-Oh, azt hittem nem jössz el-állt fel Hyunjin, amint megpillantott.

-Neked is szia-villanttam egy hamis mosolyt két másodpercre-Miért hívtál?-nem válaszolt, csak mosolygott.Rég láttam ezt a mosolyt, bár sosem a helyzetnek megfelelően viselkedik-Figyelj, van egyéb dolgom is, ami fontosabb,szóval siess kérlek.

-Ha fontosabb, miért jöttél el?

-Tudod,esélyem sem volt visszautasítani-az úton sétáló párokat kezdte el vizslatni mosolyogva, ennek meg mi baja?-Hallod, amit mondok?-hajoltam eléje lassan,majd rám nézett ugyanúgy egy halvány mosollyal.
Teljesen felém fordult aztán, és egy borítékot vett ki a zsebéből.

-Ezt add oda Minjinek, Jisung küldi-nyújtotta felém. Mivan?? De hiszen ők egy házban laknak, és miért én adjam oda, mikor neki közelebb van?-Minji a mamájához költözött, apámmal csúnyán összevesztek-a gondolat olvasós mindenit. Ez rendesen lesokkólt, nekem miért nem szólt? Nem kötelessége szólni, de mindent elmondunk egymásnak, ha jó, ha rossz. Végülis legjobb barátnők vagyunk. De tisztelem a döntését, nem könnyű neki,az biztos, így időre van szüksége. Meg egyedüllétre, tapasztalat.

-Jesszusom, oké-elvettem és a táskámba raktam-Akkor, mehetek, ugye?-hajoltam megint elé, újból az utcán kézen fogva sétáló párokat nézte ijesztő mosollyal.

-Ha szeretnél, bár ezt a hülye is megmondja-nagyon kiszámíthatatlan egy ember. De miért csinálja ezt? Aztán megszólalt a telefonja-Igen? Jah, hát hogyne. Ott vagyok, szia. Yeri, én kell menjek-eltette a telefonját és ment is el-mekkora egy pofátlan lett belőle, vagy eddig is az volt és a rózsaszín köd miatt nem vettem észre? Lehetséges.

Miután elment, még ott álltam tehetetlenül. A sírás küszöbén álltam, de nem látszódhatok gyengének, ezt nem engedhetem meg magamnak egy olyan ember miatt, aki mostmár konkrétan le se szar.

Elindultam haza, lassan sétálva, lehajtott fejjel közben a köveket rugdostam. Hyunjin ezelőtt velem nem volt ilyen, persze ok sem volt rá, de most, hirtelen megváltozott. Talán tényleg meg kéne beszéljük a dolgokat, mert ez így nem okés.

Otthon gondolkodtam, hogy Minji-nek írjak-e, de majd szól, mikor fel van és készülve, szerintem ezért is nem írt még.

Folytattam a tanulást, de mint eddig, sehogysem ment. Az íróasztalon heverő borítékot figyeltem, el kéne menjek hozzá, mivel oda kéne adjam. Gyorsan vissza húztam a cipőmet, vállamra helyeztem a táskát, amiben a borítékot belehelyeztem és miután anyunak szóltam, elindultam nagy léptekkel Minji mamájának háza felé.Nagyon rég jártam ott.

Ahogy oda értem, kis hezitálás után kopogtattam az ajtón. Nagymamája nyitott ajtót.

-Oh, hát szia Yeri. De rég láttalak, Minji-t keresed?-egész végig mosolygott, nem hiszem el, hogy ennyire pozitív ember.

-Igen, őt keresem-mosolyogtam vissza.

-Azt mondta hozzád megy, most-az órára nézett, így bennebb ment egy-két métert-Tíz perccel ezelőtt-de akkor már rég nálunk kéne legyen, mert maximum öt perc választ el.

-Rendben, köszönöm szépen. Akkor én megyek is, viszlát-vissza köszönt, azzal mentem is a házunk felé.

Egész úton azon gonolkodtam, hogy hol lehet, de amint láttam, hogy nincs előttünk, eszembe jutott az a kávézó, ahova menni szoktunk. Biztos ott van.

Kinyitottam az ajtót, és a megszokott sarok felé néztem, igazából már reflexből és megpillantottam Minji-t. Kicsit, nem is kicsit szomorú volt, rég volt ilyen állapotban.Gondolkodás nélkül mentem oda és leültem vele szembe.

-Hyunjin apja egyáltalán nincs jó hatással se rám, pláne anyura. Mindenbe köt bele, ami neki nem tetszik ahelyett csinálja úgy, hogy az a dolog ne legyen ott, tegyen azért, hogy ne idegesítse. El akarok onnan költözni anyuval együtt. Nem akarom, hogy megesküdjenek-ezt a pár mondatot úgy hadarta el, mint ahogy Eminem a szövegeit.

-Először is, meséld el, hogy mi történt-a táskát lassan magam mellé helyeztem.

-Haza jön a munkából, hallod, le se húzza a cipeit és már mindenbe köt bele,utána meg egy veszekedés, amit nagyon utálok.Én meg egész nap tanulok,mert a jegyeimbe is bele van kötve-ezt mind lehajtott fejjel mondta, zadarva-Még sorolhatnám,de ha még rá is gondolok a gyomrom fordul fel.

-Figyelj,bármi segítség kell,neked vagy anyukádnak,engem hívj, okés? Én mindig itt vagyok neked, viszont most menjünk valahova-közben meg eszembe jutott Jisung levele-De azelőtt valamit oda kell adjak-a táskámból elővettem a borítékot és oda adtam,kérdően nézett rám-Őszintén,nem tudom mi van benne. Hyunjin adta ide nekem azzal, hogy Jisung küldi neked-a tekintete még furább lett.Odaadtam neki, ő meg felbontotta.

A papírt az asztalra helyezte, így én is tisztán láttam,hogy mi van rajta. Egy dalszöveg volt arra írva,szép kézírással.Jisung ennyire szépen írna, ha ő írta?

-De miért nem személyesen adta ide?-nézte továbbra is a papírra írt szöveget.

-Ha tudnám, Hyunjin se mondott semmit erről.

-És másról?

-Se.

-Hahh, próbálta megmagyarázni a dolgokat?

-Persze, de, hogy mindent egyszerre tudjak megemészteni,ahhoz idő kell nekem is. Most meg, amikor a levelet adta átol, nagyon nem látszott rajta,hogy megviselte volna-sóhajtottam egyet, majd folytattam-Amúgy anyudnak mondtad,hogy ez nem jó és más utat kéne választani?

-Ezután fog rájönni,hogy igazán mi is a helyzet,amikor te már kiheverted.A két kezemen nem tudnám megszámolni,hogy egy nap hányszor mondom el, de úgy is annyi. Mindig azt a választ kapom,hogy idő kell és minden jóra fordul. Na ez mellett várhatja, sehogyse tudok meggyőzni.

-Pfhuu,akkor szerintem bízd rá, lehet,hogy tényleg igaza van, viszont ha mégsincs,akkor idővel rájön,hogy ez nem jó se neked, se neki, se senkinek. Mondtam már,ha valami segítség kell, akkor rögtön hívsz.

-Okés oké-bólintott,közben egy mosolyt eleresztett,de nem láttam benne azt az igazi mosolyt,ami igazán Mini-Viszont menjünk már valahova,mert már olyan rég itt vagyok, mozduljunk meg.

-Támogatom az ötletet-feláltunk, a Jisungtól kapott levelet vagy mit elrakta és mentünk is útra. Úti célunk különösebb nem volt,csak menjünk valamerre.