtam meg, hogy Minji nem jön iskolába, mert az éjjel lázas volt, a doktor meg azt mondta, hogy valami lappang a szervezetében. Na  be jó,pedig mindjárt jön a téli szünet és arra lebetegedni. Igen, már novemberben vagyunk, nincs hideg amúgy, de aztán Minji még nyáron is képes beteg lenni.

Az iskolában egész nap egyedül ülni, nem valami izgalmas. Jó oké, volt, hogy odajött pár osztálytárs de öt perc és mentek is el.Meg amúgy igazam volt, mert Hyunjin egész nap egy lánnyal lógott, közben meg mikor a közelben voltam engem figyelt. Félreértés ne essék, nem voltam rájuk kíváncsi, csak mikor sokszor volt az, mikor mentem a büfébe, akkor ők is ott voltak.

Annyira elhiszi, hogy ezzel féltékeny leszek. Már annyira kiismertem őt, hogy biztos vagyok benne, hogy ezt akarja elérni. Az a vicces az egészben, hogy mama még mindig abban van, hogy együtt vagyunk,bár ezt már említettem. Anyu, hogy beszélt-e vele erről, azt nem tudom. De mikor nálunk jön, csak imádkozni tudok, hogy a téma fel se hozodjon. De az elkerülhetetlen,mivel általában mindig ott volt Hyunjin, amikor mama is nálunk volt. Hahh, ez olyan bonyolult.

Az utolsó órára várt az osztály épp, amikor instagramoztam. Csak a szokásos egyébként. Egy ismerős sztoriját néztem meg, egy posztot osztott meg, amin egy plakát szerűség volt, amin azt hirdették, hogy a szomszéd utcában lévő diszkót újra megnyissák. Apu még annó mesélt róla, hogy mikor fiatalok voltak, akkor odajártak, aztán bezárták.
A posztot rögtön elküldtem Minjinek. Nem vagyok nagy party arc, de kell a kikapcs, akárhogy is nézzük. Nem tudtam a reakcióját megnézni, mivel a tanár be is lépett az osztályba.

-Sziasztok. Csak közölni szeretném, hogy elmarad ez az utolsó óra, mert gyorsan el kell menjek és nem érnék vissza. Házi feladatként írjatok egy esszét az ezelőtti óra témájával kapcsolatban. Viszlát - és elment. Na ez gyors volt. Gyorsan pakoltam és mentem is haza. Persze nem egyenest haza, hanem Minjihez. Pontosabban a mamájához. A kapunál természetesen láttam, ahogy Hyunjin megöleli azt a lányt.

Mentem az utcán előre, de le se esett, hogy vele egy útba esik a haza felé út. Csak mentem előfelé, aztán a nevemet hallottam meg hátulról. Akaratom ellenére is hátra fordultam. A szemembe meg könnyek gyűltek. Hogy miért? Azt nem tudom. Ki szerettem volna engedni magamból azt, amit már hetek óta tartogatok magamban, de nem ment. A lábaim gyökeret vertek oda, ahol megálltam.

Hyunjin odajött és megölelt. Na itt tört el a mécses. Mikor észbe kaptam, eltoltam magamtól és elfutottam. Egészen Minji mamájáékig futottam. Ahogy benyitottam, Minjit és Jisungot pillantottam meg, ahogy a kanapén beszélgetnek. Mind a két szempár rám szegeződött. Ez az egész körülbelül öt perc alatt játszódott le.

-Nem úgy volt, hogy a ti osztályotok bent marad plusz órákra?

-Hát de, csak én eljöttem. Az orvosiból kértem igazolást. Nem szoktan ilyet csinálni, szóval az osztályfőnök elfogadja tőlem. Sima ügy-villantott egy mosolyt.