már a nyáron megtudtam, hogy gitározol, és különösen szereted a zenét

de nem gondoltam volna, hogy ennyire

emlékszem, mikor októberben arról meséltél, hogy írtál egy dalt

a srácok rögön látni akarták, ezért megmutattad nekik

"haver, ez elképesztő lett..." motyogta michael, miközben ashton és calum is a szöveget olvasta, de nekem nem engedték, hogy megnézzem

"hát... volt egy jó múzsám." mondtad elfojtott vigyorral, s felém pillantottál, mire vörösödve lehajtottam a fejem

ezután elkezdtetek arról fantáziálni, milyen is lenne, ha egy bandában játszanátok, és híresek lennétek

jöttek a jobbnál jobb ötletek, amin mindannyian nevettünk

egyikünk sem gondolta komolyan ezt az egészet

később azon a napon, mikor a három fiú lelépett, egyedül maradtunk

a ágyamon ülve a fejemet öledben pihentetve a tévé fényénél sokkal inkább egymásra figyeltünk, mint a filmben történő eseményekre

"szóval, én ihlettem a dalodat..." mondtam csendesen

"kötelességemnek éreztem, hogy rólad írjak. hiszen annyira gyönyörű vagy, és minden porcikámmal szeretlek. ezt ugye tudod?" felelted, miközben közelebb vontál magadhoz, és arcod a hajamba fúrtad

"igen, tudom" suttogtam lehunyt szemekkel, aztán csókot leheltem ajkaidra "és... hallhatnám?"

gondolkodó arckifejezés ült ki az arcodra, ami pár pillanattal később el is tűnt, mikor halkan énekelni kezdtél, s mindvégig mélyen a szemembe meredtél

"oh oh o-o-oh, oh oh o-o-oh

life's a tangled web of cell phone calls and hashtag i-don't-knows

and you, you're so caught up in all the blinking lights and dial tones

i admit i'm a bit of a victim in the worldwide system too

but i've found my sweet escape when i'm alone with you

tune out the static sound of the city that never sleeps

here in the moment on the dark side of the screen

i like the summer rain, i like the sounds you make

we put the world away, we get so disconnected

you are my getaway, you are my favorite place,

we put the world away, zeah we get so disconnected"

dobogó szívvel hallgattam, ahogy angyali hangodon énékelted ezeket a sorokat, és úgy éreztem, könnyek gyűlnek a szemembe

az ismerős melegség átjárta az egész testem, mikor rád pillantottam

ez volt a szerelem, amit irántad éreztem

hirtelen elkapott egy olyan érzés, ami eddig számomra ismeretlen volt

én akartam lenni az a személy az életedben, akit reggelenként elsőnek pillantasz meg

akivel minden dolgod megosztod

aki törődik veled, és akiről te is törődsz

akivel majd annyi mindent átélsz az életed során

akivel majd együtt öregedsz meg, miközben az unokáidat lesed, melletted pedig a felnőtt gyereked áll

a mi gyermekünk

butaság volt, tudom, hiszen még annyira fiatalok voltunk, de abban a pillanatban nem érdekelt

sosem hittem volna, hogy valakit majd így tudok szeretni

de aztán jöttél te a gyönyörű kék szemeiddel meg a hülye mosolyoddal, és mindent felforgattál

"szeretlek, luke" suttogtam hirtelen, és ajkaidra tapadtam

meglepődve csókoltál először vissza, de miután leküzdötted a sokkot, hajamba túrva eldöntöttél az ágyon

csak csókolni akartalak, ameddig bírom szusszal

lihegve váltunk el egymástól, és mikor szemeidbe pillantottam, láttam az összes vágy és a szerelem keverékét, miközben ajkaimat bámultad

aznap este tetteinkkel megpecsételtük szerelmünket

egymás karjaiban pihenve hagytuk, hogy az álom elragadjon minket, miközben mindketten elsuttogtunk egy csendes, de mégis nagy jelentéssel bíró 'szeretlek'-et

tf am i doing

ezt egyáltalán nem így terveztem, but whatever

már a 15. résznél tartunk, amit nem tudok elhinni, mert azt hittem az egész sztori nem lesz ilyen hosszú

btw az utolsó pár fejezeten kevés a megtekintések szám, so szóljatok, ha valamit nem jól csinálok

mindenesetre, remélem ez jobban tetszett, mint az eddigiek

kérhetek 12 vote-ot és 4 kommentet?^^

addig is a következô résznél találkozunk (: