Szia

Írt Hyunjin, csak ennyi? Ezelőtt egy héttel ha pár perc elteltével a másik nem írt vissza, már zaklattuk, mert féltünk, hogy valami történt. Hihetetlen milyen hirtelen megváltozik egy kapcsolat.

Szia

Nem volt mit tennem, én kértem, hogy írjon, így vissza írtam.

Tudnánk találkozni?

Most komolyan azt hitte,hogy ezek után van kedvem találkozni vele? Jól elhitte.

Bocs, de nincs időm

Miért?

Azért, mert nincs

Kikapcsoltam a telefonom, és ledobtam az ágyra.Szerettem volna megbeszélni vele a dolgokat, de most a találkákat inkább hanyagolom,a fejem konkrétan robban szét.Rájöttem,hogy idő után tudok vele csak beszélni.Ezt annyira elszúrta,hogy várjon csak.

Inkább koncentráltam a törire, mert holnap témazáró és nem szeretném a médiámat rontani.

A telefonom továbbra is pittyegett egy csomót,megfogtam és anélkül,hogy elolvastam volna az üzeneteket, lenémítottam a készüléket.

-YERI-kiáltott anyu lentről-VENDÉGED JÖTT

Kimenten a folyosóra és lenéztem.Hyunjin állt az ajtó előtt és épp húzta le a cipeit.Hát ezt nem hiszem el.Ahogy elnézem egy ideig nem fog békén hagyni.

Felpillantott, én meg pont akkor néztem őt.Vissza futtam a szobába, és gyorsan a székre pattantam.Az ajtó kinyitódott, majd pár másodperc múlva vissza.

-A kopogás nálad luxus?-továbbra sem fordultam meg.Nem válaszolt,kínos volt a csend a szobában-Miért jöttél?

-Jóvá szeretném ten-

-Fejezd be-megfordultam, de nem mentem közelebb-Előbb kellett volna gondolkozz,mielőtt cselekedsz, tudod? Teljesen józan voltál, jó, volt benned egy-két pohárral, de azért gondolom attól nem megy el annyira a józan eszed,hogy ne gondold meg, hogy te épp randizol valakivel.Itt végeztünk, el lehet menni-azzal az asztal felé fordultam.Nem csináltam semmit,vártam,hogy csapódjon az ajtó.Csak a mély sóhajait hallottam-Még mindig itt vagy?

Csak a halk lépteit és a várva várt ajtó csapódást hallottam.Akaratom ellenére is könnyek gyűltek a szemembe,nem tudtam visszatartani.

-Ne légy hülye, Yeri!-mondtam magamnak.Gyorsan megtöröltem a szemeim és folytattam a tanulást.

Egy óra telt el azóta,hogy Hyunjin itt járt,tanulni azóta nem tanultam,mert csak az az idióta jár az eszembe.Közben megnéztem sz üzeneteit, de nem válaszoltam rá

Olyan gyorsan történnek a dolgok,az események,hogy magamra nincs időm.Folyamatosan olyan dolgokon gondolkodom,amiken nem kéne vagy csak szimplán fölösleges.Egyik percen ír a másikon már nálunk van, ezt hogy?

-Bejöhetek?-nyitott anyu ajtót.

-Már bent vagy-mondtam semleges hangon.Bennebb jött és leült mellém az ágyra.

-Mi történt?-miért éreztem,hogy ezért jön fel?Annyira nem szeretnék erről beszélni most senkinek.

-Semmi anyu-rá sem néztem,szóval semmiképp nem volt hihető.Na ezzel el is buktam.

-Yeri,ne hazudj.Látom rajtad és elég egyértelmű volt,mikor ide jött-megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett-Szeretnél róla beszélni?Én mindig itt vagyok, te is jók tudod-megráztam a fejem.Egy puszit adott a homlokomra és kiment.Ezt szeretem anyuban,hogy türelmes és megértő.

Egész este szintén az a gyökér járt a fejemben.Egyszerűen nem tudtam elfelejteni.De idő után elmúlik,mert nem ő az igazi számomra.

Az évszámok sehogy sem maradnak meg, egy csomószor elolvastam ugyanazt a mondatot, de mintha egyszer sem tettem volna meg.Ennyire befolyásolna egy ember,aki már nem számít?

23:56 van, és csak három évszámot tudtam megjegyezni.Mindig azt mondom,hogy még egy kicsit maradjak fent,hátha többet jegyzet meg,de el kell fogadjam,hogy ez a téma záró nem fog sikerülni.Hacsak ezek az évszámok nem lesznek benne.De akkor is esélytelen,hogy kitűnő jegyet kapjak.

Beletörődtem a sorsomba és lefeküdtem hátha el tudok aludni.