Reggel nagy fejfájással keltem.Nem tudom,hogy mi lehet az oka.Próbáltam vissza aludni,de sehogy sem ment.így hát felkeltem és lementem.Senki sehol,csak egy cetli az asztalon.

       Jó reggelt kincsem.Elmentem az üzletbe,hogy vásároljak be ilyen-olyan dolgokat.Megpróbálok gyors lenni.

                                                                               Szeretlek,anyu...

Ez állt benne.Elmosolyodtam,majd kinyitottam a hűtőt,de semmi olyan nem volt amit most kívántam volna.Becsuktam és telefonozni kezdtem.Az instagramon 8 értesítésem volt.Az a nyolc fiú követett be,akik ott voltak a bulin.Szerintem Hyunjin locsogta el a nevem,de jó.....alig egy fél óra múlva anyu is haza jött,aminek nagyon örültem.A tegnapi miatt letört volt,de próbált vidám lenni.

-Figyelj Yeri-ültetett le maga mellé-Nem bírom apád mellet,nehéz vele élni és ezt már te is tapasztaltad.Remélem megérted,de-egyet nyelt-Mi elválunk-csordult le az első könnycseppje és azt követte több,aztán zokogásban tört ki-Sajnálom,nagyon sajnálom,de én így nem tudok élni-nézett rám üveges tekintetével.

-Nem baj,megértem-öleltem át,amit azonnal viszonzott.Nagyon sajnálom anyut,el sem tudom hinni,hogy mit élt meg apu mellett.A dühét mindig rajta fejtette ki.Ha helyében lennék,akkor én is így tennék,helyesen döntött.Most úgy jött ez ki,mintha nem szeretném aput.De,igen is szeretem,csak ezt már nem lehet elviselni.

Felmentem a szobámba.Zokogtam és zokogtam,nem tudta ezzel leállni.írtam Minjinek,hogy ha tud,akkor jöjjön át.Egy perc sem telt bele,írta,hogy el van indulva.Ez az,amiért annyira szeretem őt.Kis idő múlva az ajtómon kopogtattak,majd bejött.Egyből a nyakába ugrottam és sírni kezdtem.Semmit nem mondott,csak a hátamat simogatta nyugtatás képpen.

-Gyere üljünk le,és mesélj-mondta,majd leültünk az ágyra.Elmeséltem neki mindent az A-tól a Z-ig.Tudta,hogy a szüleim nincsenek a legjobb viszonyban,mivel már meséltem róla,de ezt ő is fel kellett dolgozza-Figyelj-fogta meg a kezeimet.Kisírt szemekkel néztem vissza rá-Anyudat támogatnod kell,minél több figyelemre és törődésre van most szüksége.Én tudom,hogy apudat is nagyon szereted,de nem ő szenvedett egy csomót,most legyünk őszinték-magyarázta.Én neki teljes igazságot adok.Csend honolt közöttünk,amit a telefonom rezgése törte meg.Hyunjin írt,hogy hamarabb jön ma ide.Nagy levegőt vettem,majd Minjire néztem.A szememből ki lehetett olvasni,hogy azt akarom,hogy maradjon.Vette a lapot,és egyet bólintott.Mivel az ablakomon keresztül lehet látni a nagyi házát,ezért láttam,hogy miben mesterkedik.Tényleg komolyan veszi.Szerintem csak nekem van ilyen nagyim.Végig nézte,ahogy Hyunjin elhalad az úton.Esküszöm ilyet még a filmekben sem láttam.Az ajtón csengettek is.Lementem és kinyitottam az ajtót.Menet úgy töröltem a szemem,hogy nem kéne meglássa a sírásom nyomait.Az tényleg gáz lenne.

-Szia-mondta,majd bejött.Lehúzta a cipeit és felfele tartott.Mintha otthon lenne.Anyu nincs itthon,lehet a barátnőjéhez ment-Yeri te sírtál?-csuktam be a szobám ajtaját.Egy pillanatra megtorpantam a kérdés hallatán-Szóval igen-vett nagy levegőt-Megtudhatom az okát?-nézett rém kiskutya szemekkel.

-Ez nem olyan dolog,amit el szeretnék mondani.Remélem megérted-hajtottam le a fejem-Na akkor folytassuk.Hol is tartottunk?-mentem a laptopom elé.

-Az udvart kell megcsináljuk,és kész-magyarázta a mellettem ülő fiú.Beléptem abba az alkalmazásba amiben készítettük az eddigi házat.

                                                                                  -*-

Egy óra telt el,amióta itt van Hyunjin.Majdnem az egészet elröhögtük,ezzel is eltereltük a figyelmemet a helyzetemről.Az udvart könnyű volt megcsinálni,ugyanis csak az alakot kivágtuk,és szépen elrendeztünk mindent.

-Valami baj van?-döfött oldalba a mellettem röhögő fiú.Csak megráztam a fejem,és tovább dolgoztam a gépen olyan gyorsasággal amilyennel csak tudtam-Hé,fejezd be-állította meg a kezével az én kezemet.Óvatosan rá néztem,ő meg tiszta komolysággal nézett vissza rám-Mi a baj?Nekem nyugodtan elmondhatod-a szemében féltés tükröződött.A kezét lassan levette az enyémről.Egy nagyot nyeltem és elkezdtem.

-Volt egy időszak,mikor a szüleim csak veszekedtek.Ez tartott egy hónapot körülbelül,utána apu elkezdte anyut ü-ütni-itt a hangom kissé elcsuklott,és egy könnycsepp villant meg az arcomon-A dühét örökké rajta fejezte ki.Ez kinyúlt idáig-a könnyeim úgy folytak,mint a patak.Nem tudtam megállítani,ha akartam volna sem.Ekkor a nagyi hangjára lettünk figyelmesek.Hyunjinra néztem és utána az ajtóra.A szemem megtöröltem,és felálltam.Elkezdtem kifelé indulni,de valaki ezt megakadályozta.Nekem lenne egy tippem....

-Várj,én is megyek-mondta,majd mellém jött.Elkezdtünk lefele menni.Mikor leértünk,nagyi nagy  ölelést adott mind a kettőnknek.

-Tudtam,nagyon tudtam-tapsikolt örömében.Szerintem csak nekem van ilyen nagyim,aki az ilyeneken is fenn tud akadni.

-Ömm.....akkor én mennék is-szólalt meg Hyunjin.Megöleltük egymást,ami nem is volt olyan rossz,de nem szeretettel teli egy ölelés volt-Ezen még elgondolkozok-suttogta a fülembe,aminek köszönhetően a hideg végig futott a gerincemen.Mikor elváltunk felhúzta a cipeit,és ment is.

-Figyelj nagyi-nézett rám-Valamit el kell neked mondjak-hátha sikerül ez a magyarázkodás,de ahogy ismerem őt,ez sem fog nagyon hatni-Ő,mármint Hyunjin azért jön ide nap mint nap,mert az iskolában van egy projekt,amit meg kell csinálnunk.Egy szóval egy házat kell terveznünk.Nincs köztünk semmi olyan,amire te gondolsz,max levegő,de semmi több.És ha nekem nem hiszel,higgyél a szomszédoknak-azzal ott hagytam,hadd gondolkozzon el egy kicsit,van min.

Nem igen szoktam csak így random de ez egy kicsit fontos.Én gépen írom ezt a törcit,ezért nem tudok nagyon haladni.Az elnézéseteket kérném.Ezen a profilon,gépen,kettő storyt írok,és a telefonomon még egyet.Nagyon sok ez így és még a tanulás,szóval ha ritkábban leszenk részek,akkor ez az oka.Köszönöm...

2020.05.24.