-Melanie Rose Goulding!
A szobámban pihentem,amikor a semmiből rámrontottak.
-Mi az?
-Remélem felkészítetted magad a jótékonysági bálra az iskolában.
-Szombatig még van időm.Komolyan ez az egy terved volt arra,hogy jóba legyek Spencerrel?
Még mindig feldúltan ültem a mai eseményektől.
-Törődj bele,Melanie Rose.Holnap ugyanakkor lesz edzésetek,itt lesz az alkalom,hogy beszélgess vele.

Lassan megpróbáltam elengedni ezt a témát,és másra fókuszálni.Például arra,hogy a szomszédunk fia,Shane mennyire jól nézett ki ma.
Meg arra,hogy a holnapi reggelem milyen jól fog kezdődni...
És valóban.

Már korán reggel száguldottunk az iskola felé,ahol aztán a sport rész előtt pattantam ki.Siettem,hogy legyen időm felvenni a szinkronúszó szettemet,és hogy be tudjak melegíteni edzés előtt.
A lányöltöző felé menet nagy sietségemben felrúgtam egy táskát.Különös.Az biztos,hogy ez nem egy lányé,és fogadni mernék,hogy láttam már valahol.
Mellette pedig egy csilivili lila retikül díszelgett,amit azonnal felismertem.Francesca-é.Egy lány,akit ki nem állhatok,és az egyik legjobb szinkronúszónk.Illetve Spencer exe,vagy nem exe.Náluk sosem lehet eldönteni.

Már itt furcsa volt a helyzet,de gyanútlanul tovább sétáltam.Belebújtam a selymes tapintású,babarózsaszín dresszbe,és a fürdő felé vettem az irányt.
Benyitottam az ajtón,és számomra elég kellemetlen hangokra lettem figyelmes.De úgy tűnt,más nagyon élvezi.
-Nem hiszem el,hogy ezt az iskolában kell!-kiáltottam fel idegesen.
A hangok abbamaradtak,és a zuhanyt is elzárták.
És telitalálat:Francesca és Spencer egy-egy törölközővel körbecsavarva pillantottak ki.
-Goulding.Ne legyél féltékeny,hogy nekem van kivel.-forgatta a szemét,majd a drámakirálynő elballagott mellettem,maga után húzva a kiskutyáját.

Prüszkölve mentem oda a tükörhöz,hogy megcsináljam a hajam,és végre elinduljak a medencéhez.
Boldogan csobbantam egyet a hideg vízbe,ami nagyon jól esett.Kevesen voltak körülöttem,és főleg az úszócsapat fiúi,így amikor feljöttem a felszínre,gyanakvóan néztem körbe.De mit sem sejtve,hamar lemerültem.
Becsuktam a szemem,és hagytam,hogy a víz lassan felemelje a testem.
Aztán egy erős kéz a semmiből átölelte a derekam,és felhúzott.
Értetlenül nyitottam ki a szemem.
-Spencer?-kérdeztem,miközben próbáltam hátrálni a közelségéből.De továbbra is a derekamnál fogva tartott.

-Mit keresel itt?
-Ez milyen kérdés?Edzésem lesz.
-De nem itt.-röhögött.-A szinkronosoknak ma szárazföldi edzés van.
-Mi?-fogtam a fejem.
-Fran mondta.Gondoltam szólok.
-Azért megvártad,hogy tiszta víz legyek.-toltam el a karját.
-Hát persze.Így viccesebb.
-Seggfej.-másztam ki idegesen.
Csurom vizesen szaladtam az öltözőbe,hogy átvegyem a ruháim,és megszárítsam a hajam.Legalább egy kicsit.

Összeszedtem a cuccaim,és a tornaterem felé siettem,át a kerten.
-Mel!Nem edzésen kellene lenned?
Az ismerős hang irányába fordultam.
-Cam?
-Mit keresel itt?-nevetett.
-Mindegy,rohannom kell.És te?-fordultam vissza.
-Találkozok Harryvel.
-Oh,az ifjú pár...-kiáltottam,majd végre betoppantam a tornaterembe.
-Melanie Rose!Hol voltál eddig?-üvöltött az edzőm,Mrs.Larson.
-Elnézést,de nem tudtam,hogy ma szárazföldi edzésünk lesz.
-Ez lehetetlen,megkértem Francescát,hogy mindenkit értesítsen.Tiszta víz vagy...inkább hagyd ki a mait.Máskor pedig jobban figyelj oda.

Elöntött a düh,ahogy az önelégült arcára néztem.Nem tehettem róla,ez az ő hibája.
Tomboltam legbelül,de nem mondtam semmit.Itt nem.
Inkább visszamentem az udvarra,hogy szívjak egy kis friss levegőt.
Melanie:Sophie,nem tudsz ma előbb bejönni a suliba?
A padra néztem,ahol előbb Camilla ült,de már nem volt ott.
Körbenéztem az iskola külső falain,ahol már a holnapi ünnepségre való tekintettel lampionok díszelegtek.
Az udvar túloldalán nyílt az ajtó,és egy ismerős alak lépett ki rajta.Anthony amikor észrevett,integetett,és elindult felém.

-Goulding.Ilyen korán?
-Hosszú sztori.Te miért vagy itt?
-Segítenem kell feldíszíteni az iskolát.Elég szar.-nevetett.
-A holnapi bál...-sóhajtottam.
-Vigyázz vele.-mondta.
A szemöldökömet ráncolva néztem rá.
-Kivel?
-Spencerrel.Vigyázz vele.A legjobb barátom,de...nagyon ravasz.És okos.
-Nem tudom,miért mondasz nekem ilyeneket.
-Mi ez a fotózás dolog?-nevetett.-Tuti van valami.Ha nem is az én dolgom,azért figyelj oda.Nagy játékos a srác.
Majd ezzel magamra hagyott,a gondolataimmal,hogy ez mégis mi a fenét jelenthet?

[...]

A nap hamar eltelt,egész nap Cami-ékkal voltam,és mire észbe kaptam,a kocsink várt rám a parkolóban.
-Melanie!Milyen napod volt?
-Hagyjuk.-néztem anyára,aki hatalmas mosollyal az arcán pillantott hátra.
-Az apád azt mondta,hogy a holnapi bulira tekintettel nem kell bejönnöd.Hagyott pénzt az ékszeres dobozodban,abból elmehetsz ruhát vásárolni.Mit szólsz?
-Remek.És egyedül menjek?
Ölni tudtam volna egy anya-lánya programért,mert ilyet már rég szerveztünk utoljára.

-Arra gondoltam,beszélhetnél a barátnőiddel.Hátha megengedik nekik,hogy kihagyják ezt a napot.Amúgy is minden a bálról fog szólni.
-Nem tudsz te velem jönni?-sóhajtottam.
Szomorúan hátrafordult,és a kezemért nyúlt.
-Sajnos apádat kell elkísérnem egy fontos találkozóra.
-Értem.
Meg sem lepődtem a válaszán.Ha választania kell,mindig apu az első a listáján.
Melanie:Csajok,holnap gyertek el velem vásárolni!
Alig vártam,hogy hazaérjek,és ledőlhessek.

Amikor pittyent a telefonom,összeszorítottam a fogam.Kérlek istenem,add,hogy eljöjjenek velem!
Spencer:Vörös ruha!Emlékszel?
Mi van?
Melanie:Ezért írtál?
Spencer:Ha már címlapon kell szerepelnünk,csináljuk jól.
Bedobtam a táskámba a telefonom,és kifelé bámultam az ablakon,az út hátralévő részéig.