Reggel ahogy felébredtem a körülbelül négy óra alvásom után,egyből a bulin történő esemény jutott eszembe és elkapott a hányinger.Próbáltam nem arra gondolni,de nem ment.Egy ideje azt érzem,hogy valóban közel kerültem Hyunjinhoz,viszont az éjjel történtek után ez valahogy megváltozott,mondjuk ok is van rá,de a fejemből kiverni nem tudom se Hyunjint se azt,amit láttam.

Minji az a tipik későn kelő,szóval még várom míg felkel.Már vártam,mert biztos van mit meséljen.Kiváncsi vagyok,hogy beszélt-e Hyuniinnal,és ha igen akkor mit.Biztos vagyok benne,hogy nem emlékszik és tagadni fogja az egészet.De engem hülyének nem nézhet.Életemben nem hazudtam,leszámítva,mikor nagyon rossz jegyet kaptam a suliban annó alsóban és anyuéknak nem mertem megmondani és úgy adtam elő az egészet,mintha jegyem nem lenne.

Ha meg emlékszik és bevall mindent,ami történt,akkor tudhatja,hogy mi ennek a következménye.

Ebben az a legszarabb,hogy nagyi jelenleg rózsaszín felhőben él,mert a drága unokájának barátja van.Egyelőre semmit nem mondok senkinek,még nem tudom,hogy mi lesz.

Ráadásul holnap kell a házi dolgozatot bemutatni.Jézusom,most mihez kezdjek? Türelmetlenül vártam,hogy Minji felkeljen.Míg a szobámban fel s le járkáltam idegességemben és mérgemben,a telefonom csengőhangjára lettem figyelmes.

Hyunjin neve villant meg a kijelzőn. Ezt ő sem gondolta szerintem komolyan.Tanakodtam,hogy felvegyem vagy ne,de végül hagytam.Utána még vagy tízszer hívott,de nem érdekel.Ha akar valamit tőlem, keressen immár fel személyesen és ne telefonon hívogasson.Ezek után ez már gáz.

Egész nap nem keresett, csak a reggeli hívogatással van.Tehát nem voltam elég fontos neki,hogy legalább bocsánatot kérjen, de nincs mit bocsánatot kérni, jól tudta, hogy ott vagyok és azt is, hogy mit csinál és, hogy kivel.Azt is jól tudta, hogy nekem mit mondott.

Minjivel beszéltem vagy három órát, mert nem engedték el, az éjjel későn ért haza.Azt mondta,hogy Hyunjin nem engedi be a szobájába,és nem tudni miért.Nem izgat különösebben, viszont kíváncsi vagyok mit mond ezek után.

Most szünet után kezdődik az az óra,amin a házi dolgozatot kell bemutatni.Bevallom, nagyon félek,hogy hogyan fog sikerülni.Kell nekem a jó jegy, és Hyunjin miatt nem akarok rosszal haza menni.

A tanár megszokottan sietve jött be, laptopját a katedrára helyezte, amit felnyitott.Felolvasta az első párt, akik be kell mutassák a projektet.

-Yeri és Hyunjin, gyertek ki-lassan Hyunjinra néztem, szúrós szemmel nézett vissza rám,gyorsan elkaptam a tekintetem. Felálltam mintsem törődve, és kivittem a laptopomat.

Nagyot sóhajtva Hyunjin is felállt, és odajött.Egész nap nem úgy csinált, mintha sajnálná, amit tett.Hozzám se szólt, legalább a dolgozat kedvéért, mert a jó jegy szerintem rá is rá fér, még azért sem. Úgy látszik elég gyáva szemtől szembe megmondani, amit telefonon akart tegnap.

Sikeresen bemutattuk, semmi észrevehető nem volt, szerencsére.De az osztály elég furán nézet minket, hogy egymáshoz sem szólunk,viszont kérdőre nem vonták, páran tudják is vagy akár az egész osztály. A héten mi leszünk a téma az iskolában, nagyszerű.

Az utolsó két óránk elmaradt, így hamarabb haza mehettünk.Minjivel úgy döntöttünk,hogy ezalatt elmegyünk a kedvenc kajáldánkba.

-Végre egy nyugodt helyen vagyok, ahol nincs olyan ember, akit nem szeretnék látni-ültem le a helyemre, aztán megpillantottam Hyunjin exét, vagy már ki tudja én vagyok az-Hát ez nem lehet igaz-szemrebbenés nélkül néztem azt a lányt, aki a buliban is ott volt.

-Mi az? -Minji is megfordult, meglátta-Menjünk innen, azonnal. Állj fel-jobbnak láttam én is elmenni innen.

-Még ott is őt látom, ahol eddig nyugtom volt-csuktuk be magunk után az ajtót.

-Szerintem jobb, hogy eljöttünk. Ki tudja aztán rád ugrik-nevetett Minji.

-Na nehogy megforduljon a kocka-csatlakoztam a nevetésbe-De én nem vagyok ilyen-akárhol elmentünk, mindenhol párokat láttunk, akik boldogan sétálnak, összekulcsolt kézzel.

Szomorúan sétáltam tovább a barátnőm mellett.Közben vett nekem fagyit, kekszet, jégkását, de semmi nem tudott felvidítani.

-Yeri, most komolyan, azért a féregért sóvárogsz? Nem éri meg-állt meg előttem-Ráadásul egész nap játszik, szóval nem hinném, hogy rajtad agyalna, ezért sem éri meg. Mond meg neki, hogy vége és kész. Legyél boldog újra.

-De nem tudod ez milyen, ezelőtt mi is ilyen boldogok voltunk. Mérges vagyok rá, de nagyon, viszont hiányzik is- hajtottam le a fejem.

-Figyu, nem érdemel meg téged, érted? Te sokkal jobbat érdemelsz nála, aki nem tesz ilyen butaságot és gondolkodik is- vette a két keze közé az arcomat.

-Oh, sziasztok-jött oda Jisung-Gondolom mi a probléma, mesélte Hyunjin, hogy nagyon hiányzol neki. Azt mondta, hogy a lány kényszerítette rá, és nem élvezte egyáltalán.

-Pont azt láttam, ahogy tiltakozott épp, chh, ekkora hazugság. Látszott rajta, hogy élvezte, könnyű mondani kényszerítették-hogy lehet valaki ilyen? Nem értettem soha-Jisung

-Tessék

-Hyunjin a legjobb barátod, igaz?

-Persze

-Kérlek mond meg neki, hogy írjon nekem. De ne hívjon, mert azt nem fogom felvenni-magyaráztam.

-Pont most hozzá akartam menni, szóval megmondom

-Köszi-Minjit megölelte, elköszönt és elment.