Egész nap a tegnapon gondolkodtam.Hyunjin miért nem beszélt az exéről? Oké,nem olyan rég kezdtünk el randizni,de úgy gondolom mostmár megbízhatunk a másikban és beszélhetünk komolyabb témákról.Nekem kicsit gyanús volt az egész,akkor is kicsit furán viselkedett,mikor ott volt az exe.Tudni való volt,hogy volt már előttem barátnője-ha mondható vagyok annak-, szóval ezt nem értem.

Az egyik kötelezőt bújom,ami nem is kicsit uncsi.Semmi érdekes nem történik,és a történések össze vannak mosódva.Ritka az is,mikor a kötelező olvasmány tetszene.

A telefonom csengőhangjára riadtam fel.Kicsit megijedtem,mivel olyan csend van a szobában,mint a temetőben.

-Szia Yeriii, zavarlak?

-Szia,nem zavarsz.Valami baj van?-nem gyakori az olyan,hogy csak úgy felhívjon,szóval egyből azt gondolom,hogy baj van.

-Dehogy van baj- nevetett-Csak annyit szeretnék kérdezni,hogy ma este lesz egy buli, ugye eljössz arra?

-Jesszusom,nemrég voltunk egyen.

-Az rég volt,menj el.Na de, jössz ugye?

-Van idő válaszadásra?

-Max öt perc

Hát valahogy jobb is,mert akkor egész nap ezen filozófálnék,hogy menjek vagy ne.De így, hogy a végső döntést most mondom el,gondolkodni fogok,hogy jól átgondoltan-e a dolgot.Hahh, sehogysem jó.Mindegy,lesz valahogy.

-Na?

-Nagyon türelmetlen teremtés vagy, Hyunjin.

-Nem én vagyok az,hanem akik itt vannak.

-És kik vannak ott?

-Tippelj,egyből kitalálod.Na de, mond,hogy jössz és megvan.

-Nanana, nem úgy megy az-nem vagyok party arc, de anyum szavát idézve, ki kell élvezni a fiatal kort.

-Na, letelt az öt perc.

-Max negyede de hagyjuk.Megyek.

-Ezazz,okés.Ma hatkor érted megyek.

-Hah, rendben,szia-azzal leraktam.Mibe megyek én bele, te jó ég.

Alig telt el a beszélgetés óta tíz perc,lentről ajtó csapódást hallottam.Gondoltam ki az,mivel a szüleim nem lehettek,Hyunjin meg a bulival van elfoglalva.

-Mond,hogy téged is meghívtak-esett be Minji a szobám ajtaján.

-Csendesebben is lehet közlekedni.Honnan tudod,hogy anyuék nincsenek itthon?-raktam a könyvbe a könyvjelzőt, és azt mindenestől eltettem az ágy másik felébe.

-Jó, most nem ezen van a lényeg-leült mellém és a szemembe nézett-Mond,hogy igen!

-Nincs mit ott keressek,de elmegyek.Anyu valószínűleg örülni fog,hogy egész hétvégén nem itthon gubbasztok a könyv felett.Amúgy szerintem első tippelésre kitalálnám ki hívott téged meg-mosolyogtam "úgy" rá.

-Eltaláltad-pedig semmit nem mondtam.Szóval jó emberre gondoltam.

-Az Isten is azt akarja,hogy legyen köztetek valami-kuncogtam.

-Levegő-ahogy kiejtette a száján,beleboxoltam a vállába.

-Tudom,hogy nem gondoltad komolyan-mosolyogtam továbbra is.

-Te nem tudsz semmit-vágta rá-Miért mosolyogsz folyamatosan? Kezdesz ijesztő lenni.

-Sírjak? Jelenleg azt is tudom,a könyv amit olvasok elég szomorkás, de nem lett kedvencem az is fix-biggyesztettem le ajkaim.

-Jézusom, csak épp ne bőgjél-emelte fel a kezeit-Ezt a kötelezőt már elolvastam, de uhh, csak szenvedtem mellette.

-Szerintem kezdjünk el készülni, mert a mi készülődésünk hosszú, és hatkor jönnek értem-álltam fel,majd a szekrényemhez mentem-Szerintem elég lesz nekem egy egybe ruha, a converse cipőmmel, és viszem a farmerkabátom.Ez nekem bőven elég-szereltem elő közben az említett ruhadarabokat.

-Áh, oké.Én is hasonlóan gondoltam el az enyémet-állt fel-Annyira nem akarok menni-jött oda mellém.Odaadtam a kezemben lévő ruhát,amit szépen a szék karjára helyezett.

-Szerinted én akarok menni? A buli felénél valamit bekamuzunk és eljövünk.De én téged nem úgy ismerlek,mint aki nem szeret ilyen helyekre menni-álltam szembe vele.

-Hyunjinnal összekaptam,de keményen.Anya sem biztos,hogy örülni fog az elmenésemnek-húzta el a száját.

-Mesélj-ültem le az ágyra,ő meg mellém ült.Féltem,hogy valami komoly dolog.Az anyukáját nem úgy ismerem,mint aki szigorú lenne,így ez nekem váratlan volt.

-Mostanában ugye a suliban nem kapok valami jó jegyeket,pedig anyunak megígértem,hogy válás után jól fogok teljesíteni.Hyunjin apja meg ragaszkodik a kitűnő jegyekért,mintha a fia első lenne,de mindegy-egy nagyot nyelt-Apuval fogok jövőhétvégén találkozni,és tudod ő is nem tudom milyen okos volt meg minden,így ő is elvárja,hogy kitűnő tanuló legyek.Minden ismerősének elmondta,hogy milyen jó
vagyok meg miegymás,most meg,érted-teljesen ledöbbentett,amiket mondott.Elhadarta,de a lényeget megértettem belőle.Minji valóban jó tanuló,viszont a szülei válása,ami igaz régebben volt,de negatívan hatott rá.Most meg az összeköltözés Hyunjinnal meg az apjával.El tudom képzelni,hogy miket él meg.

-Ahh Minji,annyira sajnálom.Igazából megértem,hogy miért van ez így-biggyesztettem le ajkamat-Hallod,ha van olyan lecke bármiből,amit nem értesz,akkor segítek.Nem mintha ez eddig nem lett volna így-elmosolyodtam itt,próbáltam a hangulatot feldobni, mivel tudom,hogy egy apró mosoly meg tudja az ember hangulatát változtatni-De tényleg legyen ez így,mert aggódok-egy nagyot bólintott,majd megölelt.

Egy hosszú ölelés után készülődni kezdtünk,kíváncsi leszek milyen lesz a buli.Van egy kicsi rossz előérzetem...