a koncert után nem álltatok meg

igazából ez indított el mindent

sokat próbáltatok, és írtatok pár új számot

nem voltak tökéletesek, de egy kezdő bandához képest elég jók voltak

emlékszem, hogy a szülinapi bulimon, ami decemberben volt még karácsony előtt, felléptetek a bandával

eljátszottatok egy dalt, amit még eddig nem hallottam

azt mondtad, ezt külön nekem írtad

csodálatos volt, a végére pár könnycsepp is megjelent a szememben

lejöttél a kis színpadról, és hozzám lépve átkaroltál

"boldog 17.szülinapot." suttogtad, majd előhúztál egy apró dobozt a zsebedből

kiváncsian vettem le a fedelét, ami egy ezüst karkötőt rejtett

medálok lógtak le róla

egy hangjegy, egy gitár és egy 'L' betű

"így olyan lesz, mintha egy kis részem mindig veled lenne." magyaráztad el

a szülinapom után a dolgok változni kezdtek

egyre többen érdeklődtek a banda iránt, a számlálókon a számok rohamosan nőttek

pontosan már nem emlékszem melyik napon történt, hogy felhívtál azzal a hírrel, hogy új menedzseretek van

a fickót adam-nek hívták, aki egy turnét szervezett nektek ausztráliában

miután letettük a telefont, csak kábán bámultam ki a szobám ablakán, és a hallottakon gondolkoztam

a koncert óta úgy éreztem, kevesebbet vagyunk együtt

nem volt ez annyira feltűnő, de én észre vettem

ha már akkor így viselkedtél mi lesz a turné után?

tudtam, hogy nem álltok le utána

bár nem voltatok még profik, de mindannyian tehetséges zenészek voltatok, ezt bárki megmondhatta volna

sokra vihettétek majd a jövőben

és én attól féltem, ez meg is fog történni

önző, igaz?

de luke, nekem te jelentetted akkor a világot

még most is azt jelented, ha nem is vallom be magamnak

bele se mertem gondolni, milyen lenne, ha elmész

ám a sors, vagy akárminek is nevezed, máshogy gondolta ezt az egészet

előre láthatólag még 3 vagy 4 rész+epilógus, de ez nem teljesen biztos