Az elmúlt pár hétben nagyon rosszul voltam,az iskolából is hiányoztam,de szerintem a többi lánynak nem.Hyunjinnal egyre többet beszélünk,találkozunk.Nagyon jó barátok lettünk,mindent elmondunk egymásnak,bármi nyomja a szívünket.

Minjinek és Jisungnak a kapcsolata alakulóban van,sokat találkoznak hétvégenként.Hyunjinnal az a tervünk,hogy kettőjüket össze hozzuk,de ők ezt nem tudják,így elég nehéz lesz.De sikerül majd.

Péntek,7:05

Kómás fejjel ültem fel az ágyra,és próbáltam realizálni,hogy épp hol is vagyok.Nagyon fáradt voltam,mivel Minjivel fel háromig videó hívásoztunk.Nem vettük észre az időt,így eléggé kinyult,de én nem bántam meg.

Felöltöztem,utána a fürdőbe mentem felfrissíteni magam.Tíz perc múlva már lent voltam.Az óra fél nyolcat mutatott,szóval elindultam.Anyu ma hamarabb be kellett menjen a céghez,úgyhogy hamarabb lesz itthon.

A buszmegállóhoz menet jutott eszembe,hogy valami munkát kéne keressek.

Mikor a sulihoz értem,első voltam az osztályban.Ennek kivételesen örültem,mivel nyugodtabban el tudom készíteni a csalit.

Ez az egész annyiból áll,hogy én írok Jisungnak Minji nevében Hyunjin még Minjinek Jisung nevének.Megbeszéltük tegnap este,hogy mit írjunk a levélben.Gyorsan leírtam a találkozó helyet és idejét,majd Jisung helyére mentem és beraktam a padjába.

Miután ültem le a székemre az osztály ajtaja nyitódott ki.Hyunjin érkezett meg.

-Pont időben-mondta és oda jött hozzám,hogy Minji padjába tudja rakni a levelet.

-Ez így elég feltűnő,hogy a levél hamarabb van a padban,mint amikor megérkeznek-mondtam,mikor helyre ment.

-Előre észre sem fogják venni.Ha egy idő után tényleg nem lássák meg,akkor megmondjuk,hogy ne mit kaptunk a padjában-bólintottam egyet,majd előfordultam és ismételni kezdtem.

(...)

Jisung és Minji épp a találkozójukon vannak.Kiváncsi vagyok,hogy mik a reakciójuk,mivel nem is ők írták a leveleket.

Épp a házikat írtam,mikor a telefonom megszólalt.Hyunjin hívott,ötletem sincs miért.

-Szia,kérlek nyisd ki az ajtót,mert már régóta állok itt a házatok előtt- ahogy kimondta leraktam a telefont, elmentem a bejárati ajtóhoz és kinyitottam-Végre.Már annyi ideje itt várakozok és kopogtatok,már azt hittem nem vagy itthon-mondta,miközben beljebb jött.

-Hívhattál volna hamarabb is,de mostmár mindegy-mondtam,miközben a konyhába mentem nasiért.Még szerencsére hagytam a múltkor belőle-Nos,akkor miért hívtál?-ültünk le az ágyra.

-Nem így terveztem elmondani-nevetett fel kínosan-Tehát,eljönnél velem egy r-randira?-mikor kimondta a randi szót,köpni-nyelni nem tudtam.Soha nem gondoltam volna,hogy egyszer tőle hallom ezt.

-Öhmm...igen,legyen-mosolyogtam zavartan-Mikor és hol lenne?

-Az legyen meglepetés-mosolygott.Olyan szép mosolya van...jah mi?!?Áhh jó,bevallom,tetszik egy kicsit,de tényleg csak egy kicsit.Már nem tudok barátként tekinteni rá.És szerintem ő is ugyan így van vele.

Sokat beszélgettünk és nevettünk.Épp egy Hyunjin által elmondott viccen sírva röhögtünk,mikor Minji hívott.Nagyon izgatott voltam,kíváncsi vagyok mit szól.

-Haló-szóltam bele.

-Yeri el kell valamit meséljek.Tudom,hogy hamarabb kellett volna de ahh....gyere a parkba,ott elmondom- nagyon izgatottan mondta el ezeket a szavakat.Hallatszott a hangján,hogy örül.Hyunjinnal össze néztünk és elmosolyodtunk.Egymás ajkaira tévedt a szemünk és egyre közelebb hajoltunk egymáshoz,míg a távolság megszűnt közöttünk.A hasában milliónyi pillangó repdesett.Mostmár tudom mit érzel iránta...

Pár másodperc után levegő hiány miatt váltunk el.

-Akkor én megyek-mondtam,majd felálltam.Ő is így tett és ketten mentünk ki az ajtón.Ő balra és én jobbra mentem.Persze előtte elköszöntünk és egy puszit is adott az arcomra,mitől elpirultam,de szerencsére ő nem vette akkor észre.

-Na végre itt vagy-jött vagy inkább futott szembe Minji-Nem fogod elhinni-Állítólag Jisung írt egy levelet nekem,hogy az egyik étterem előtt találkozzunk,de ő azt mondta,hogy ilyet nem írt és ez így volt fordítva is.Őszintén nem tudom ki lehetett,de nem is itt van a lényeg.Elmentünk oda,ahol életem legkínosabb helyzeteit éltem meg,ugyan is sokat röhögtünk.Az emberek szerintem hülyének nézték minket-nagyon boldogan mesélte.Sokat is áradozott Jisungról.

-Minji te szerelmes vagy-vágtam a szavába.

-Ezen sokat gondolkodtam,és mindig ugyan oda lyukattam ki.

-Hogy?

-Hogy tetszik nekem Jisung,még én sem tudom,hogy hogyan is érzek iránta.Több,mint barátság,de kevesebb,mint szerelem.Valahol a kettő között van-ugyan így vagyunk Hyunjinnal is.

-Bármikor bármi össze jöhet-húztam a vállam.És én mondom ezt...chh.

Még ültünk és beszélgettünk a parkban,de aztán haza kellett,hogy menjünk,mert még tanulnunk is kell,ha nem akarunk megbukni,ugyebár.