szörnyen ideges voltam a találkozás előtt

mi van, ha nem tetszem nekik?

hiszen ők a barátaid, akik olyanok voltak mint te, szóval igazi punk srácok

én pedig? annak a szöges ellentéte

mindig csak ruhákat, szoknyákat hordtam, hajpántokat, balerinacipőket, az egyetlen zene, amit hallgattam az nem e századi volt, leginkább a '80-as évekbelit, és nem a rock-számokat

ekkor merült fel bennem a kérdés, hogy akkor miért figyeltél fel rám?

ennél jobban nem is különbözhettünk volna, te mégis engem hívtál el randizni

egyszerűen nem tudtam megérteni

mikor értem jöttél, nagyon izgultam, és ezt te is észrevetted

"nyugi, minden rendben lesz. imádni fognak, ahogy én téged."

le kellett hajtanom a fejem, hogy ne lásd rákvörös arcomat, azonban az állam alá nyúltál, és kényszerítettél, hogy a szemedbe nézzek

"wanda, jegyezd meg jól, hogy számomra tökéletes vagy. ezt soha ne felejtsd el," suttogtad, aztán egy puszit nyomtál a homlokomra

éreztem, ahogy szívem gyorsabban kezd verni, és jól eső melegség járja át a hasamat0

ezek lennének azok a bizonyos pillangók, amikről mindenki beszél?

hi (or hey) ! ^^

meghoztam az új részt, ahogy a komikba is mondtam. apropó, komik! hálásan köszönöm az összeset, amit eddig kaptam, elképesztőek vagytok! :') el sem tudjátok hinni, mennyire örülök nekik, és annak, hogy vannak olyanok, akiknek tetszik az, amit csinálok! :)

ez a fejezet nem a leghosszabb, viszont szerettelek volna kárpótolnia titeket a  kisebb kimaradás után, remélem elégedettek vagytok vele.

vote, komi, kövess be! mindegyik csak pár gombnyomás! ;)