vegyétek úgy hogy a fenti képen Jiraiya rángassa Sasukét

Sasuke

Hamar elérkezett a pénteki nap. Már vártam ezt a napot hogy szerelmem apjával megbeszéljem a dolgokat. Remélem az apja is elfogja fogadni a dolgokat és engedélyt kaphatok, hogy a lányával járhassak. Igaz ezt az én szüleimmel is megkéne majd beszélnem de ezzel inkább még várnék.

A tükröm előtt állok már legalább tíz perce. Eléggé izgulok meg talán egy kicsit félek attól, hogy nem fogja az apja megengedni, bár ha megengedi ugye ott vannak még az én szüleim akik igaz anya lehet, hogy nem egészen boldogan de elfogadja ,míg apa.... ő róla inkább nem is beszélek. Elindultam beszálltam a liftbe és elkezdtem agyalni azon, hogy szerelmem apja mit fog rólam gondolni.

Mit fogok majd mondani Sakura apjának amivel jó benyomást keltenék? Mert a ,, Hello én volnék a lánya tanárja és a pasija ó jut is eszembe megengedi hogy járhassak a lányával?,, mondattal nem keltenék valami jó benyomást......

Lehet rögtönöznöm kéne? Nem azzal csak rosszabb lenne.... Talán felkéne hívjam Itachit? Bár nem mintha értene hozzá, de egy esélyt adhatok ennek az ötletnek. Elővettem a telefonom a zsebemből az idő 16:35 mutatott majd amint ezt megnéztem a névjegyzékek közül kiválasztottam a bátyám ki a telefonomba ,,Hülye,, neven van beírva.

-Helo öcsi, mi kéne?

-Helo tudod az amiről a tegnap előtti este mondtam neked...

- A  tegnap előtti estén sok mindent mondtál pl: buzis vagyok, mész megdönteni ma egy csitrit ja várjunk azt én fogom, meg még sok mindent amire én nem emlékszem mert akkor is egy sztriptíz bárban voltam és kényesztettek szóval ja elvoltam...

- Itachi...ezek közül semelyikről sincs szó... lehet még is rossz ötlet volt téged hívni.. csá- és letettem. Én behalok a bátyámon! Direkt csinálja? Inkább hívom Sait az talán tud segíteni. Akkor keressük meg a névjegyzék közül az ,, idióta barátom,, nevet.

-Csá mi kéne jóbarátom?-mi ez a beköszönés!? Nekem komolyan ilyen hülye haverjaim vannak?

-Hello tudnál segíteni abban az ügyben hogy mit mondjak a barátnőm apjának?

-Attól függ. Egy éjszakás kaland vagy egy hetes?

- Halottad azt a szót hogy: Barátnőm?

-Igen... ezért kérdezem egyéjszakás vagy több?

-Inkább hagyjuk. Csá- és letettem. Mindegy. Biztos kitalálok valamit majd út közben. Megállt a lift és amint kinyílt az ajtó már ki is mentem. Tanár vagyok az istenért basszus! Csak kéne tudnom ilyen helyzetekben mit kéne tennem!

-Hova-hova?- kérdezte a portás.
Mondanám hogy ehez semmi köze de azért haveromnak mondható embernek elmondhatom. Persze azt nem mondom el hogy a diákom az

-Barátnőm szüleihez. Sietek szóval hello.- intettem majd ki is mentem az autómhoz. Lehet gyalog kéne mennem? Mért is ne? Hisz legalább tudok addig gondolkodni. És amíg gondolkodom talán eszembe jut valami jó ötlet. Bár....

Elég nagy a forgalom ezen a napon de hogy mért? Csak neki ne menjek valakinek. Na szóval valami jó kis beszéd kéne mint például ez ,,Tudom hogy ez a kapcsolat tiltott meg minden de ha két ember szereti egymást ilyen téren mit csináljanak? Igen a lányával járok és szeretem amit szerencsémre viszonoz is! És ha még így se engedné meg hogy a lányával legyek nem fogom önöket háborgatni semmi ilyesmit nem fogok tenni a lányát is békén hagyom.,, vagy talán erőszakosnak kéne lennem? Na mindegy. Tanár létemre pont ilyen helyzetekben nem tudok megoldást találni, bár ha jobban bele gondolok a szerelmi ügyek nem tartoznak a munkámba.

Basszus! Nekem jött valaki! Ki a faszom nem tud oda figyelni!?( eléggé ideges..)

-Tanár úr?- hallottam meg egy fiú hangot. Na de jó... már csak az kellett hogy ilyenkor találkozzak egy diákommal. Felnéztem rá miközben felálltam.

- Naruto? Hát te?

- Á csak Sakura-chanéktól jövők- nevetett fel zavartan. Tényleg! Hiszen ő ismeri Sakurát!

- Naruto tudsz titkot tartani?- remélhetőleg tud de ha nem nem tudom mi lesz....

- Hogy én? Hát persze! Kérdezze meg a többieket!- mesélt magáról büszkén.

- Akkor gyere. - mondtam majd elkezdtem húzni az egyik sikátorba hogy legalább ne hallják mások amiket mondunk.

- Hé-é t-tanár úr! ÉN NEM VAGYOK MELEG! SEGITSÉG!!!!

- Te meg miről beszélsz! Én sem vagyok meleg! Van barátnőm!- mondom neki mert szinte minden ember ránk nézett. De jó..... másnapra meg is van az új pletyka ..... miszerint egy tanár meleg és az egyik diákjával csinálta a sikátorban..... úristen....

-Hehh? Nem meleg? De akkor mért jöttünk egy sikátorba?- szerintem megfogom buktatni hamár nem csak a tantárgyakból rossz!

- Mert mondjuk egy olyan dolgot akarok mondani ami titok és nem akarom hogy rajtad kívül bárki hallja?

- Oh jaaa. Akkor mondja.

- Na szóval. Először is. Mennyire ismered Sakurát?

- Kis pelenkás korom óta ismerem szóval a kisujjamból tudom milyen- mondta mosolyogva miközben mutogatni kezdte az említett testrészét.

- Akkor jó. Ha jó válaszaid lesznek akkor talán előrébb leszek. Biztos tudsz  titkot tartani?

- Százszázalékosan!

- Akkor oké. Nos..... tudod Sakura és én..... hát.... nem tudom hogy ilyet ellehet-e neked mondani mert nem nagyon ismerlek...- mi van akkor ha most elmondom neki szét kürtöli?

- Tanárúr. Ha Sakura-chanról van szó akkor mindenkép segítek.- nem is tudtam hogy tud komoly lenni.

Nagyot sóhajtottam de elkezdtem beszélni.

- Én és Sakura együtt vagyunk-

- MIIII!?!?!? DE MAGA A TANÁRUNK!

- Tudom de.... szeretjük egymást. Ha érezted már ezt az érzést tudod milyen ez.

- Értem.... de ebben miben kéne segítenem?- mintha valami csalódott hangot hallottam volna a hangjában.... á biztos csak képzelődök

- Hát ma megyek hozzájuk hogy az apjával is megbeszéljem a dolgokat.

-  Tanárúr? Mondja, maga a halálába akar menni?- ........

- Mért?

- Sakura-chan nem beszélt magának arról hogy az apja milyen? - most ahogy mondja.... dereng hogy amikor az anyjával beszéltük meg a dolgokat mondott valamit az apjáról....

- De... egy kicsit.

- Valami nagyon jó beszéd kell hogy ne egy golyót kapjon lentre.....

- Mi....?

- Hát Sakura-channak még nem volt pasija.... és ez nem csak azért volt mert nem tetszett neki senki hanem az apja.... na igen ő szerintem ha lett volna pasija Sakura-channak akkor az a fiú már nem élne...

- .....

- Nos annyiban tudok segíteni hogy ne legyen erőszakos és amikor kérdez valamit Saku apja akkor ne legyen betoji  mert akkor kiüldözze magát és lehet nem csak a házból....- hova kerültem?

- Rendben. De akkor mit kéne tennem?

- Ne kezdje maga a beszélgetést hanem hagyja Saku apjára. Ne csináljon semmi olyan dolgot Sakura-channal az apja előtt. Próbáljon meg nyugodt hangon mindenre válaszolni. Nos ezek a legfőbb dolgok.

-Értem....

- Sok szerencsét tanárúr! Ja és ha már itt tartunk... mivel segítettem nem engedne át év végén....?- nevetett zavartan.

- O ha már itt tartunk.... 1-es lett a matek dolgozatod. Nem hiszem hogy te kijárod ezt az évet.

-MIII!?!? KÉREM! ANYÁM KINYÍR HA MEGBUKOK! NA! NA NA NA NA LÉCCIIIIIII(tudom nem így írják de most nem érdekel)!!!!

- Még meggondolom. Akkor én megyek.- mondtam majd intettem és elindultam. Szóval ha nem jó amit mondok azt lent fogom megbánni..... de a kedvesemért mindent. Remélhetőleg nem lesz egy lyuk sehol se rajtam..... valahogy el kell érnem hogy jó benyomása legyen rólam. De ezen nem tudok sokat gondolkodni hisz előttem van az uticél.

Jól nézek ki? Ehh tűrhető....

Akkor mehetünk is! Biztos? Ahhj muszáj mennem! Nincs baj.... még... az istenért! Felnőtt vagyok akkor mért csinálom ezt? Egyszerűen csöngetek beengednek elmondom a dolgokat .... és talán kicsit Sakuval is leszek... és mehetek haza!

Itt vagyok az ajtó előtt... akkor csöngessünk be.... megtettem... lépteket hallottam és egy kék hajú nő nyitott nekem ajtót.

-Itachi? Hát te?- kérdezte megdöbbenve.

-Nem éppen Itachi vagyok...- mondtam miközben a tarkómra tettem a kezem. Aztán meghallottam életem szerelme hangját

-Sasuke?- hallottam majd felém futott Saku és a nyakamba ugrott.

-Szia- köszöntem majd leszedtem magamról a kezeit.

-Sasuke? Itachi öccse?- kérdezte a kék hajú nő.

-Sasuke ő itt Konan a nővérem, Konan ő Sasuke a....

-PASID!?- Kérdezte a Konan nevű meghökkenve. - Tudtommal Sasuke idősebb nálad...

-Idősebb is!- Válaszolt szerelmem.

- Anya! A lányod az idősebb pasikra buk!- mondta alig hallhatóan de anyja úgy tűnik így is értette.

-Tudom!- kiabálta ki.- gyere be Sasuke! Ha jól emlékszem és ha jól hallottam ez a neved ugye?

-Igen- mondtam amikor bementünk.

-Felmegyünk? - kérdezte szerelmem.- apa még úgy sincs otthon.

-Rendben.- mondtam mire elkezdett felfele rángatni. Amikor felértünk három szobát láttam a kis folyosón. Sakura már húzott is a folyosó végén lévő szobába. Amikor beértünk egy tipikus lány szobát láttam. Hisz milyen legyen?

-És? Mit szeretnél csinálni?- kérdeztem bár sejtettem hogy mire készül az én piszkos fantáziájú barátnőm.

- Gondoltam.... egy kis együttlét...- mondta mosolyogva miközben kezeit a nyakam köré fonta.

- Lehet nem is rossz ötlet- mondtam miközben kezeimet a derekára fontam. Lassan közeledtem azokhoz a méz édes ajkakhoz mig végül megérintettem. Lassú csókot kezdeményeztem ami hamar át váltott szenvedélyesre.

Külön rész

-Hello en a timinek a barija vok. Es szerelmes saskéba szóval a saskes csajok szajanak le róla( ezt barim írta😂 nem akarom kitörölni😂)

Vége

-Kicsim! Gyertek le! Apád itt van!- kiabálta fel Saku anyja. Ahhh mindig jókor..... mindegy... lesz még időm többhöz is😏.

- Jó!- kiabált vissza Saku. Akkor... most túl esünk ezen is! Megfogta a kezem és elkezdett kifele húzni a szobájából.- nem lesz semmi baj- mondta bár szerintem ezzel csak saját magát akarta nyugtatni. Amint leértünk már láttam is apját aki érdeklődve nézett engem.

– Tsunade, ki ez a fiú?– ahogy rám emelte azokat a szemeket már rá is jöttem hogy Naruto egyáltalán nem túlzott Saku apjával kapcsolatban. Nem szabad meginognom! Akármibe kerül de semmikép nem fogok úgy kilépni ebből a házból, hogy nem adja beleegyezését abba hogy járhassak a lányával!

– Ezt inkább a lányunk mondja el.

– Konan ki ez a fiú?

– Nem tőle drágám!

– Sakura? Ezt nem értem....  talán valami miatt a kislányom tanára jött megnézni milyen körülmények között élünk? Ilyesmiről hallottam de nem értem mi történhetett a kislányommal hogy magának ide kellet jönnie? A pár héttel ezelőtti  dologról lenne szó?– Sakura nővére szája elé téve kezét nevetett fel pár másod percre gondolom azért mert apja nem találja el igazi indokom arra mégis mért vagyok itt.

–Nem... apa...öhm...– Sakura apja szavak nélkül értette mire gondol lánya amint meglátta össze kulcsolt kezünket.

– Mi? NEM, NEM NEM! AZT MÉG TALÁN ELVISELNÉM HA EGY VELED EGYKORÚ LENNE DE EGY NÁLAD IDŐSEBB AKI MÉGHOZZÁ A TANÁROD IS!? KISLÁNYOM ENNYIRE TUDOD NEM VAGYOK ENGEDÉKENY!

– Drágám! Csak nyugodtan.– lépett férje mellé a ház asszonya. – tudod hogy van ez a szerelem, nem?

– De..... édesem... a lányunk, a lányunk– mutatott rám mire felesége rám nézett

– Tudod... én is hasonlóan éreztem amikor megtudtam hogy mi van ezek közt de ma már csak azért aggódok hogy ne kapják rajta őket. Amikor megláttam őket édes kettesben már tudtam hogy azzal csak rosszat tennék ha szétszedném őket. Szeretik egymást aminek tudom meg lesz a következménye de látom már most ahogy a szemükbe nézek, hogy ők elszánták már magukat erre. De, remélem nem nekem kell mindent el mondanom hanem a kis párocska is tesz valamit a kapcsolatukért.– tekintete rólam Sakurán végződött. – Sakura vagy Sasuke kezdjetek el beszélni a kapcsolatotok érdekében mert én nekem a vacsorát is csinálnom kell.– mosolygott majd elindult a konyhába.

Apja elindult a nappaliba és leült a kanapéra miközben várakozva nézett felénk  hogy kövessük. Sakura indult meg elsőnek míg nővére inkább a konyhába ment látszólag anyjának segíteni. Sakurával apja szembeni kanapéra ültünk és csak apja várakozó tekintetét láttuk. Ideje volt bele kezdenem.

– Mit szeretnél hallani?– előzött meg Sakura

–Csak annyit hogy mégis hogy akarjátok ezt titokba is tartani? Ha én bele is egyezzek ami anyád miatt lehetséges, attól még veszélynek van kitéve ez a kapcsolat.

– Tudjuk. De mindenképp megbirkózunk ezzel az akadállyal mert én is és a lánya is szeretnénk ezt a kapcsolatot. Ha ez a lányánál fellángolás lenne és valamikor elmondaná ezt nekem előre szólok nem fogok semmi gondot okozni.– szólaltam meg én is. Apja ahogy megszólaltam rám emelte szemeit.

–Értem. Hát akkor válaszolj egy kérdésre. Mit teszel ha mégis kiderül? Onnan már nincs vissza út csak egyenesen a börtön.

–Az hogy a börtönben maradok vagy sem nem az én döntésem. Így igen, a börtönbe kének legyek de ha attól félne hogy talán szégyent vagy valami rosszat okoznék mindenképp tennék valamit hogy ezek ha lenne pletyka vagy más akkor abba maradjanak.– nem félek attól ami rám vagyis ránk vár. Csak ezt az évet kell kibírnunk és miután kijárja szerelmem az egyetemet már nyugodtan lehet ha jól tudom mások előtt együtt lenni. Hisz onnantól lesz munka helye és nem fog kis gyerek molesztálásnak számítani amit csinálunk.

– Nem az hogy félnék ettől hanem a te szüleid mit szólnának ahoz  hogy az ő fiúk börtönbe került egy ilyesmi miatt? Hisz gondolom már szóltál erről a te szüleidnek vagy talán nem?

– Még nem szóltam nekik. El kell mondjam hogy ha börtönbe is kerülnék apámat egyáltalán nem érdekelné. Nem volt a múltban olyan jó a kapcsolatunk.

– De neked nem csak egy apád van! Van gondolom egy anyád is és talán egy testvéred is! Ők attól még aggódnának érted nem?

– Igaz. Nem tudom mit tennének ha ez a kérdése. Anyám talán kérlelné apámat hogy erre kölcsön és talán a bátyám is ezt tenné. De ebbe nem vagyok biztos, bár anyámmal és a bátyámmal jó viszonyba vagyok de kitudja hogy érné őket egy ilyen hír.

–Rendben. Ne vedd végleges válasznak de rendben. Megbizonyosodtam arról amiről szerettem volna szóval ha valamikor itt látnálak engem nem zavarsz. De tudd ha a lányommal valami olyat teszel amit ő nem akar akkor szedd a lábad hogy hátul ne két lyuk legyen rajtad.– mondta majd fel állt és ő is a konyhába ment.

És én ezzel le is zárom ezt a történetet

Komolyan elhitted? Menj még egy kicsit le és látni fogod a folytatást😂😂😂

******

–Biztos nem maradsz vacsorára?– Kérdezte szerelmem miközben az ajtóban ácsorogtunk.

– Nem de ha szeretnéd átjövök holnap– mosolyogtam rá de mondatom végére perverzen néztem rá. Ő csak pirulva bólogatott mire én máris ajkaira tapadtam. Szeretjük egymást és számunkra most még csak is ez számít. Hisz az ember ilyenkor még nem gondol rossz dolgokra mert csak ennek a mámorító érzésnek él semmi másra nem összpontosít. Még akkor sem ha a közelben akár egy régi barát, család tag, ellenség vagy szerelem okozhatja a galibát de kitudja? Lehet ezt is letudod egy baráttal vagy éppen egy ellenséggel győzni. 

–Majd akkor ebédre jöjjek?

–Uhum

–Akkor szia

–Szia– igen. Ilyenkor még nem gondolunk rosszra, pedig néha lehet, hogy pont az ilyen emberek mellett mész el akik pont hogy a rosszat akarják neked. De mindig kell hinni abban hogy képes leszel ezt is legyőzni. Mert te nem arra születtél hogy veszíts hanem arra hogy legyőzz minden akadályt.

És számomra ez egy évad befejezés. 2020–al együtt lezárom ezt az évadot. Remélem a 2. évadnál is ennyien fogjátok nézni és commentelni alá. Nagyon szeretlek titeket Boldog BUÉK–ot