Az iskola régi kövein állva hallgattam,ahogy néhány esőszem a lábunk mellett összegyűlt pocsolyában tökéletes köröket alkotva leesik,majd eltűnik.
"Vigyázz vele!".Mostmár értem.
Fáradtan hajtottam fejemet a testvérem vállára,és magamba szívtam az illatát.Tudta,mit kell csinálni.Nem kérdezett semmit.Nem okoskodott.Csak ott állt velem.És szorosan tartott.

Néhány perc múlva elengedtem,és a szemébe néztem.
-Mi a baj?-simította meg a hajamat.
-Semmi.Csak hiányoztál.
Ez igaz volt.Egész életemben ott volt nekem,és nagyon nehéz volt,amikor egy másik kontinensre költözött.
-De én sosem hagylak el.Tudod.-nyújtotta a kisujját.
A kisujjeskünk.

-Rose!
Lelkileg nem készültem fel az előttünk álló beszélgetésre.Hogy mit fogok mondani,amikor megkérdezi,mi is történt.Hiába próbálja majd bizonygatni,hogy nagyon sajnálja.
Spencer felé léptem.
-Beszélhetünk?
-Persze.
Követtem őt,ahogyan komótosan az iskola oldalához döcög.Egy bokor mellett megállt,és rágyújtott.
-Te cigizel?-figyeltem,ahogyan szájához emeli a csikket,és mélyen beleszív.
-Úgy tűnik.
Felém tartotta,de a fejemet rázva jeleztem,hogy nem kérek.
-Nem akarjuk,hogy apám megérezze rajtam.

Halkan nevetett.
-Ennyire érdekel,mit gondol?
A mondandóját figyelembe sem véve hangzottak el a következő szavak a számból.
-Láttalak titeket.
Értetlenül nézett rám.
-Pardon?
-Ne játszd a hülyét.Tudom,hol voltál ma a fotózás előtt.
Meredten maga elé bámult,és szívta a cigijét.Nem tűnt zaklatottnak.Épp ellenkezőleg,viccként fogta fel az egészet.

-Mi már csak így vagyunk.Néha összejövünk egy dugás erejéig.-vonta meg a vállát.
-Nem érdekel a magánéleted.De komolyan muszáj volt ezt nyilvános helyen?Bárki észrevehetett volna,és akkor most nagy szarban lennénk!
Idegesen fogtam a fejem.Miért nem zavarja?
-Senki nem vett észre.Szerintem csak féltékeny vagy.
Döbbenten fordultam oda.
-Féltékeny?
-Ha azt akarod,csak szólnod kell barátnőm.-mosolyodott el.
-Hogy te mekkora seggfej vagy.Akkor sem csinálnám veled,ha apám parancsolná.
-Erről meg tudnám változtatni a véleményed.Sőt,meg is fogom.Hamarabb,mint gondolnád.

Ledobta a csikket,rálépett,majd otthagyott.
Néhány másodperc után követtem.Meg kell találnom a barátaimat.Hazamegyek.

[...]

A jótékonysági bál óta két nap telt el,és az iskolában épp szünet van.Azóta sem beszéltem Spencerrel.Jobb is így,kell egy kis távolság.
Reméltem,hogy ez így maradhat,de ez nem jött össze.
Éppen megérkeztem Cam-hez,mert megbeszéltük,hogy este elmegyünk egy buliba.Ezer éve erre vártam.

-Minden megvan az estéhez?-kérdeztem a szobájába érve.
-Természetesen.Arra gondoltam,hogy előtte nézhetnénk egy filmet.Vannak arcmaszkjaim.-vett elő néhány csilivili zacskót.
Jó érzés volt a legjobb barátnőmmel kikapcsolódni,és az elmúlt időszak után szükségem volt rá.

A film közepén jártunk,amikor csörögni kezdett a telefonom.
Apu?
-Apa,mondtam,hogy ma Caminál alszok.Történt valami?
-Igen.El kell jönnöd velem valahova.
-Nekem?De miért?Menjen anyu,vagy Hero!
-Melanie!Jössz és kész.Majd megérted,miért.Van nálad valami szép ruha?
-Háát az túlzás,hogy szép.-néztem a túl mélyen kivágott koktélruhára.
-Jó lesz.15 perc múlva felveszünk!

Meg sem kérdezte,hogy nem baj-e,hogy az estémnek lőttek.Bejelentette,mit kell csinálnom.A vérem pezsegni kezdett.Utálom.
-Menned kell baby?-simította meg a karom Cam.
-Hallottad?
-Lucas elég hangosan tud beszélni.-nevetett.-Biztos visszaérsz estére!Ne aggódj,tudod,hogy mi lesz,ha most konfrontálódsz vele.
-Igazad van.Akkor azt hiszem,mennem kell.
Magamra rángattam a ruhát.Kellemetlenül éreztem magam,mivel nem tudtam,hova megyünk és a ruhám enyhén szólva ringyósan nézett ki,tekintve,hogy a mell részénél majdnem a köldökömig ki volt vágva,hátul pedig alig takarta el,amit el kellett.Remélem nem egy üzleti megbeszélés lesz.

-Gyönyörű vagy!Értesíts,hogy mi volt.-mosolygott Cam.
Magamra vettem a szőrme kabátomat,és mérgesen baktattam ki az utcára,ahol már várt apu és a sofőrünk.Nagyot sóhajtva pattantam be hátra.Magyarázatot követelve néztem apura.
-Van egy kis megbeszélnivalónk.A Sangriado házban.
-Sangriado?Spencerékhez megyünk?-fagytam le.
-Ha elmondtam volna,nemet mondasz.
-Hazudtál!
-Nem hazudtam,csak nem mondtam el az igazat.-mentegetőzött.-Tetszeni fog,amit majd hallasz!
Azt erősen kétlem.

A Sangriado birtokra belépve elfogott a gyomorgörcs.Semmi kedvem Spencer családja előtt jópofizni,amikor a kettőnk közt kialakult helyzet közel sem fényes.
De a hatalmas lépcsőkön sétálva realizáltam,hogy nincs választásom,mint felölteni az álarcom.
A ház (szinte palota) sokkal nagyobb volt belül,mint kívül,de mégis volt egy kis családias hangulata.A mienk ezzel ellentétben mindig túl tiszta és rendezett,mintha egy múzeumba lépne az ember.

-Hogy van a menyem?-nyitott ajtót egy középkorú férfi.Haha.Vicces.
Miközben követtem a többieket,körbenéztem a házban.Nagyon puccos.
A társalgóba érkeztünk,ahol Spencer,anyja és egy fiatal lány már vártak.
-Most,hogy ilyen szépen összegyűltünk,emelem poharam a békére és az "ifjú párra".-nevetett Mr.Sangriado,mi pedig úgy tettünk,mintha nagyon vicces lett volna,amit mondott.
-Herold,elárulnád a lányomnak,miért vagyunk itt?Megöli a kíváncsiság.-tolt oda apu.

Spencer végigmért engem.Tetőtől talpig.Remélem megbánta,amit a bál estéjén tett.
Az apja odalépett,és megfogta a kezem.
-Amint azt tudjuk,a fiam halálosan beléd szeretett.És ennek igazán örülünk,mivel egy igazán páratlan hölgyre tett szert.
Magához húzta a fiát is.
-A hétvégén a Maldív Szigetekre utazunk,mivel egy fontos üzleti úton kell részt vennem.Szeretnénk megkérni,hogy kísérj el minket.A média zabálná,hogy két ilyen erős személyiség gyerekeit együtt láthatják,meg tudnál jelenni az egyik fontosabb eseményemen a fiam oldalán,hogy ne kelljen kísérőt hoznia,és persze csak erősödne a kapcsolatotok.Szóval,mit mondasz?

Ez egy vicc.Vagyis...Mindig is el akartam jutni a Maldív szigetekre...de nem így.
Apámra néztem,aki ennyit sugallt a tekintetével:Ez egy remek lehetőség,hogy információt tudj meg.Menj velük!
Összeszedtem minden erőm,és hatalmas mosolyra húztam a szám.
-Hát persze!Örömmel!
Hatalmas tapsviharban törtek ki.
-Akkor ez lerendezve.Mindent elmond Spencer.Nekem beszélnem kell az apáddal.
Azzal arrébb ment.
Spencer elkapta a karomat és a szobája felé rántott.

Elég gyorsan haladtunk.Nem tudtam,mi baja van.
Követtem egy hatalmas szobába.Alig lehetett látni,mivel csak a led világítás volt bekapcsolva.
-Mi történt?-kérdeztem,mikor végre leállt.
-Semmi.
-Semmi?-értetlenkedtem.-Ezért ráncigáltál fel?
-Nem.Annak más oka van.
-Akkor elmondanád?
Megsimította az arcomat,és kezét lassan lefelé húzta.
Nem értettem,honnan jött ez neki.De azt nem mondhatom,hogy nem élveztem.
-Amikor azt mondtam,megmutatom,hogy nem tudsz nekem ellenállni,akkor azt komolyan gondoltam.Lássuk,hogyan bírod a játékom.