Másnap reggel mosolyogva keltem fel.Ilyen boldog is rég voltam.Tegnap este elég későn értünk haza,mivel még felmentünk a tömbház tetejére,ahol a múltkor Minjivel is voltunk.Éjjel még irogattunk is még egy darabig,aztán ő bealudt, így jártam.

Elballagtam a fürdőbe,megmosdottam.Utána lementem a konyhába és bekukkantottam a hűtőbe szokásom szerint,de nem volt választék.

Kivettem egy joghurtot,egy kanalat a mosogatóból és leültem a tv előtti kanapéra.Negyed óráig kapcsolgattam az unalmas csatornák között,addig meg is ettem a joghurtot,érdemes volt oda leülni.

Vissza mentem a szobámba,ahol neki álltam tanulni és házikat írni.Őszintén semmi kedvem nem volt,se motivációm.Amiket értek azokat leírom a többit hagyom holnapra.

Kis idő múlva ajtó csapódást hallottam lentről aztán a szobám ajtaja is.

Hátra néztem és Minjit pillantottam meg.Meglepődött arca volt,ahogy nekem is.Elröhögtük magunkat.

-Hát te?-fordultam meg teljesen.

-Anyámék veszekednek-vett egy nagy levegőt vett,majd leültünk az ágyamra,ami egy kicsit rendetlen volt-Anyum szeretne esküvőt,tudod-bólintottam egyet-Viszont Hyunjin apja meg nem.Már régóta más téma nincs nálunk,csak ez.

-Értem,szerintem még ők sem tudják,hogy valóban mit akarnak.Akkor szépen leülnének és megbeszélnék a dolgokat,szerintem.

-Áhh nem.Mikor ez a téma mindig veszekedés lesz belőle.Aztán lesz valahogy.

-Hyunjin?-kérdeztem meg,tegnap óta nem írt,nem hallottam róla.

-Úgy tanul,mint még soha-nevetett egyet-Szeretné kihozni magából a legtöbbet.

-Én is azt csináltam,de semmi erőm,az az igazság-húztam el a szám.

-Miért ne lenne?Hétvége van-húzogatta a vállát.

-Majdnem hajnalban aludtam el,mert Hyunjinnak kedve volt még beszélgetni de aztán bealudt, mondom köszönöm szépen-ezen felnevetett én meg bevágtam a hamis durcit.

Pár perc néma csend honolt közöttünk,aztán megszólaltam.

-Nem megyünk el valahova?-kérdeztem-Kell egy kis kikap-

Megszólalt a telefonom. A kijelzőre néztem és Hyunjin neve villogott a képernyőn.

-Igen?-vettem fel a hívást.

-Szia Yeri,találkozunk ma?Semmi kedvem tanulni- nyöszörgött a telefonba.

-Hát jó,a parknál ta-

-Majd utánad megyek,na puszii

Azt lerakta.

-Hahh, nem tudo-

-Nem baj-ma senki nem hagyja,hogy befejezzem a mondatom?-Odáig elkísérlek, onnan meg haza.

-Jól van-egyet bólintottam és a szekrényemhez mentem.Kivettem a mai naphoz alkalmas ruhákat és a fürdő felé vettem az irányt,utánam cammogott Minji is.

-Amúgy,Hyunjin nagyon megváltozott,amióta veled van.

-Megrontottam-kacagtam el magam.

-Nem,dehogy is.Sokkal szorgalmasabb lett.Jobban lda figyel a rendre meg minden-mondta a fürdő előtt, közben öltöztem.A szája be nem állt.

Mikor kész lettem kimementem,ő meg jott utánam, mint egy kis pincsi kutya.

-Oké,felfogtam,hogy megváltozott-fordultam hátra vele szembe, és mondtam kuncogva.

Felhúztuk a cipőket,elvettem a táskát, amiben a telefonom és a pénztárcám volt.Kimentünk és Hyunjin már ott volt a lakásunk előtt,az autójából mosolygott ránk.