"Te valahogy más vagy,mint a többi lány.Szerintem több figyelmet érdemelnél.Én máshogy tekintek rád,mint másra.Nem tudom mit érzek irántad,és ezt szerintem már hallottad.És nem a nagyid tehet rólad,de ő is benne van-nevetett-Ritka az olyan lány,aki kedves minden emberrel szemben,de mikor kell kitátsa a száját,és te pont ilyen vagy,Yeri"

Igen Hyunjin?! Nem tudom, hogy komolyan mondtad-e, mert ha így van, akkor nem történt meg volna az, ami történt. Bár igaz, az ember az alkoholtól elveszíti a józan eszét, de attól függetlenül is vannak korlátok.

-Jól van gyerekek, be lehet adni aztán távozzatok!-vége a mai napnak is, semmi különös nem történt, a szokásos, egész nap Minjivel voltam és beszélgettünk.Hyunjinra rá se néztem egész nap, viszont éreztem, hogy valaki nagyon bámul, egy tippem van nekem, és ez szerintem egyértelmű is.

-Beszélhetnénk?-épp a szekrényemből pakoltam ki,mikor egy ismerős hangot hallottam meg,hiányzott. Hátra fordultam és ahogy megpillantottam a nem kívánt személyt, gyorsan elmentem onnan. Csuklóm után nyúlt, próbáltam kiszabadítani onnan magam, de nem sikerült.

-Na jó-fordultam meg-Mit szeretnél?

-Jól tudod, beszéljük meg, kérlek. Nagyon hiányzol és nem szeretnélek elveszíteni.

-Késő bánat-sarkon fordultam és már tényleg elmentem.

-Yeri-utánam futott és elém állt, ezzel megakadályozva, hogy tovább menjek-Kérlek.

-Mi abban a nehéz,hogy nem szólsz hozzám?-nehezen mondtam ki ezeket a szavakat, de muszáj volt.

-Nagyon is nehéz nekem, Yeri, A FRANCBA, ÉRTSD MEG!!-emelte fel a hangját.Az egyik szekrényre boxolt, ami ingadozni kezdett, de ezzel nem törődött. Szemembe könnyek gyűltek, kikerültem és elfuttam,hogy utol se érjen, viszont jól tudtam, hogy gyorsabb nálam.

Haza felé szintén gyorsan szedtem a lábamat könnyeket törölgetve. A házba értem, becsaptam az ajtót és felfuttam a szobámba. Az ágyba estem és kitört belőlem a sírás.

-Yeri, drágám, mi történt? -jesszusom, azt hittem nincs itthon anyu. Most mit mondjak? Muszáj az igazat mondjam, nincs más választás.

-Hyunjin egy utolsó féreg-az ágyat keservesen üttem. Mindent elmondam anyunak, az elejétől a végéig.Nem szólt semmit, csak egy hosszú ölelésbe vont,ez kellett nekem,erre volt szükségem.

Azt mondta, hogy biztos nagyon bánja és megpróbálja helyre hozni. Ez mind igaz, de nagyon nehéz lesz megbocsátani, vagy nem is tudom, hogy érdemes-e. Ha egyszer megcsinálta, akkor máskor is megfogja. Attól függ, hogy tanult-e az előző esetből vagy sem,tőle függ.

Annyi a biztos, hogy nekem idő kell ehhez, és ezt neki is el kell fogadnia és tudnia is.

Miután ettem rögtön a háziknak fogtam neki és a tanulásnak.Egy ilyen ember miatt nem ronthatok az átlagomon.

Üzenet érkezett, megnéztem és ki volt az? Hyunjin...
Komolyan, nem hagy békén.

Ötkor a parkban

Hogy mi?!? Nem is tudok...megéri? Hahh mindegy, elmegyek és lesz valahogy. Addig is elterelem a figyelmem, mert ez nem jó, hogy folyamatosan csak erre fókuszálok.

Yes, I know...ritkán vannak részek, amik unalmasabbak egy órás mateknál is, de egyszerűen se időm se energiám,, really....megpróbálom érdekesnek megírni, cuz kezdek a végére érni🤭
nem akarom elhamarkodni, deeee nem szeretném ha hosszú lenne sooo jaaaa~~~~