Leültünk az egyik kanapéra,a többiek meg csak sugdolóztak elég feltűnően,mint ahogy egy társaságban nem illik.Minji elég idegesnek tűnt,mivel az ajkait harapdálta.Valamit rejtegetnek előlem?Mivel mellette volt egy hely,ezért fogtam magam és oda mentem.

-V-valami történt?-még ennyire nem féltem hozzászólni.Tartok attól,hogy most beszélni sem akar velem.Sokszor nem értem őt.
Nem válaszolt.Próbáltam közelebb hajolni.Vegye észre,hogy engem mégpedig érdekel,hogy mi van vele.

Megfogta hirtelen a csuklom és kivezetett a folyosóra.Ott szembe állított magával,közben a földet nézte.

-Ezt nehéz lesz elmondjam,főleg, hogy már évek óta titkolom és még nem volt olyan alkalom,hogy elmondhassam,de most, hogy mind itt vagyunk,itt a lehetőség-már most félek a mondandójától.Egy nagyot nyelt és kezdte-Hyunjin és én,mi feltestvérek vagyunk-miközben mondta egy könnycsepp folyt ki a szeméből.Nem tudtam szóhoz jutni.

Egy időre azt hittem,hogy álmodok, de mikor az ajtó csattant rá kellett jöjjek,hogy ez mind megtörtént.Hyunjin volt az,s mikor meglátta Minjit sírni tudta mi a helyzet.

-Elmondta-suttogta maga elé.Nem bírtam ott lenni, így bementem a többiekhez és leültem ahol eleinte volt a helyem.

-Végülis nem is olyan rossz hír-szólalt meg Jisung.Felkaptam a fejem,rá néztem majd újra lehajtottam.

-Nem is azzal van a baj,hanem évekig titkolta,miközben abban egyeztünk meg, hogy mindent elmondunk egymásnak.Ő nem tartotta be.Én mindent elmondtam neki ha boldog voltam ha szomorú.Nem azért,de szerintem nem ezt érdemeltem-gondoltam kicsit kimegyek a teraszra amit még jövet vettem észre.Mikor felálltam akkor láttam,hogy ő ott állt az ajtóban és végig hallgatta amit mondtam.

-Szerintem beszéljétek meg ezt az egészet.Nem tesz jót,ha haragban vagytok sem nektek sem a barátságotoknak-szólalt meg Chan.Ahogy elnézem elég bölcs egy gyerek.

Talán el se kellett volna jöjjek,jobban jártam volna,ha otthon maradtam volna.

-Mondjátok el kérlek,hogy miért jöttünk ide? - a pulcsim szélét birizgáltam.Nem mertem rájuk nézni.

-Minji és Hyunjin el akarják mesélni a... dolgot-eskü fájdalmas volt úgy ülni,mindenki néz és a reakciómat várják.

Az említettek is leültek külön helyre és kezdték.Majdnem fél órába telt elmesélniük az egészet.

-Nagyon sajnálom,hogy most kellett megtudjad.Tudom az én hibám,csak nem álltam készen.Lehet jobb lett volna hamarabb mondani-felállt és az ajtóhoz ment-Szerintem én megyek.Egyedül is hazatalálok-mondta,majd a bejárati ajtó felé megindult.Mikor a keze a kilincsen feküdt Jisung felállt és oda ment.

-Gyere-mondta és megfogta a lány kezét.Úgy távoztak a helyszínről.Köztünk meg beállt a csend.

-A mosdót hol találom? - kérdeztem lehajtott fejjel.

-Ott látod azt az ajtót? - mutatott Hyunjin egy fehér ajtóra,ami megvolt töltve különböző matricákkal.Egyet bólintottam-Na menj be oda és ott van-mondta.Fel álltam majd bementem.A kagyló fölé hajoltam és a tükörbe néztem.A könnyeim hirtelen megeredtek.

Hyunjin pov.

Yeri már egy ideje bent van a fürdőbe,és fogalmam mit csinál ott,de nagyon aggódok.Hibás vagyok amiatt,hogy most szomorú és ezt nagyon bánom.Bár lehetőségem sem volt neki elmondani,hiszen csak hetek óta beszélünk egymással.

Ahogy ismerem magam egyből a rosszra gondoltam,szóval besiettem a helyiségbe,ahol a sarokban síró lányt pillantottam meg.Lábait maga elé húzta,azokat átölelte és a karjára borulva sírt.Becsuktam magam után az ajtót és oda mentem a lányhoz.Leültem mellé és átölelte.Ilyenkor egy ölelés többet ér minden szónál.

2020.08.07.