-Inverz Kristály!? Most ugye csak szivatsz!? - pattantam fel Rose ágyáról, majd gyorsan vissza is ültem, ugyanis még mindig fájtak a végtagjaim... Már így is eléggé ki voltam készülve a sok edzéstől, ugyanis szó szerint kicsináltak, erre Rose nem megtalál valami ősrégi történetet, ami után teljesen más szemmel látom majd a világot!? Dehogynem! Én csak szépen, mit sem sejtve betrappolok a szobánkba, arra számítva, hogy nyugalomban kipihenhetem a sérüléseimet, de neeem. Inkább vigyük fel a pulzusomat és az agyvizemet az egekbe! - Mégis mihez kéne kezdenünk most ezzel az információval? - szólalok meg végül. - Ez végülis csak egy régi történet, ami nem is biztos, hogy igaz. Mi van, ha ez csak egy mítosz, egy hiedelem?
-Mindazok után, amin keresztülmentünk és amiket láttunk, te tényleg azt feltételezed, hogy ami le van írva egy láthatóan nagyon ősi és hatalmas könyvbe, amiért majdnem otthagytuk a fogunkat, hogy csupán hazugság az egész? Ez itt a valóság! - bökött Rose a könyvre. - Lehet, hogy ez csak egy régi történet, de attól függetlenül igaz, és mindenképpen az előnyünkre válhat. Gondolj bele! Cardon nem is sejti, hogy van egy második kristály, ami ráadásul meg tudja fosztani őt az erejétől!
-Azt mondod, hogy az Inverz Kristályt használva, vegyük el az erejét? - érdeklődött Kaden.
-Igen, azt! Tudtok jobbat? Ha elveszti minden varázserejét, akkor nem lesz képes irányítani a Kristályt és akkor egyszerűen le tudjuk majd győzni.
-Honnan tudod, hogy nem fogja tudni használni a Kristályt? A történetben szereplőknek sem volt semmi erejük eredetileg, mégis használták a köveket - világosítottam fel.
-Akkor majd valahogy elvesszük tőle. Nem olyan egyszerű azt a nehéz Kristályt fogni egy intenzív harc közben. Majd kiverjük a kezéből és ennyi.
-Majd, ha odáig eljutunk, akkor tervezgesd! De arról megfeledkeztél, hogy az a bizonyos „tiszta lelkű", vagy ki a frász, a csillagok közé száműzte a másik Kristályt! Jelentsen ez bármit is... - bizonytalanodtam el.
-Akkor megtudjuk, hogy hogyan kell eljutni oda, ahova elrejtette. Biztos vagyok benne, hogy nem szó szerint a csillagok között kering valahol az űrben.
-És mégis, hogyan akarsz te eljutni a csillagok közé? - néztem a lányra, várakozva.
-Ha nagy szerencsénk van, akkor tudok beszélni Nuttal, az ég egyiptomi istennőjével - jegyezte meg gyorsan Kaden.
-HOGY MIT CSINÁLSZ!? - néztünk rá egyszerre Rose-zal.
-Hát, ha szerencsém van, akkor éjszaka tudok vele váltani néhány szót álmomban...
-Azt meg mégis, hogyan akarod kivitelezni? Talán úgy, ahogy én beszéltem a Kristállyal? - érdeklődött barátnőm.
-Nem egészen... Már nagyon rég nem csináltam ilyet, vagyis ha jobban belegondolok, csak egyszer fordult elő, hogy én akartam valahová eljutni és nem pedig az álmom vitt magával... - vakarta meg a tarkóját a fiú - De elvileg a lelkem egyik része ilyenkor képes utazni a Duat segítségével... legalábbis azt hiszem így működik. Sosem értettem az álombéli utazást... Velem nagyon ritkán fordult elő, szinte soha.
-Szinte soha!? - hüledeztem - Úgy érted, lehet megtudjuk, hol van az Inverz Kristály, amivel megállíthatjuk Cardont és végetvethetünk ennek az egész cirkusznak, de az is benne van a pakliban, hogy foglaltat jelez a drágalátos istennőd és akkor elvesztünk, mert nincs semmink, amin elindulhatunk!? - foglaltam össze.
-Ha ilyen bíztatóan beszélsz róla, akkor nincs mi miatt aggódni, nem de bár? - ironizált a fiú.
-Jó, nekem innentől kezdve teljesen mindegy. Csináld, ahogy gondolod, abból bajunk nem eshet! Rose, te kérdezd meg Nate-et, hogy ő tud-e valamit erről a bizonyos „csillagok között"-ről, hátha Nut nem ér rá cseverészni. Én addig átnézem a könyvet, hátha van benne valami utalás, vagy bővebb magyarázat - sürgettem az eseményeket.
-Rendben, de el tudod olvasni ezt az írást? - helyezte az ölembe a könyvet, majd rámutatott az ismeretlen szimbólumokra. - Mert anélkül elég nehéz lesz...
-Persze, hogy el... tudom... Nem, nem tudom elolvasni! - nyögtem fájdalmasan. - Jó, akkor én megyek Nate-hez... Hogy én mennyire nem akarok most mozogni! - kászálódtam fel az ágyról, majd az ajtó felé vettem az irányt, amin nem régiben jöttem be, egy gyors délutáni alvás reményében. - Ha nem térnék vissza napnyugtáig, akkor végelgyengülésben, vagy belsővérzésben elhullottam az út szélén!
-Ne reagáld túl! Hidd el, hogy az izomláznak külön jót tesz, ha mozogsz rá! - felelte Kaden.
-Bárcsak izomlázam lenne! Tele vagyok zúzódásokkal! Van róla fogalmad, hogy milyen rossz az, amikor mindened sajog, amikor csak lépsz egyet?
-Ugye tudod, hogy én egy egyiptomi mágus vagyok és több tucatszor küzdöttem már meg a legkülönfélébb szörnyekkel...? - nézett rám a fiú, összehúzott szemekkel.
-Tök mindegy! - legyintettem. - Inkább találd ki, hogy hogyan bírod beszédre az eget!
-Noah? - szólt Rose.
-Tessék!? - fordultam kissé hevesebben felé.
-Nem ártana, ha vennél egy mély lélegzetet és lenyugodnál! Idáig érzem, hogy szétfeszülsz az idegtől! Minden rendben lesz. Megoldjuk ezt is. Együtt - mosolygott rám bátorítóan.
-Igen, igazad van! Bocsánat! - álltam meg, majd vettem egy jó mély levegőt. - Megoldjuk. Együtt - mosolyogtam vissza rá, majd kiléptem az ajtón.

Mielőtt Nate keresésére indultam volna, mindenképpen arcot kellett, hogy mossak, ugyanis tényleg szükségem volt egy kis hidegvízre, ami észhez térít. Most valamiért a szokottnál jobban felidegeltem magamat a váratlan hír hallatán, pedig ez inkább Rose-ra jellemző... Úgy tűnik ma ilyen fordított nap van.
Gyorsan felfrissítettem magamat, ami valóban nagyon hasznos volt, és éppen a Nagyházból léptem kifelé, amikor hirtelen egy Mr. D-vel találtam szemben magamat. Egy pillanatra teljesen lefagytam, de aztán gyorsan kapcsoltam és félreálltam.

-Elnézést! - indultam meg lehajtott fejjel a Bungalók irányába.
-Ne olyan hevesen! - szólt utánam Dionüszosz. - Az a hír járja, hogy tegnap éjszaka, négyen elhagytátok a tábor területét. Ez súlyos kihágás, úgyhogy súlyos büntetést is követel! - Ezek szerint tudja, mindent tud... ez így nem lesz jó, érzem. - A többieknek majd Kheirón kiszabja a büntetését vacsora után, de mivel az előbb majdnem belém rohantál, így neked én szabom ki! Méghozzá itt és most! - Nem akartam ott ácsorogni és végighallgatni, hogy milyen fantasztikus feladatot talált ki nekem a bor istene, de nem tehettem mást. Még mindig tartottam a delfinléttől, habár lehet, ha mondjuk egy növénnyé változtat, az sokkal rosszabb sors lenne... - Holnaptól fogva, minden délután, amikor vége van az edzéseidnek, te fogsz segédkezni a gyengélkedőn Apollón kölykeinek, egészen vacsoráig! Mindezt egészen addig, amíg úgy nem látom, hogy tanultál a dologból. Egyébként meg, úgyis mindig kevés az önkéntes a gyengélkedőn, és így most egy kicsit hozzá is járulok a közjóhoz, hát nem csúcs? - húzta ki magát. - És, ami a mai napot illeti, Ned Adkins még nem végzett teljesen az ő elsőszámú büntetésével, szóval neki fogsz most segíteni az eperföld trágyázásában, és...
-Bocsánat, de ki az a Ned Adkins? - szakítottam félbe.
-Hogyhogy ki? - nézett rám felháborodva. - Miért nem tudja senki megjegyezni a másik nevét ebben az átkozott táborban!? - emelte fejét az ég felé, amin egy kisebb villám futott végig, mire Dionüszosz csak mérgesen visszatekintett rám. - Teljesen mindegy, hogy éppen kiről beszélek, sosem tudják kiről van szó! Az egy dolog, hogy isten vagyok és nekem szó szerint isteni a memóriám, de azért ilyen fiatalon még kéne arra emlékezni, akit rávettetek, hogy hagyja ott az őrhelyét az éjszaka kellős közepén! Komolyan mondom, ennyire még Kheirón sem feledékeny, de köztünk szólva, ő is már eléggé szenilis...
-Elnézést, de nem Nate Adams-re gondolt? - szakítottam újból félbe.
-Eddig is azt mondtam! - fújtatott egyet.
-Eddig valamiféle Ned Adkins-ről volt szó - erősködtem.
-Igen, az előbb mondtam, hogy elhagyta miattatok az őrhelyét, ezért is kap plusz büntetést! - fonta keresztbe karjait.
-De...
-Nincs semmi de, vacsoráig készen legyetek a trágyázással, vagy ne is gyertek ma enni! - adta ki a világos utasítást, majd beviharzott a házba.
Esküszöm még nem találkoztam ennél furcsább emberrel... vagyis istennel... mondjuk ő az egyetlen isten, akivel találkoztam... Na mindegy! A lényeg az, hogy lököttebb, mint Rose... ami nagy teljesítmény.

Miután megállapodtam magammal, hogy Dionüszosz szervezete valószínűleg alkoholt termel és az folyik az ereiben, már indultam is a közeli eperföldek irányába. Mondjuk legalább abban az egy dologban hasznomra vált ez a beszélgetés, hogy mostmár tudom, ne keressem Nate-et feleslegesen a bungalóknál.
Miközben a fiú felé igyekeztem, azon gondolkoztam, hogy miért akkora nagy büntetés a gyengélkedőn segédkezni, ha vannak, akik még önkénteskednek is ott, és vajon Rose meg Kaden milyen büntetést fognak kapni Kheiróntól? Majd meglátjuk...