nem tudtam mihez kezdjek

féltem felhívni téged

hiszen még csak nem is ismertelek

de nem is kellett

egy keddi napon csak úgy zuhogott az esõ

nem akartam megázni, ezért befutottam egy bárba

és ott találtalak téged még két sráccal

tekintetem találkozott a tiéddel, de én rögtön elkaptam a fejem

viszont te odajöttél hozzám és leültél

kínos csendben üldögéltünk egy ideig, míg meg nem szólaltál

"luke hemmings vagyok, és te?"

kirázott a hideg a hangodtól

rekedtes volt, mégis bársonyos

"wanda, wanda carter" mondtam halkan

újabb csend állt be közénk

de aztán kérdeztél valamit, én pedig válaszoltam, majd fordítva

pár órával később már felszabadultan csevegtünk egyik témából a másikba csapongva

nem is vettem észre, hogy beesteledett

felejánlottad, hogy hazakisérsz, és én örömmel mondtam igent

a házunk előtt állva elhívtál egy randira

természetesen itt is igen volt a válaszom

még megígértetted velem, hogy biztosan hívjalak fel

levakarhatatlan vigyorral csuktam be az ajtót magam mögött

rég voltam ilyen boldog