Egy részt örvendtem,hogy vége ennek a ház szerkesztésnek,mivel Hyunjin nem kell többet átjöjjön.Másrészt meg nem,mert megint egyedül töltöm a napjaimat.Tudom,semmi sem jó nekem,mindig az  kell,ami nincs de ez egy ilyen időszak nekem.Nehéz megélnem.

(...)

Hétvége van és egyedül döglök itthon,mivel nincs akivel tudnék találkozni.Az elmúlt pár percben sokat gondolkoztam,hogy rá irjake-e Minjire vagy sem.Végül úgy döntöttem,hogy mégis megírok neki egy sziát.

                          13:26

Szia.Amm hogy vagy?

Egy ideig nem írt vissza,de látta.Mintha én lennék a rossz,úgy viselkedik.

Szia.Nem jobban,megnyugodhatsz...

Most meg mi bajod van?
Semmit nem vétettem ellened

Pont ezaz,hogy mikor szar helyzetben voltam,rám se
néztél.Hogy őszinte legyek,most sem vagyok jobban.

Mikor a fiúkkal össze
voltunk gyűlve,te hagytál
ott,te mentél el ahelyett,hogy
a dolgokat megbeszéljük.
Nem szólok hozzád pár napot,
és most vágod hozzám ezeket a
szavakat.

                         14:15

    Te csodálkozol,hogy én hozzád
sem szólok.Az ég világon semmit
nem mondtál az esetről,még meg
sem említetted.Ezért vagyok most
ilyen amilyen.Te érdemelted ki.

Többet nem írtam és ő sem írt,amit nem is bánok.Legalább nem húzom fel magam miatta.

Épp fogtam neki takarítani a szobámban,mikor a bejárati ajtót hallottam becsapódni.Lementem és anyu volt az.

-Szia kincsem.Hogy vagy? - jött oda és megpuszilta a homlokomat.

-Is is.Hol voltál? - ültem le az asztalhoz és a szatyrokat kezdtem kipakolni,hogy hátha hozott nekem is valamit.

-Mi történt?A válási papírokat intéztem el és bevásároltam,amint látod-magyarázta,miközben a házban sürgött-forgott.

-Áh értem.Csak nagyot csalódtam Minjiben,semmi különös-láttam az arcán,hogy meg sem lepődött.Talán ő is tudta ezt az egészet.Leült melléjem és megfogta a kezem.

-Hallottam az esetről,sőt már az elején,de azt mondta,hogy ne mondjam el neked,mivel ezt ő akarta-

-És ennyire elhúzta.Nem értem anyu azt az egészet-hullott ki az első könnycsepp a szememből.

-JAJJ bogaram,ne sírj.Képzeld magad az ő helyében,biztos,hogy te is így csináltál volna,mivel ezt nem könnyű feldolgozni,nemhogy elmondani-ölwlt meg.Talán igaza van.Vagy nem tudom.

Hirtelen megszólalt a csengő,mire anyu egy nagyot sóhajtott.

-Ki az?-néztem a szemébe.

-Mama-felállt és kinyitott az ajtót.

-Szervusz drága unokám-megölelt és két nagy puszit adott az arcomra-Hát hol hagytad a barátodat? Csak nem megcsal

-Jajj mama,fejezd már be.Nem a barátom,hányszor mondjam már el-mondtam és fél mentem a szobámba.Idegtépő,mikor ezt csinálja. Lépteket hallottam a szobám felé,így szemben álltam az ajtóval.

-Nem fogsz örülni,de ma vacsorára meghívtam Minjiéket,szóval kezdj el rendet csinálni-ezt konkrétan mosolyogva mondta.A szemeim kétszeresére nőttek ennek hallatán.De akkor Hyunjin is fog jönni és itt lesz a nagyi.Én ezt nem hiszem el.

(...)

Most eskü úgy érzem,mintha én lennék a világ legszerncsétlenebb embere,akivel egy nap milliónyi ügyetlenség történik és azt sem tudja milyen okból kifolyólag.

Kiválasztottam a ruhámat,ami egy szürke farmer és egy halványrózsaszín pólóból állt.

Mire elmentem már húzták le a cipőket a vendégek.

Jajj nekem.....

Nos,tudom nem a legizgibb rész de i hope u like it uwu
Véleményt kérek szépen,hogy tetszik eddig nektek? 🥺👉👈