-Hogy mi van!? – pattant fel Kaden a székéből hitetlenkedve.
-NA, ELMEGY EZ AZ EGÉSZ A JÓ BÜDÖS PICS... – állt fel hirtelen Nate is kiabálva, azonban gyorsan a szája elé kaptam a kezemet, mielőtt még olyat mondhatott volna, amit később megbánna. – HÉ! EZT NE CSINÁLD! – mordult rám hirtelen, miközben elkapta tenyeremtől a dühtől vörösödő fejét.
Erre egy kicsit megugrottam, ugyanis nem számítottam rá, hogy emiatt nekem fog majd rontani, hiszen csak nem akartam, hogy még a végén elátkozzák őt a csillagjegyek a megjegyzései miatt vagy valami hasonló...
Viszont amint a szemeimbe nézett, megbánást véltem felfedezni a tekintetében, mely egy kis értetlenséggel is vegyült. Halkabban újból szólásra nyitotta a száját, ám mielőtt bármi kijöhetett volna rajta, Zoé félbeszakította:
-De hiszen minden próbát teljesítettek! – állt fel a lány hitetlenkedve egyenesen a mérlegre pillantva, mire Nate zavartan megrázta a fejét, majd visszafordult a tanács felé. Én egy apró sóhajtással letudtam a dolgot, hiszen bizonyára csak idegességből mordult így rám, de attól még eléggé rosszul esett...
-Igazuk van! Most hallgattuk végig, hogy mindet teljesítették! – állt fel most trónjából a skorpió. – Mi okunk lenne rá, hogy megvonjuk tőlük a kristályt!? Hiszen az a sikeresen elvégzett próbák jutalma! – fordult dühösen a srác a mérleg felé.
-Ez mind szép és jó, azonban egyvalamit elfelejtetek! – csattan fel a nő hangja. – Már rögtön a második próbát semmisnek kéne tekintenünk, hiszen nem is az előírt feladatot hajtották végre! – mondta. – Tehát nem teljesítették az összes próbát!
-Ugyan már! – állt fel dühösen a bika. – Az sehol sincsen meghatározva, hogy mekkora mozgásteret kapnak a csillagjegyek a próbák kiadásával kapcsolatban! Az én feladatom lényege az volt, hogy hallgassanak az ösztöneikre és figyeljenek a környezetükre. És ez mind meg is történt, hiszen másképp nem tudták volna megtalálni és visszavezetni az anyjához a kis medvét – magyarázta idegesen. – Arról persze nem is beszélve, hogy a kapott feladatuk még hasznos is volt szerte a galaxisban, hiszen mindannyian tudjuk, hogy mire képes egy kifejlett anyamedve-csillagkép, ha a kölykét keresi! És nem lett volna túl szép látvány, ha feldúl egy naprendszert, vagy átmasírozik egy szupernován! – fújtatott dühösen.
Lassan attól kezdtem tartani, hogy ő maga is egy igazi bikává változik át.
-Hát nem tudom... de nekem ez még így is eléggé neccesnek tűnik! – legyintett trónjából a rák. – Ami szabály az szabály! Azt is kell teljesíteni! – sóhajtott. – Én is az előre megbeszéltek alapján jártam el, bármennyire is volt kellemetlen érzés látni szegények arcát a próba közben... – sóhajtott színlelt fájdalommal a hangjában.
-Ugyan már! – szólt közbe Rose. – Hiszen még élvezte is látni, ahogy magunkban vívódunk... Főleg Noah esetén! – mutatott felém dühösen barátnőm. – Szóval nekünk ne akarja bemesélni, hogy mennyire nehezére esett végigcsináltatni a próbát! – tette csípőre végül a kezét.
-És mégis mi a kifogásotok arra, ami a szűz próbáján történt!? – szólt közbe türelmetlenül az oroszlán. – Mármint én nem akarok senki ellen sem beszélni, de nekem eléggé úgy hangzott, hogy nem csak saját erőtökből teljesítettétek! – csóválta a fejét. – Márpedig minden próbát segítség nélkül kell véghezvinni! – egyenesedett ki a trónján, miközben büszkén kidüllesztette mellkasát és megfeszítette a karizmait.
-Erről én is szeretnék kicsit bővebben hallani! – kapott az alkalmon a mérleg, majd a szűz felé fordult, akinek rózsaszínes bőre, most mintha fakulni látszott volna.
-Az... Az úgy volt... – kezdte a szűz halkan, majd sóhajtott egyet. – Egyszerűen nem tudtam csak úgy otthagyni őket! – robbant ki belőle. - Mindent elfelejtettek és teljesen el voltak veszve! Csak egy apró bátorító lökést adtam nekik, és lám, megvolt hozzá az erejük, hogy véghez vigyék a feladatot! Mind a saját erejükből tették, csak éppen nem emlékeztek arra, hogy miért is vannak ott pontosan. Nem értem, hogy ez miért akkor probléma! – rakta keresztbe a karjait maga előtt.
-Probléma, mivel teljesen egyedül kell véghez vinniük az összes próbát, mindennemű segítség nélkül! Még akkor is, ha kitörlődött a rövidtávú memóriájuk! – szögezte le a mérleg.
-Jó, ezt már világosan hallottuk párszor! – szólaltam fel én is. – Viszont arról senki nem fog beszélni, hogy a nyilas próbája óta, mindig egyre nehezebb lett a dolgunk, hiszen egy ismeretlen sötét erő próbálta hátráltatni a küldetésünket!? – szegeztem a kérdést a tanácsnak. – Arról nem lesz szó, hogy mindezek a nehézségek ellenére is sikerült teljesítenünk azokat a feladatokat? Ráadásul egyedül! – néztem egyenesen a mérleg szemeibe. – Szóval kérdem én... Hol van itt az igazság, ha a mi legapróbb hibáinkon akadunk fenn és az alapján ítélkezünk, míg a szemmel is jól látható tényeket, - miszerint az utolsó próbatételek hatványozottan nehezebbnek bizonyultak, bizonyos külső behatások miatt - egyszerűen nem vesszük figyelembe? – mondtam szétnézve a velünk szemben ülő csillagjegyeken. – Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy hogyan lehet még mindig erről vitázni, amikor most is életek forognak kockán odalent! – mutattam nagy lendülettel lefelé, habár fogalmam sem volt, hogy pontosan merre található a Föld...
-Igaza van, szavazzunk akkor! – állt fel trónjából a nyilas. – Nem kell, hogy mégjobban húzzuk a saját és az ő idejüket. Szavazzunk, hogy ki tekinti mindezek tudatában a próbáikat sikeresnek, vagy pedig semmisnek! – mondta határozottan, majd felénk biccentett.
-Rendben van! – rántotta meg vállait a mérleg. – Akkor ki szavaz arra, hogy az előre megállapodottaktól eltérve teljesített próbákat, mind semmisnek tekintsük, tehát így a halandók nem jogosultak az Inverz Kristály birtoklására? – nézett körbe a nő, mire néhány kéz a magasba lendült, az övével együtt.
-És ki szavaz arra, hogy a váratlan külső nehézségeket figyelembe véve, sikeresen teljesítették a próbákat, így pedig jogukban áll ideiglenesen rendelkezni az Inverz Kristállyal? – kérdezte most a bak a tanácstól, mire szintén a magasba emelkedett néhány kéz.

Mindannyian feszülten figyeltünk, ahogy számoltuk a mellettünk szavazó csillagjegyeket, azonban legnagyobb meglepetésünkre és kétségbeesésünkre, az állás döntetlenre jött ki.

-Döntetlen! – mondta a mérleg magában mosolyogva. - Mivel a tanács több, mint 40%-a ellenzi a Kristály elvitelét, így az nem adható oda senkinek, vagyis a próbákat nem fogadjuk el! – kezdte darálni újból az előre betanult szövegét. – Úgy határoztam, hogy a szavazást figyelemebe véve, nem fosztjuk meg őket az életüktől a próbák elbukása miatt, ám üres kézzel kell távozniuk! - vezette egyenesen ránk szigorú tekintetét.
-Várjunk! – szólalt meg váratlanul a halak! – Úgy tudom, hogy volt valami olyasmiről is szó abban a szabályzatban, hogy ha nem tudunk valamiben egyértelműen dönteni, akkor egy ugyancsak érintett és kellőképpen tájékozott csillagjegy szavazata dönti el, hogy mi lesz a végső ítélet! – nézett bátran a mérleg szemébe, aki megnémulva pislogott vissza a lányra, miközben a halak felénk fordult. – Tehát a szabályzat nevében szólítom Zoét, - aki végig vezette a halandókat mind a 12 próbatételen - hogy szavazzon a feladatok érvényessége ellen, vagy mellett! – mondta magabiztosan, mire némaság szállt az egész tanácsra, de legfőképpen a mérlegre, aki még mindig úgy tátogott, mint hal a vízben és látszólag próbált minél jobban belesüppedni a trónjába, azonban ez a kemény márványszerű anyagnál nem igazán működött...
-Nos, ez esetben... – lépett előre büszkén Zoé. – Arra szavazok, hogy tekintse a tanács sikeresnek a 12 próbatételt, figyelembe véve a szabotázs nyújtotta nehézségeket és a mindezek ellenére kitűnően kivitelezett feladatokat! – mondta, miközben felénk fordult. – Eleget nyúztuk már őket, ideje hazatérniük! – zárta le ennyivel a mondandóját, majd visszafordult a 12 csillagjegy felé.
-... Ezesetben... – szólalt meg halkan és kelletlenül a mérleg, majd megköszörülte a torkát. – Akkor... ezesetben, a tanács nevében... 6-7-es szavazati többséggel sikeresnek nyilvánítom a 12 csillagjegy próbáját, mely értelmében az itt jelenlévők jogosultak az Inverz Kristály ideiglenes birtoklására... – mondta ki nagy nehezen a végszót a nő, mire a szabályos kör alakú tó, mely a helyiség közepén helyezkedett el, és amelyen keresztül megérkeztünk ebbe a dimenzióba, éles fénnyel felvillant, majd mintha az aljában megjelent volna egy sötét színű kő.
-Azt ne mondjátok, hogy a Kristály egész végig abban volt! – mutatott Kaden kiábrándulva a tóra, ugyanis legalább kétszer jártunk már benne, és ezek szerint egész végig az orrunk előtt volt, amit kerestünk.
-Pedig de, viszont úgyis csak a sikeresen elvégzett próbák után fedi fel magát! – legyintett Zoé egyszerűen.

~×~

Mikor már vagy háromszor a lelkünkre kötötte a mérleg, hogy hogyan és miként kell visszaszolgáltatunk az Inverz Kristályt, és részletesen ecsetelgette azt is, hogy milyen retorzióval jár, ha nem engedelmeskedünk neki; a legtöbb csillagjegy már rég vissza is tért a saját házába.
Zoén kívül egyedül a skorpió, a szűz és a mérleg maradt velünk, ugyanis ha jól hallottam, mindig van három csillagjegy, akik egyfajta őrségben állnak és figyelik a saját jegyük szülötteit, attól függően, hogy éppen milyen hónapot írunk...
Vagy valami ilyesmi. Ez nekem sem volt teljesen tiszta...
(Így volt ez akkor is, amikor idekerültünk, ezért velük találkoztunk legelőször.)

-Szóval világosan beszéltem!? – ért negyedszerre is a mondandója végére a mérleg.
-Igen, ahogy az első három alkalommal is! – mondta idegesen Nate.
-Az lehet, de most egy másfajta szempontból közelítettem meg azokat a katasztrófákat, amikhez az Inverz Kristály rossz kezekbe való kerülése vezethet! – mondta nemes egyszerűséggel és már nyitotta volna a száját, hogy egy ötödiket is kitaláljon, mikor a skorpió közbelépett.
-Oké, elég lesz mostmár! – intette le a nőt. – Szerintem már álmukból felkeltve is tudják, hogy miként juttathatják vissza a Kristályt és mik történhetnek velük, ha nem teszik meg időben!
-Hát, remélem is, ugyanis ez nem játék! – forgatta meg szemeit a csillagkép, mikor hirtelen egy éles dörgés rázta meg a végtelenségbe nyúló oszlopokat, melyekben a színes csillagok és felhők mind fakulni kezdtek, míg egészen feketére nem váltak.
-Ez meg mi volt!? – lépett mellénk riadtan a szűz.
-Tőlünk kérdezed!? – mondta Rose. – Én akartam feltenni ugyanezt a kérdést! – nézett rá a csillagjegyekre várakozva, akik mind mozdulatlanná meredve figyelték az eseményeket, azonban a várttal ellentétben, semmi sem történt.
-Oké, nem tudom ki szórakozik, de elég lesz mostmár! – tette fel megadóan kezeit Nate. – Csak fogjuk a Kristályt és már itt sem vagyunk! – indult meg a tó irányába, mire egy láthatatlan erő, hirtelen mindannyiunkat hátra taszított.

~×~

A hatalmas lökéstől legalább 5 métert repülhettünk. Csoda, hogy nem törtük ki a nyakunkat a landolásnál!
Nyöszörögve keltem fel a földről, mire hirtelen nem tudtam, hogy hová kerültem és azt sem, hogy mióta vagyok eszméletlen.
Az egykor világos helyiségben most bokáig állt a sűrű fekete köd, melyből orrfacsaró bűz áradt. Az összes környező csillag és felhő mind megfeketedett, vagy elhalványult, a fejem fölött lebegő fénygömbök pedig pirosan vibráltak, akár egy riasztó rendszer.
Oldalra néztem és a barátaimat pillantottam meg, ahogy eszméletlenül hevernek mellettem a földön. Gyorsan odaszaladtam Rose-hoz és Kadenhez, akik egymás mellett feküdtek, de sajnos nem tudtam magukhoz téríteni őket. Ezután Nate-hez siettem, és mikor láttam, hogy ő sem reagál semmire, egyre jobban úrrá lett rajtam a pánik.
Gyorsan körbetekintettem, hátha megpillantom a csillagképeket vagy Zoét valahol, azonban ez a művelet igen nehéznek bizonyult, ugyanis amikor távolabbra próbált fókuszálni a szemem, szörnyű fejfájás nyilallt belém, majd megcsapta orromat a förtelmes bűz, mely még mindig a lassan gomolygó fekete felhőkből áradt.
Próbáltam a hallásomra hagyatkozva megállapítani, hogy a közelben vannak-e a többiek, de a füleim iszonyúan sípoltak a fehér kövön való landolástól.
Lüktetett a fejem, szédültem, hányingerem volt, és éppen úgy éreztem, menten visszaájulok a barátaim mellé, mikor nagyon homályosan megpillantottam egy alakot, amint felém rohan.
Ahogy egyre közelebb ért, egyre inkább ki tudtam venni az alakját.
A mérleg rohant felém, miközben a feje mellett szénfekete villámok cikáztak el.

-Gyorsan! Indulj a kőért! – rántott fel a földről, majd mutatott a kör alakú tó irányába, ami az egyetlen terület volt, ahol nem gomolyogtak a fekete felhők.
-De a többiekkel... mi lesz...? – tettem fel a kérdést, azonban a saját hangom inkább hallatszott valamiféle erőtlen nyekergésnek, mintsem emberi beszédnek.
-Magukhoz térítem őket, de nem lesz egyszerű! Ez a furcsa ködszerű izé - mutatott a nő a földön keringő feketeségre – mérgezi a szervezetüket! Addig szerezd meg a Kristályt, amíg mi visszatartjuk a villámokat! Ha megvan, fogjátok meg egymás kezét úgy, hogy valakinél ott legyen a Kristály és gondoljatok egy helyre, ahol lenni akartok! A többi majd megy magától! – nézett mélyen a szemembe, majd felém suhintott a bronz botjával.

Erre mintha teljesen kitisztult volna a fejem, újból működtek az érzékszerveim.
A távolban robbanásokat és dörgéseket hallottam, és vörös illetve rózsaszín villanásokat láttam, melyek fekete villámokkal egészültek ki.
A mérleg a karomnál fogva a tó felé taszított, hogy kapkodjam magamat, ugyanis nincs túl sok időnk, mire a tavat is befedi a furcsa köd.
Gyorsan nekiiramodtam hát és szélsebesen rohanni kezdtem a tó felé. Nem hagyhattam, hogy mindez odavesszen emiatt az idegesítő árny miatt. Már sikerült legyőznünk négyszer, most is menni fog!
Gondolkodás nélkül ugrottam bele a szabályos tóba, mely legutóbb még csak derékig ért, azonban most hirtelen iszonyú mélyre kerültem benne.
Valahogy mintha végtelen víztömeg vett volna körbe. Sötét volt és hideg. Minden a látomásomban megélt képekre emlékeztetett, de igyekeztem nem foglalkozni vele, ugyanis a levegőm fogytán volt, a Kristály pedig mélyebben lebegett a vízben.
Amilyen gyors tempóval csak tudtam elkezdtem a Kristály felé úszni, mely valóban úgy nézett ki, akár egy közönséges szikla. Sötétszürke és fekete színek keveredtek benne és teljesen fénytelen volt.
Mikor már csak egy karnyújtásnyira voltam a kőtől, egy hatalmas robbanást hallottam a felszínről, mely ha ekkora hanggal bírt a víz alatt, képzelem, hogy valójában milyen hangos lehetett... Akaratlanul is a hang irányába kaptam a fejemet és rémülten pillantottam meg, ahogy a tó felszínére lassan kúszik fel a sötét felleg, mely még azt a kevés fényt is kezdte eltakarni, mely beszűrődött a felszínről.
Gyorsan megragadtam hát az Inverz Kristályt, mire az ujjaim fájón bizseregni kezdtek, a gyomromon pedig egy furcsa szorító érzés uralkodott el, azonban nem foglalkoztam vele. Az oxigén hiányra fogtam az egészet, és gyorsan úszni kezdtem felfelé.
Ekkor már minden kezdett homályosulni. A víz felszínére kúszó árny egyre több fényt takart ki. A vészesen fogyó levegő miatt kezdtem lelassulni és elbódulni. Ráadásul egyre élesebben villantak a szemem elé az Akadémián látottak képei, mely szerint ugyanígy egy végtelen és sötét víztömeg közepén vergődök, melyből nincsen kiút.
Hiába próbáltam teljes erőmből úszni felfelé, mintha a végtagjaim megadták volna magukat. Hiába akartam minden erőmmel nagyokat lökni magamon, a testem már alig reagált. Kezdtem lelassulni és kezdtem egyre kevesebbet látni.
Körülbelül két méter választhatott el a hőn áhított levegőtől, ám már nem bírtam tovább. Még egyszer utoljára feltekintettem az egyre csökkenő fényre, és még egyszer utoljára löktem magamon egyet, miközben fejem felé emeltem kezemet, hogy ha én már nem is, de legalább a Kristály és vele együtt mindenki más megmenekülhessen.
Az utolsó emlékem egy tompa csobbanás volt, mielőtt elnyelt a csendes sötétség.
Vajon kiért a Kristály a vízből? Vajon a többiek magukhoz tértek?
Nem tudtam ezentúl semmit.

Sziasztok!

Bocsi az egynapi késésért, de sokminden jött össze mostanában, amit megkoronázott egy központi hálózati hiba is, ami eredménye képpen nem volt sem telefon, sem pedig internet kapcsolat fél napig... :)
De a lényeg, hogy most már van és a rész is itt van! 😎
Reméljük azért tetszett! 😌

További szép napot, találkozunk legközelebb is!

~ZsoRas❤