Alig hagytam el a házat, de máris megcsapta az orromat a trágya fenséges illata. És nekem ezt kell még szagolgatnom ki tudja meddig!? Remélem van valahol a táborban orrcsipesz...
Ahogy sétáltam egyre közelebb az eperföld irányába, úgy egyre jobban ráncoltam a homlokomat, ugyanis Nate-et sehol sem láttam.
Lehet, hogy már rég végzett a trágyázással és Mr. D csak a bolondját járatja velem...?

-Ez gyors volt! - szólított meg hirtelen valaki hátulról, mire ugrottam egyet.
-Nate! Már azt hittem végeztél! - fordultam meg, nagyokat lélegezve. - Mi volt gyors? - néztem rá értetlenül.
-Mr. D nemrég jött erre, hogy arról tartson kiselőadást, miért vagyok olyan lassú és miért nem tudom időre befejezni a munkát... csak a szokásos - legyintett. - Hiába volt tele a ma délelőttöm edzésekkel és hiába tanítok néhány újoncot kardforgatásra, ez neki nem kifogás... Végül abban maradtunk, hogy küld valakit, aki segít ma estig befejezni a trágyázást, és úgy tűnik te lettél a szerencsés nyertes! - nyújtott oda nekem egy pár kesztyűt.
-Szóval ez mind miattad van? - vettem el színlelt bosszúsággal a kesztyűket, majd hátatfordítva az eperföld felé kezdtem menetelni.
-Mi az, hogy miattam? - ért utol. - Ha nem emlékeznél, többek között te voltál az oka annak, hogy elmentem veletek tegnap este és én is büntetésbe kerültem! - mondta, hevesen hadonászva a karjaival, majd hírtelen elnémult és szótlanul a talicska felé vette az irányt, ami közvetlenül a trágyázandó föld mellett állt. Most jól hallottam, hogy miattam jött el velünk? Lehet, hogyha én nem kérem meg külön, akkor sosem jött volna? Vajon attól félt, hogy bajba kerülök? Á... biztos nem... Hiszen miért érdekelném kifejezetten én? Megint csak túlgondolom. Ez az Noah, csak így tovább! Ringasd magad hamis reményekben!
-Akkor elmondod, hogy mit is kéne csinálnom pontosan? - szóltam kis idő elteltével, mire ő csak meglepetten nézett rám. Mintha elfelejtette volna, hogy még mindig ott vagyok.
-Ja... igen, persze! Kövess! - intett a kezével.

Miután Nate betanította a trágyázás minden fortélyát, elég gyorsan kezdtünk haladni és egy idő után a szag sem zavart már annyira. Az elején még lassan és ügyetlenül dolgoztam, de idővel én is belejöttem. Nem gondoltam volna, hogy egy sima trágyázásnál is mennyi mindenre kell odafigyelni. Kívülről sokkal egyszerűbbnek tűnik...
Az idő nagy részében csak némán dolgoztunk, egy-két szót váltottunk csupán, ami elkerülhetetlen volt a munkával kapcsolatban. Például: „ Mondtam, hogy ne oda rakd!" vagy „Vigyázz, felborul a talicska!" és a kedvencem „Miért pont a cipőmre!?".
Mikor már kezdett lemenni a nap és kezdtek előbújni a csillagok, hírtelen eszembe jutott, hogy miért is indultam Nate keresésére eredetileg. Így hát, én törtem meg a csendet, ami vagy fél órája uralkodott köztünk és gyorsan elmeséltem a történetet, amit Rose olvasott fel a könyvből.

-Szóval, akkor elvileg nem csak egy kristály létezik? Eredetileg kettő volt? - próbálta értelmezni a hallottakat.
-Pontosan. Elviekben a „csillagok között" van valahol elrejtve a másik és fogalmunk sincsen, hogy az hol a csudában lehet. Igazából téged akartalak megkérdezni, amikor Mr. D elkapott, hogy neked nincs-e valami ötleted, mit is érthetnek ezalatt.
-Sajnos fogalmam sincsen - nézett fel az égre, majd vissza rám. - De mire is kéne az a kristály? Arra gondoltok, hogy esetleg el tudnánk vele venni Cardon erejét? - emelte fel kérdőn a szemöldökét.
-Ami azt illeti, igen! Pontosan ez a terv! - bólogattam.
-De mi van, ha a ti erőiteket is elveszi, ha hozzáértek?
-Akkor nem érünk hozzá.
-És mi van, ha nem is kell hozzáérni, mi van ha elég a közelében lenned, vagy csak simán látótávolságban!? - kezdte sorolni a fiú a jobbnál jobb lehetőségeket.
-Nyugi! Ne izgulj ennyit! Először azt kéne kitalálni, hogy hogyan jutunk el az Inverz Kristályhoz, a többiért ráér később aggódni. Viszont mindenképpen utána fogunk járni, hogy pontosan hogyan működik ez az erő elvevés dolog... - gondolkoztam el a csillagokat kémlelve.
-Az már biztos! Addig egy lépést sem teszünk, amíg nem tudjuk, hogy biztonságos-e! - állt fel mellőlem a guggolásból.
-Eddig úgy tudtam, hogy neked meg sem kottyan a veszély! - egyenesedtem fel én is.
-Nem is miattam, hanem... - harapta el a mondat végét.
-Hanem mi? - vártam kíváncsian a befejezést, de attól tartok, nem az lett volna, amit én reméltem...
-Nézd! Végeztünk is! - mutatott vidáman az üres talicskára.
-Ideje is volt! - dobtam bele a szintén üres vödröt. - Már vagy hatszor hoztunk újabb adagot és úgy tűnt, hogy sosem fog elfogyni. Ezt mégis meddig gyűjtögette Mr. D, hogy ennyi összejöjjön? - töröltem le az izzadságot a homlokomról.
-Fogalmam sincsen, de én nem is akarom tudni! - vakarta meg a tarkóját.
-Lehet, jobb is így, hogy nem tudjuk - mosolyogtam én is.
-Na, akkor mostmár, hogy minden készen van, mehetünk végre enni! Farkas éhes vagyok! - indult meg az étkező pavilon irányába.
-Ömm... Nate! Nem felejtettél el valamit? - néztem a sáros arcára és az összetrágyázott cipőjére, amihez még véletlenül sincsen semmi közöm...
-Most, hogy rád nézek... valóban le kellene zuhanyoznod! - vigyorgott.
-Furcsa, nekem ugyanis pont ugyan ez jutott eszembe, amikor RÁD néztem! - böktem meg a mellkasát, miután utol értem.
-Akkor találkozzunk fél óra múlva az Árész bungaló előtt, az közelebb van a pavilonhoz, mint a Nagyház és akkor mehetünk végre vacsorázni - darálta le gyorsan. Úgy tűnik valaki már nagyon enne...
-Nekem van egy sokkal jobb ötletem! Van a kabinotokban szappan, ugye? - indultam meg a bungalók irányába, Nate-tel a sarkamban.
-P-persze hogy van, de mégis m-mire gondolsz? - kezdett dadogni.
-A kabinok és a pavilon között van a tó.
-Igen... És? - értetlenkedett.
-Víz, plusz szappan, plusz én...? - néztem rá kérdőn.
-Mi!? Azt akarod, hogy a tóban fürödjünk!? - torpant meg, majd vörösödött el teljesen.
-Dehogyis!!! - váltottam én is paradicsom színűre. - Arra gondoltam, hogy az erőmmel néhány másodperc alatt tisztára tudnám mosni mindkettőnket és még szárítkozni sem kéne... De, ha te a tóban akarsz fürödni, akkor majd megvárom! - nevettem kínomban.
-Dehogy akarok! - tiltakozott. - Jobban tetszik a te ötleted! ...de minek kell a szappan? - indultunk tovább.
-Attól még, mert átmosom magunkat és a ruháinkat, attól még a szag nem fog eltűnni. Lehet, hogy most alig érezzük, de ez csak amiatt van, mert már megszoktuk. Hidd el nekem, hogy a pavilonnál, mindenkinek fel fog tűnni, ha csak sima vízzel öblítjük le magunkról a sarat!
-Hát... most, hogy így mondod... - grimaszolt idétlenül. - Akkor gyorsan elszaladok a kabinba szappanért, te meg addig menj a tóhoz! Aztán 10 perc múlva, már ehetünk is! - mosolygott.
-Okés, akkor siess! - intettem a fiúnak, aki máris a bungalók irányába kezdett kocogni.

~×~

Mikor Nate odaért a tóhoz, én már tűkön ülve vártam, hogy végre megszabadulhassak a bűztől és a sártól, ami belepte az összes ruhámat, a hajamról sem megfelejtkezve.
A szappanon néhányszor átfuttattam egy kevés vizet a levegőben, majd először Nate-et utána pedig saját magamat áztattam el teljesen. A csuklómat ide-oda mozgatva, keltettem kisebb örvényeket, amik tisztára mosták a ruháinkat és a hajunkat is, beférkőztek mindenhová. Ezután a ruháinkban maradt vizet néhány laza mozdulattal az utolsó cseppig kivontam, majd egyszerűen a földre engedtem, ugyanis nem akartam a trágyás-saras-szappanos vizet visszaengedni a tóba. Ki tudja milyen nimfát haragítanék magamra! És már tényleg nem hiányozna más a listámról, csak egy haragos természet szellem.
-Na, király! Ennek sokszor hasznát vettem volna korábban is, itt a táborban! - sóhajtott a fiú, majd intett a fejével, hogy kövessem a pavilon felé.
-Ugye tudod, hogy ez csak egy kivételes alkalom volt. Nem akarom túl sokszor használni az erőmet, amíg bizonytalan... múltkor is megfagyasztottam saját magamat - emlékeztem vissza a Cardonnal történt incidensre.
-Biztos vagyok benne, hogy egy idő után teljesen képes leszel majd irányítani - mosolygott bíztatóan. - De minden esetre megtiszteltetésnek veszem, hogy most az egyszer kivételt tettél és használtad!
-Ne vedd annak, ugyanis nem miattad csináltam! - nyújtottam ki a nyelvemet. - Csakis a kaja miatt, ugyanis most meg tudnék enni egy egész lovat! - kezdtem gyorsabban szedni a lábaimat, ahogy megéreztem az isteni illatokat.
-Először is, aucs! - kapott a szívéhez. - Nem gondoltam volna, hogy így előbbre helyezed az ételt a barátaidnál! - nevetett bizonytalanul. - És másodszorra pedig, jobb ha Kheirón nem hallja, hogy éppen egy lovat készülsz megenni... mondjuk megnézném az arcát - mosolygott végül, elgondolkozva.
-Azt én is szívesen megnézném! - mondtam vidáman.

Néhány perc múlva, már mindketten helyetfoglaltunk az asztalunknál, és egy kis áldozat bemutatást követően, jóízűen enni kezdtünk.