Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

19

Az iskolából hazaérve az ágyamba estem és úgy maradtam pár percet,míg a telefonom meg nem szólt.Minji volt az,nem lepődtem meg egyáltalán,fogadni merek,hogy megint kerengeni akár hívni,pedig holnap dogát írunk.

-Muszáj kimenni?-nyavajogtam a telefonba.
-Hmm igen,húzd a cipőd és gyere mert itt vagyok- azzal letette.Hát ilyet....

Gyorsan lefuttam,felhúztam a cipőm majd kimentem és tényleg ott ücsörgött a telefonját nyomkodva.

-Fontos megbeszélni valónk van és azért hívtalak ki-magyarázta,miközben a telefonját zsebre rakta.

-Na mi az?-elindultunk.Nem volt úticélunk ezért merre láttunk,mentünk.

-Az,hogy Jisung elhívott egy randira-a kifejezését nézve szerintem jobban örültem én neki,mint ő.

-Igen igen igen-ugrámdoztam,mint egy kislány,aki épp nyalókát kapott az anyukájától.meg amúgy szerintem hülyének néztek az emberek az utcán de sebaj,kell ilyen is.

-Hallod,mikor kimondta a randi szót szerintem elvörösödtem,mivel nagyon nézte az arcomat és ahh,annyira ciki volt akkor.

-Ez nem ciki,hanem cuki,szóval fogd be-ezután elmetünk náluk és kiválasztottam az outfitjét.Igaz,hogy csak pénteken lesz a randi,de jobb előre készülni.Mikor már sötét volt elindultam haza.Az út felénél egy ember követett egészen hazáig.Mikor gyorsítottam a lépéseimen,akkor ő is ugyan úgy tett.Nagyon be voltam szarva.Mikor a házunkhoz értem,csak úgy futottam be az ajtón,mint egy eszeveszett.

-Itthon vagyok.Bocsánat,hogy késtem,csak Minji ki hívott egyet sétálni-nem válaszolt senki.Elég fura,anyu ilyenkor már itthon szokott lenni.Elővettem a telefonom és felhívtam,de a robot fogott meg.Ilyet még nem csinált,ha késik a munkából,akkor mindig szól.

Nagyon megijedtem,de azzal nyugtatta magam,hogy biztos haza felé tart.Bementem a szobámba és ledőltem az ágyba.Elfordítottam a fejem és csak akkor szembesültem azzal,hogy nekem még tanulni valóm van,mikor megláttam a táskám.Egy óriási levegő vétel után felálltam és az író asztalhoz mentem.Kivettem a táskámból a mateket és elkezdtem írni a házit.Holnap doga...nem hiszem el....

Már egy órája tanulok és qnyu még mindig nem jött haza.Mostmár komolyabban kezdek aggódni.Félek,hogy valami baja esett.
Gyorsan tárcsáztam de nem vette fel.Többször megismételtem és örökké a robot fogott meg.

Eszembe jutott a nagyi,hátha ő tud valamit.Rizegő ujjakkal nyomtam meg. Ahuvas ginlmbot és már csörgött.Pár másodperc múlva fel vette.

-Háló-szólaltam meg.

-Szia szívem,itt vagyok a nagyinál,nincs jó állapotban így be kellett lépjek hozzá- magyarázta.Egy kő esett le a szívemről- A konyhában a pulton van az a doboz.Benne van pénz,és vegyél olyan tablettát amit te is szoktál szedni mikor nagyon rosszul vagy,tudod melyiket mondom.Hátha nyitva van még a gyógyszertár- egy okéval kinyomtam és lefuttam.A megbeszélt dobozból kivettem annyi pénzt amennyi kell,majd elmentem persze előtte bezártam az ajtót.

Megvettem a kellő gyógyszert,és a nagyi házához siettem.Kopogás nélkül rohantam be és adtam anyunak oda.

-Jól vagy nagyi?-hajoltam oda hozza.Nem válaszolt,így közelebb mentem-Hallod amit mondok?

-Igen igen,unokám.Nincs erőm beszélni,bocsánat-nagy nehezen felült és a hátát neki támasztotta az ágy támlájához-Na hogy van a barátod?-a homlokomra csaptam.Bezzeg erre van ereje.Anyu is felnevetett.

-Nagyi,ne erőltesd magad,inkább feküdj vissza és aludj el,mert már tíz óra körül lehet-magyaráztam.

-Ezt vegye be,aludjon rá egyet,és ha éjjel is rosszul van akkor csengessen meg nyugodtan-mondta anyu,el köszöntünk majd eljöttünk-Nagyon rosszul van a nagyi-

-De azért a nem létező barátom eszébe jut neki-mondtam némi iróniával.

-De még lehet az-vont vállát anyu.Felvont szemöldökkel néztem rá-Most mi van?

-Az,hogy nem az és nem is lesz az-bementünk a házba-Amúgy nagyon megijesztettél.Miért nem szóltál csak annyit,hogy ne elmentem a nagyihoz és fogok egy kicsit késni?-
ültem le az asztalhoz.

-A nagyitól is hirtelen kaptam a hívás,hogy rosszul van-oda ment a hűtőhöz és kinyitott-Kérsz valamit enni?-megráztam a fejem,majd vissza csukta.

-De ha te éhes vagy,akkor egyél-elindultam felfelé-Én megyek tanulni,még nem végeztem-a válaszát meg nem várva szedtem a lábam.

Az ágyra estem és a nagyi által elhangzott szavak ismétlődnek a fejemben.Vajon miért nem tud leszállni róla?Ő nem egy jósnő,aki tudja a jövőt.




Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro