A parkba mentünk,nagyszerű választás volt.Kézenfogva sétáltunk ott,közben a játszódó kisgyerekeket néztük mosolyogva.

Épp fagyiztunk és meséltünk egymásnak,amikor Hyunjin egy lányt bámulni kezdett.Szemen szúrt, így rá is kérdeztem azonnal.

-Ki az a lány?-amikor meghallotta a hangom,gyorsan elnézett onnan és rámpillantott.

-Nem érdekes-mosolygott,viszont én halál komolyan kérdeztem őt, mivel mit ne mondjak, eléggé zavart.

-Én komolyan kérdeztem,és érdekel engem.

-Jó na, ő az exem, semmi extra-rápillantottam a lányra, ő meg épp minket nézett majd közelíteni kezdett felénk-Miért jön ide?

-Én kell tudjam?

-Na sziasztok-már a hangja irritáló volt és nyávogó,fúj-Látom szereltél új ágytársat-végig mért, majd ahogy kimondta utolsó szavát,Hyunjin felállt és föléje emelkedett.

-Úgy szólj hozzá egy rossz szót is megbánod,hogy megismertél-megfogta a csuklóm és elmentünk onnan.

-Nem felejtlek el,ne félj-kiáltott utánunk a....minek is nevezzem, lány(?) mi meg hátra sem pillantva mentünk el onnan.

Nem tagadom,rosszul estek szavai,viszont remélem nem igazak.Eddig nem tapasztaltam,remélem ez egy jó ideig így is lesz.

Megálltunk kocsija előtt, megfogta mindkét kezem és szembe fordult velem.

-Semmi sem igaz, amit mondott.Remélem tudod,hogy semmi olyat nem csinálnék veled-mélyen szemembe nézett, majd közelíteni kezdett felém,viszont amikor megcsókolt volna elkaptam a fejem, ezzel megakadájozva azt.

Összerázta fejét,majd beültünk a kocsiba,és kocsikázni kezdtünk a városban.

-Bocsánat-mondtam hirtelen.Kezét a combomon éreztem ekkor,szívem hevesen kezdett el verni, arcomat pír borította be.A hideg kirázott érintése miatt, viszont nem tagadom, jól esett.

Az autóban halkan ment a zene,annam köszönhetően nem volt frusztráló csend közöttünk,amit konkrétan utálok.Néha egymásra pillantottunk, tekintetünket elkaptuk és egyet mosolyogtunk.Nem tudom ezt hová fűzni,de egészen odáig fajult a dolog,hogy hangosan énekelve mentünk körbe a városban.Hozzátenném be volt sötétedve, amit észre sem vettünk egy darabig.Nem is érdekelt.

Aztán kiértünk a város szélére, és megállt.

-Gyere ide-húzott maga mellé és egy kendővel eltakarta a szememet.

-Remélem nem csinálsz velem semmit-utaltam kuncogva a parkban történt eseményekre.

-Nem most-ajkait oldalra elhúzta perverzen, ami a lányoknak igen nagy gyengeség.

A hideg átjárt szavai hallatán.

Körülbelül öt percet gyalogolhattunk, míg a célhoz elértünk.Hágón mentünk,így nagyon ki voltam fáradva.Ötletem sem volt,hogy hova a jó égbe vihet engem,de ahogy levette a kendőt a szememről, szám elé kaptam.

Egy dombon voltunk,ahonnan a várost teljesen látni lehetett, minden zege-zúgát.Egyszerűen gyönyörű volt,kimondhatatlanul.
Aztán felnéztem az égre....nincsenek szavak.Milliónyi csillag nézett le ránk.Imádom az ilyet.

Hyunjin-nal lefeküdtünk egymás mellé a fűre,karja a fejem alatt volt így tartva azt.Nem szólaltunk meg,csak néztük a kilátást és gyönyörködtünk benne.

-Örülök,hogy egy ég alatt lehetek veled....