Reszketve, csurom vizesen ébredtem és hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Egy pillanatra megfeledkeztem arról, ami az elmúlt 12 órában történt.
Bárcsak ez az egész meg se történt volna! Mondjuk akkor nem találkoztam volna Nate-tel. Erre a gondolatra kicsit elpirultam.
Annyira nem vagyok önmagam. Nem szoktam így zavarba jönni szimplán valakinek a gondolatára...
Próbáltam lenyugtatni magam, miközben felültem és víz után kutattam. Észre sem vettem, hogy Lily időközben bejött a gyengélkedőre. Egy hangos köszönéssel kizökkentett a gondolataimból.

-Jó reggelt kívánok hétalvó! Látom kiizzadtad magadból a lázat – jött oda hozzám a lány. - Körülbelül egy órára rá, hogy elaludtál felment a lázad, de szerencsére a testvéremmel megoldottuk. Itt egy kis víz – adott a kezembe egy poharat.
-Te gondolatolvasó vagy? Pont ez járt a fejemben.
-Gyakorlat teszi a mestert. Már rengeteg hozzád hasonló beteget kezeltem, akik a sérüléseik miatt belázasodtak – rántotta meg a vállát – Ilyenkor elengedhetetlen a megfelelő folyadék bevitel.

Miután megittam a pohár tartalmát, vissza adtam azt a lánynak, és rögtön felpattantam. Úgy éreztem, hogy majd kicsattanok. Mintha feltöltődött volna az aksim.

-Ideje csatlakozni a többiekhez, – nyújtott oda nekem, egy narancssárga pólót, amin egy fekete felirat virított: Félvér tábor, olvastam ki végül. - aztán együtt elmegyünk az Arénához és elmesélitek, hogy pontosan mi is történt.
-Ha tudnám, hogy mi is volt az az egész tegnap...
-Elég ha elmondod, hogy mit láttál.
-Én magam sem tudom mit láttam – nevettem fel erőtlenül, miközben felvettem a pólót.
Kicsit kényelmetlenül éreztem magam benne, nem szoktam ilyen rikító színeket viselni. Úgy éreztem, hogy hirtelen egy kétlábon járó céltábla lett belőlem.
Lily az ajtó felé vette az irányt, így én is gyorsan felpattantam az ágyról, és utána siettem. – Amúgy mit értesz Aréna alatt?

Mint kiderült az Aréna egyfajta gyülekező helység itt a táborban. Ha hasonlítanom kéne valamihez, talán egy stadion lenne a legmegfelelőbb, bár természetesen sokkal kisebb méretben. Egy kör alakú kisebb épület, nem is olyan messze a gyengélkedőtől. Körülbelül tíz, maximum tizenkét soros padsorokkal volt körülvéve, középen pedig egy pódium szerű emelvény kapott helyet. Lentről lépcsők vezettek fel a sorokhoz. Meglepően könnyű volt közlekedni, valószínűleg azért, mert ha valaki le akarna menni a pódiumra felszólalni, akkor egyszerűen megtehesse.

- Általában itt tárgyaljuk meg a tábort érintő fontos ügyeket – magyarázta Lily.
- Fontos? Miért, mi azok vagyunk? Csak 3 idegen, akik rosszkor voltak rossz helyen.
- Hogy is fogalmazzam, elég... - ám nem vártam meg hogy végig mondja, mert szememmel megtaláltam Rose-t, aki a középső sorokban ült, azzal a Kaden sráccal, akinek a nevét még Lily súgta meg idefelé. Nem tűnt egyikőjük sem túl boldognak, hogy egymás közelében kell ülniük, de mivel senki mást nem ismertek innen, gondolom ez volt a legjobb megoldás. Feléjük indultam, Lilyt ott hagyva.
- HÉ! NEM FEJEZTEM BE! – kiabált utánam.

- Rose! – huppantam le mellé boldogan. Szegény szerintem nem érzékelte, hogy közeledek, ugyanis akkorát ugrott ijedtében, hogy Kaden ölében kötött ki.
- Jézusom, Noah! Azt akarod, hogy kimúljak szívrohamban!? Tudod, hogy nem bírom az ilyet! – tette kezét mellkasára.
- Jó tudni – kuncogott gonoszul Kaden.
Viszont szerintem csak ekkor esett le mindkettőjüknek, hogy még mindig közel vannak egymáshoz, ugyanis egy másodpercnyi egymásra bámulás után mindkettő fintorgott egyet, és villámgyorsan szétváltak. – Mi lenne, ha legközelebb nem másznál rám? Tudod, bármerre másfelé vetődhettél volna.
- Hidd el, nem lesz legközelebb. Ha fizetnének sem ülnék bele az öledbe!
- Srácok! – csattantam fel. – Mi lenne, ha nem tépnétek egymás haját!?
- De hát nem is tesszük! – válaszolták szinkronban. Újra egymásra pillantottak, és újra elfintorodtak.
- Nekem pedig nagyon úgy tűnik! Úgy érzem, van ennél komolyabb problémánk is. – utaltam a jelenlegi helyzetünkre.

Ebben a pillanatban Nate érkezett meg az Arénába, majd lépett fel a pódiumra. Körbenézett a jelenlévőkön, majd tekintete megakadt rajtunk. A szívem kihagyott egy ütemet.
Jézus, mégis ki ez a srác? És miért vált ki ilyen érzéseket belőlem, amikor nem is ismerem.
Gyorsan elkaptam a tekintetem, ugyanis éreztem, hogy az arcom egyre pirosabb lesz.
Csak most vettem észre, mennyien gyűltek itt össze. Majdnem az egész helyiség megtelt. Csak körülöttünk nem ült senki.
Azért srácok, leprások nem vagyunk!

- Örülök, hogy ennyien eljöttetek! – kezdte Nate. – Azért hívtam össze a gyűlést, mert igen komoly helyzet alakult ki az elmúlt napokban – pillantott felénk.
- Ő a főnök itt? – súgta oda nekem Rose.
- Úgy nézek ki, mint aki tudja? - válaszoltam szemforgatva.
- Azt hittem közel vagytok.
- Közel!? Alig fél napja ismerem! Egyáltalán honnan veszed ezt?
- Női megérzések?

- Idegeneket hoztál a táborba, Nate! – kiáltotta le valaki szemben ülő. Sajnos nem láttam ki volt az.
- A helyzet kívánta ezt a döntést. Nem hagyhattam ott őket meghalni! – Ó, szóval tudnak a történésekről, csak éppen arról nincs fogalmuk mi kik vagyunk.
- Ezek egyszerű emberek! – mostmár tisztán láttam ki veszekedik Nate-tel. Egy lány, kiabált vele. Bár mondjuk Isten lássa lelkemet, nem rossz szándékból, de inkább nézett ki egy bokszolónak.
- Erről nem nyitok vitát veled, Clarisse. Felesleges. Megtörtént, ez ellen már nem tudsz mit tenni.
- Dehogynem! – majd fenyegetően az oldalán lógó kard markolatára fogott egyik kezével, másikkal pedig felemelte lándzsáját.– Meg is ölhetnénk őket! Ezek idegenek, nem bízhatunk bennük! Tudják hol a tábor, látták az arcunkat! Veszélyesek ránk nézve!
Hát, ezek sem a vendégszeretetükről lehetnek híresek...
- Próbáld csak meg cicabogár! – pattant fel mellőlem Rose, ugyanolyan fenyegető tekintettel, mint amilyennel a szemben álló Clarisse méregetett minket. Rose keze a tőrjein voltak, és meg kell mondjam, nem adott barátságos kinézetet neki.
- Cicabogár!? Te most komolyan cicabogárnak neveztél!?
- Hát nem is tapsifülnek.
- Tudod te egyáltalán ki vagyok!? Akár egy halvány fogalmad is van róla!?
- Clarisse! – szólt lentről Nate fenyegető hangja. – Higgadj le! Mi nem így oldjuk meg a problémákat!
- Higgadjon az anyám feneke!
- Ezzel nem oldasz meg semmit!
- De, Nate, igenis megoldok. Ez a jött-ment csitri semmit nem tud rólam! – bökött Clarisse Rose felé.
- Jobb, mint a moziban – halottam Kaden halk megszólalását.
- És te mit tudsz róla? Mi alapján nevezed jött-ment csitrinek!? – álltam fel helyemről. Sok mindent eltűrők, de azt nem vagyok hajlandó elviselni, hogy a barátnőmet kritizálják. – Semmivel sem többet, mint amit ő rólad. Ezért vagyunk itt... gondolom – pillantottam Nate-re, majd vissza a lány felé. – Úgyhogy, mi lenne, ha mindenki leülne a fenekére, és túljutnánk ezen!? Elhiheted, mi sem meghívóval jöttünk ide. Csupán azért, mert nem akartunk meghalni! Úgyhogy semmi féle jogod sincs arra, hogy kritizáld Rose-t, Kadent, vagy engem!
-És te meg kinek képzeled magad, hogy itt dirigálsz!? – szegezte felém a lándzsáját a lány.
-Elég volt! – hangzott egy mély férfias hang, Nate mögül.

Odanéztem, és hirtelen nem tudtam, mit is látok. Félig ló, félig pedig ember kinézetű férfi tornyosult a fiú mögött.
Clarisse lassan leült, de még mindig szúrós pillantásokat vetett felénk. Kadent meglehetősen hidegen hagyta a dolog, de én és Rose szemöldök ráncolva néztünk egymásra, egy "ezt még kicsináljuk egyszer!" pillantást váltva.

-Azért kértem meg Nate-et, hogy hívjon ide benneteket, mert tegnap hajnalban igen erős és különleges energiát észleltünk. Ezért is küldtem el három, éppen őrségben álló táborozót, hogy nézzen utána az eseményeknek. Mint az már mindenki számára világossá vált, ez a három diák – mutatott ránk – nagy veszélybe került egy bizonyos Mágikus Akadémián. Mivel nem tudjuk pontosan, hogy miféle erőkkel állunk szemben, így ide menekítettük őket. Amíg teljesen fel nem épülnek a sérüléseikből – nézett rám – és amíg egy minimális harctudást nem sajátítanak el, addig itt fognak lakni. Akinek bármiféle ellenvetése van, az most szóljon! – mindenki csöndben forgolódott, keresve azt a bátor jelentkezőt, aki ellenezné a dolgot. – Ha nincs senki akkor ezt a témát lezártam! Mindenki menjen az aktuális órájára, foglalkozására vagy a házimunkák elvégzésére! A jövevényekkel, pedig beszédem van! Oszolj! Este találkozunk! További szép napot!