nem csak a loraval töltöttem kevés időt, hanem a családommal is 

volt, hogy csak este láttam őket, kevés időt töltöttem anyával és apával, danny-vel úgyszintén

épp ezért mosogatás közben anya kérdőre vont

"ki az a fiú, akivel szinte minden nap eljársz?"

a szüleimnek nem mondtam, el hogy veled találkozgatok, de úgy látszik annélkül is rájöttek

"honnan tudsz róla?" kérdeztem lesütött szemekkel

"ugyan, az anyád vagyok, azért ismerlek valamennyire. mellesleg állandóan vigyorogva érsz haza, és tudom, hogy nem loranál voltál, mivel már többször is hívott a vezetékesen, míg nem voltál otthon. szóval?"

elmeséltem hát anyának, mindent, amit tudni akart

szombatra vacsorameghívásod volt

emlékszem az arckifejezésedre, mikor bejelentettem neked

enyhén sokkos állapotba kerütél, így rajtam volt a sor, hogy megnyugtassalak

bevallom, én is izgultam, nem csak te 

szombaton a szekrényem előtt toporogtam, mivel fogalmam sem volt róla, mit vegyek fel, míg lora meg nem érkezett és segített

mikor megszólalt a csengő, nyoma sem volt az egy órával ezelőtti idegbeteg énemnek

szerettem volna én kinyitni az ajtót, de elkéstem, mivel apa már a kilincsért nyúlt és felrántotta

egyszerűen minden alkalommal, amikor megláttalak még folyton meglepett, mennyire helyes vagy

a szokásos fekete cuccaid voltak rajtad, eltekintve, hogy fekete inget húztál és egy zakót

és persze ne felejtsük ki a hozzájáruló féloldalas mosolyodat, amitől megint éreztem, ahogy gyomromban felélednek az addig alvó pillangóim

"jó napot, mr.carter! a nevem luke hemmings, örvendek a talákozásnak!" ráztatok kezet apával, aki árgus szemekkel bámult

ezután odaadtad anyának a hozott csokrot, majd hozzám léptél, és egy fehér rózsát nyújtottál oda nekem

"virágot a virágnak" mosolyogtál le rám, aztán mind az asztalhoz ültünk

ekkor befutott danny is, aki rögtön letámadott téged, míg fel nem tálaltuk anyával a vacsorát

csendesen enni kezdtünk, míg anya és apa kérdezősködni nem kezdett

meséltél nekik a családodról, a batyáidról, az iskoláról és a többi szokásos témáról

a vacsora után leültünk a nappaliba, ahol már sokkal kellemesebb volt a hangulat

apával megtaláltátok a közös hangot, mikor megemlítetted, hogy szereted az olyan bandákat, mint a nirvana vagy a blink-182

danny az ölemben ült, és folyton kérdezgetett, úgy láttam, ő neki is megtetszettél (bár kinek nem), anya pedig mosolyogva figyelt minket a fotelben ülve

körbetekintve éreztem, ahogy melegség járja át a testem és mosoly kúszik az arcomra

nagyon boldog voltam, amiért minden ilyen jól alakult

később anya elvonult a konyhába mosogatni, apa pedig danny-vel leült a tévéhez, így mi nyugodtan feltudtunk lógni a szobámba

megragadtam a kezed és a szobámba vezettelek, majd bezártam magunk mögött az ajtót

cliffhanger! legalábbis valamennyire ._.

el se hiszem, hogy már a 9. résznél tartunk, és közel járunk az 1000 olvasóhoz, aminek eszméletlenül örülök!

ezután következik ugye a 10. fejezet, ami elég különleges lesz ;) megsúgom, egyáltalán nem terveztem el, hogy pont arra a részre fog kijönni, csupán a véletlen műve

vote, komment, kövess be! :)

bye^^