A fekete felhők egyre inkább sűrűsödni kezdtek, majd újból elfedték Noah-t a szemünk elől. A csillagkép hiába lőtt rá újabb fénynyalábokat, mintha az előzőből tanult volna, már meg sem rezzent az árny.

-Maradjatok itt! - parancsolt ránk a halak, majd maga elé emelte pálcáját, mire a lábai előtt, egy hatalmas szökőár kezdett formálódni a mágikus tóból, mely szikrázva magasodott a lány fölé. Ezután a csillagjegy nagy lendületet vett, majd egy határozott mozdulattal, az összes vizet az egyre gyorsabban kavargó sötétség felé lendítette, miközben szemei fehér fényt vettek fel.

Amint a víz sebesen közeledni kezdett az árnyhoz, a sűrű fekete felhők között apró villámlások jelentek meg. A csillagjegy amint megpillantott az ide-oda cikázó feszültséget, azonnal megállásra késztette az óriási hullámot, mely már majdnem elérte a célpontját. Ha a hatalmas víztömeg elöntötte volna a villámlástól szikrázó felhőket, az egy eléggé nagy megrázó élményben részesítette volna Noah-ékat...
A lány ezután körkörös mozdulatokat írt le a pálcájával, mire az óriási hullám, két hatalmas és egyben gyönyörű hallá formálódott, amelyek a pálca intései szerint körözni kezdtek a fekete viharfelhők körül, így akadályozva meg, hogy tovább terjedjenek a fekete felhők, melyekből megállás nélkül csaptak kifelé a sötét villámok.

-Ez az egész vihar olyan, mint amilyen a vízöntőnél is volt, csak kisebb! - kiabálta túl a hangzavart Kaden.
-De mégis hogyan lehetséges ez? - kérdeztem, szintén túlkiabálva a dörgéseket.
-Lehetséges, hogy nem zártam le elég hamar a helyet... - hallatszott a fejünkben a halak hangja, aki jópár méterrel előttünk állt, az árnyakhoz közel és éppen a megoldáson törte a fejét. - Nem érzékeltem semmiféle behatolót, ezért nem gondoltam, hogy baj lenne... De ezek szerint ez a valami követett titeket ide, és mire én lezártam a 12. házat, akkorra már rég itt volt.
-Jó, de most mit tudunk tenni!? - kérdeztem félig magamtól, félig pedig Kadentől és a csillagképtől.
-Ti semmit! - hallatszott újból a csillagjegy a fejünkben. - Nem kockáztatjuk meg, hogy nektek is bajotok essen! Valahogy ki kell találnom, hogy hogyan semlegesítsem a villámlásokat. Onnantól már gyerekjáték az egész! - mondta.
-Nekem van erre egy ötletem! - csillant fel Kaden szeme.
-Akkor mire vársz még? Mondd! - sürgette a csillagjegy.
-Jobbat tudok, csinálom! - kiáltott fel Kaden, majd számomra ismeretlen szavakat kezdett mormolni, miközben kezeit maga elé emelve, lassan a vihar felé indult. Még gyorsan hátraszólt nekem, hogy jobb, ha távolabb maradok a művelettől, ugyanis nem tudja, hogy mivel fog járni pontosan a varázslata.
Így kissé nehéz szívvel, de maradtam tisztes távolságban, és a fiúra bíztam a dolgokat.

A halak hiába próbálta a fiú elméjében maradásra bírni őt, Kaden egyszerűen nem hallgatott rá. Szép lassú tempóban haladt a sötét árnyak kavalkádja felé, miközben az előtte álló csillagjegy próbálta áttörni a vihart az óriási hullámhalaival és az opálosan csillogó pálcájából lövellő fénynyalábokkal.
Sajnos a lány egyik próbálkozása sem aratott nagy sikert, ugyanis úgy tűnt, hogy a sötét fellegek minden egyes lövés után egyre erősebbé válnak. Minden egyes becsapódott fénysugár után sokkal hevesebben gomolyogtak, és a villámok száma is megnőtt, melyek lángnyelvekként csaptak a körülöttük keringő óriási vízhalak felé.
Ekkor Kaden körül egyiptomi hieroglifák kezdtek megjelenni, miközben ő megállt a halak mögött másfél méterrel.
A fiút látszólag nem érdekelte, hogy időközben a csillagjegy váratlanul megjelent mellette, és próbálta visszaküldeni őt hozzám; csak sorolta tovább a mágikus szavakat.

-Készülj fel! - mondta Kaden a mellette álló lánynak, megfeszült grimaszba torzult arccal, miközben tekintetét a fekete felhőkre emelte. Kinyújtotta kezeit, majd elkiáltotta magát: Hah-ri!

A körülötte megjelenő hieroglifákból ezernyi apró, cérnaszál vékonyságú nyaláb csapott elő, melyek mintha még lángoltak is volna. Mindegyik kis fénycsóva megcélzott egy-egy villámot a sebesen gomolygó árnyak közül, majd nagy sistergéssel beléjük ütköztek.
Amint a fénycsóvák a villámokhoz értek, az ide-oda csapongó nagyfesztültségű áram hirtelen eltűnt. Mintha egy szörnyű égindulásnak lett volna vége egy egyszerű csettintésre. Nem szikrázott és nem is csapkolódott a lebegő halak felé semmilyen villámlás. Teljesen elcsendesült minden. A sötét felhők is hangtalanul gomolyogtak tovább, egy hatalmas gömböt formálva Noah és Nate körül, akikről fogalmunk sem volt, hogy mindeközben mégis mi történhetett velük, ugyanis hiába próbálta elérni őket a csillagkép, egyszerűen nem jutott át az ereje a felhőkön.
A halak pislogott ugyan párat Kaden varázslatára, de aztán gyorsan kapcsolt, és az eddig folyamatosan köröző vízből készült halait a sötét fellegek közé küldte.
Az óriási halak körülbelül 10 másodperc alatt feloszlatták a sűrűn gomolygó felhőket, melyek közepén egy csuromvizes Nate feküdt, miközben Noah riadtan próbálta kideríteni, hogy minden rendben van-e vele.
Kaden és a halak csillagjegy gyorsan a fiúk felé indultak, azonban még úgy is utolértem őket, hogy én a távolból figyeltem az eseményeket. Villámgyorsan elfutottam mellettük, majd rávetettem magamat a halálra rémült barátaimra, akik ettől valószínűleg csak mégjobban halálra rémültek...

-Mi történt? Jól vagytok? Hogyan estél bele a vízbe? Láttál valami furcsát odalent? - hadartam el gyorsan a kérdéseimet, miközben szélsebesen kapkodtam a fejemet a két fiú között.
-Lassabban Rose... - szólt Noah, miközben segített Nate-nek ülő helyzetbe helyezkedni. - Hadd jussunk előbb levegőhöz!
-Jó igen, bocsika! - vigyorogtam zavaromban, mikor odaértek hozzánk a többiek is.
-Nem érzel semmi furcsát? - guggolt le azonnal a halak Nate mellé, aki próbálta normalizálni a légzését, ugyanis még mindig köhögött a lenyelt víztől.
-Azt hiszem.... nem... - válaszolta elhaló hangon a fiú. - Csak félig megfulladtam, de azon kívül minden príma! - köhögött tovább.
-És nem érzel émelygést? Vagy esetleg hányingert? Nem zsibbadnak a végtagjaid? Nem akar kiesni a szemgolyód vagy a fogad a helyéről? - sorolta a további kérdéseit a lány, mire Nate csak egy szúrós pillantással válaszolt. - Jó, jó, bocsi! - emelte maga elé a kezeit a csillagkép. - Még sosem fordult elő, hogy egy ember beleesett volna a tóba, így nem igazán tudom, hogy minek kéne ilyenkor történnie... - mentegetőzött. - Viszont annak örülök, hogy jól vagytok! Nem értem, hogy hogyan nincsen rád semmiféle mellékhatása a mágikus víznek, de nekünk ez mindenesetre csak jót jelent - sóhajtott megkönnyebbülten.
-Hát, ha nem számít mellékhatásnak, hogy megfagyok és alig hallok a balfülemre a benne lötyögő víz miatt, akkor nincsen semmi bajom! - állt fel a fiú, már sokkal magabiztosabban.
-Na! Most, hogy tudjuk, nem fog leesni egyik testrészed sem, válaszolnál arra is, hogy hogyan kerültél a vízbe? - néztem fel a fiúra kíváncsian. - És utána hogyan másztál ki a tóból? - léptem mellé.
-Az nekem is homályos, hogy mégis hogyan estem bele a vízbe... - nézett a távolba elgondolkozva. - Abban viszont biztos vagyok, hogy úgy éreztem, a zsebemben lapuló opál felforrósodik, de mire odanyúltam volna, hogy megnézzem mi történik vele, hirtelen már a jéghideg vízben voltam.
-Igen, ki is esett a zsebedből a kő, és akkor ereszkedett körénk az a furcsa árny is! - bólogatott Noah, miközben idegesen, átkarolta előről saját vállait. - Rettenetes érzés volt, hogy hirtelen mindent ellepett a sötétség és Nate pedig eltűnt a tó vizében... - meredt szomorúan a cipőjére. - Egy pillanatra a legrosszabb fordult meg a fejemben...
-De nem történt semmi baj! - dörzsölte meg bátorítóan Nate a fiú vállát. - Láthatod, itt állok előtted, épségben és egészségben. Mindezt pedig csakis neked köszönhetem! - mosolygott Noah-ra, aki erre csak nagyokat pislogva fordította újból a cipői felé tekintetét.
-Miért? Mi volt? - lépett közelebb kíváncsian Kaden is.
-Semmi különös, csak megmentette az életemet! - fordult Nate hálásan barátom felé. - Mivel hirtelen estem a jéghideg vízbe, így szerintem kicsit elájulhattam, ugyanis kiesett néhány dolog. Arra emlékszem csupán, hogy a vízbeérkezés pillanatában felvillant előttem a gonosz tükörképem, majd a következőben már ott fekszem Noah mellett, miközben valamiféle óriási vízhalak oszlatnak el egy hatalmas viharfelhőkből álló gömböt... A lényeg viszont, hogy Noah valahogy kihúzott a vízből és visszatuszkolta a zsebembe a kiesett opált - sóhajtott. - Egyébként a halas részben nem vagyok teljesen biztos, hogy megtörtént, - vakargatta a fejét zavartan - de jól nézett ki, annyi szent!
-Pedig megtörtént! - mondta a halak vidáman. - Kaden kiiktatta a villámokat, és így sikerült elmosnom a felhőket! Nem véletlenül születtél te az én csillagjegyemben! - nézett a fiúra büszkén. - Habár az elején nagyon felidegesített, hogy nem maradtál hátul, de így utólag sajnálom, hogy nem bíztam a képességeidben... - mosolyodott el őszintén a lány.
-Ugyan, én sem bíztam volna magamban! - legyintett nevetve Kaden is.
-Oké, mit szólnátok hozzá, ha az életben maradásunk örömére, elhúznánk innen a csíkot? - vetettem fel az ötletet. - Szépen elvinnénk végre az Inverz Kristályt, és megszabadítanánk a világunkat Cardon átkozott képességétől! - mondtam boldogan a part felé invitálva a többieket.

~×~

Miközben visszafelé menet, Nate kirázta a füléből a maradék vizet, majd unottan megválaszolgatta a halak összes kérdését a történtekkel kapcsolatban, Zoé nyugtalanul toporgott a tó partjánál.
Mikor végre odaértünk hozzá és visszaadtuk a csillagjegynek a kapott drágaköveket, gyorsan tájékoztattuk vezetőnket is az eseményekről.
Zoé nem volt túlzottan elragadtatva, hogy még ide is sikerült követnie az árnynak, de nem tudtunk mit tenni. A nyilastól még mindig nem érkezett semmiféle üzenet vagy utasítás, nekünk pedig sietnünk kellett tovább, hogy minél kevesebb kár keletkezhessen a táborban, amíg távol vagyunk. Igaz, hogy a csillagképek dimenziójában sokkal gyorsabban telik az idő, mint lent a Földön, de akkor sem szeretnénk kockáztatni.
A halak megígérte, hogy fel fogja keresni a nyilast és segít majd neki rájönni, hogy ki és miért akarhatja pontosan a vesztünket. Persze találgatások és tippelések voltak, de a jelenlegi helyzetben a bizonytalanság a legveszélyesebb, így muszáj kideríteni a teljes igazságot.
A csillagkép előre küldött minket Zoéval, azzal, hogy ő is mindjárt jön utánunk, de előtte még biztonságba helyezi a mágikus drágaköveket, melyeket nekünk adott a próba elején. Állítólag valamiféle tanács fog összeülni, hogy megvitassa a sikeres próbáinkat és kiderítse, érdemesek vagyunk-e az Inverz Kristályra. Én nem igazán értettem, hogy erre miért van külön szükség, hiszen teljesítettük mind a 12 próbát, de inkább nem akadékoskodtam, ugyanis volt nagyobb gondom is.
Miközben Zoéval ellepett minket a csillogó fehér köd, nem tudtam nem arra gondolni, hogy vajon most is követhet-e minket az az undorító sötét árny, vagy sikerült egy kis időre megszabadulnunk tőle... Persze izgultam is egy kicsit, hogy mégis mi fog történni azon a tanácskozáson, hiszen állítólag mi vagyunk az elsők, akik kiérdemelték az Inverz Kristály birtoklását, még akkor is, ha csak egy kis időre... Ettől a ténytől pedig mindegyikünk melle dagadt egy kicsit.

~×~

Mikor újból kitisztult a látásunk, egy igen ismerős helyen találtuk magunkat.
A végtelenségbe nyúló oszlopok és a fehér márványszerű padló a csillagképeket ábrázoló szobrokkal, egy kicsit megnyugtatott. Jó volt egy olyan helyszínen állni, ahol nem ismeretlen minden és nem arra vársz, hogy vajon most miféle módon kell majd elkerülnöd a szörnyű kínhalált...
Mire mindannyian fellélegeztünk, hogy valóban közeledik a kalandunk vége, hirtelen színes villanások közepette, sorra kiléptek szobraikból a már nagyjából megismert csillagjegyek.
Elsőként a mérleg, a skorpió és a szűz érkezett meg, akiket sorra követett a kos, a bika és az ikrek is. Ezután a rák lépett elő a saját szobrából, mire Noah láthatóan megfeszült egy kicsit, de szerencsére rövidesen utána meg is nyugodott. Az oroszlán nagy lendülettel lépett ki a fehér szobrából, majd hangosan bejelentett, hogy megérkezett. Erre nem igazán kapott semmiféle reakciót egy halk tapsikoláson kívül, ami a kos felől érkezett.
A bak és a vízöntő szinte egyszerre jelentek meg és egy apró bólintással köszöntöttek minket. Már csak a halak és a nyilas hiányzott, de rövidesen ők is befutottak.
Noah kíváncsian tekintgetett a nyilas irányába, aki láthatóan nagyon a gondolataiba merülhetett, ugyanis nem vette észre a fiút, csak homlokráncolva motyogott maga előtt valamit, miközben hol megjelenítette, hol pedig eltüntette az íját a kezéből.
Úgy tűnik még mindig a nyomozással van elfoglalva...

-Ha mindenki megérkezett, akkor ideje megnyitni az ülést! - szólalt meg egyszercsak a mérleg hivatalos hangon, mire a csillagképek szobrai mind trónokká változtak, melyek az adott csillagjegyre jellemző színekben ragyogtak. A skorpióé vörösen, a szűzé rózsaszínen, a halaké pedig opálosan csillogott.
Mindenki szépen helyetfoglalt a saját trónján, csak a kosnak kellett egy kicsivel több idő, ugyanis még mindig a kisgyerek alakjában volt, és így alig érte fel az ülését.
-Miért ragaszkodsz ennyire ahhoz a kis testhez? --szólt oda neki az oroszlán. - Sokkal egyszerűbb lenne, ha olyasvalakivé változnál, mint én magam! - feszítette meg büszkén izmait a férfi.
-Szerintem egy is éppen elég belőled! - nevetett fel jóízűen az ikrek.
-Ezt pont te mondod? - szólt közbe a rák gunyorosan.
-Ezzel mégis mire akarsz célozni? - fordult az ikrek a rák felé.
-Szerintem jobb, ha ebbe bele sem megyünk... - forgatta szemit a bika.
-Ezzel kivételesen egyet értek! - bólintott szigorúan a mérleg. - Kezdjük a próbák kivitelezéseinek és az ezzel járó bukási lehetőségek részletes elemzéseivel! - húzta ki magát a trónján.
-Milyen izgalmasan hangzik... - mondta szarkasztikusan a skorpió, miközben unottan rákönyökölt a karfájára.
-Hiába szeretek hosszasan elemezgetni különböző kérdéseket, témákat és problémákat, - szólalt meg érdes hangján a bak - de szerintem a halandók helyzetére való tekintettel, most eltekinthetünk a felesleges formalitásoktól és inkább a lényegre térhetnénk! - állt fel a székéből. - Főleg, hogy egy külső sötét erő is szabotálni próbálta a halandók utolsó próbáit, és még ennek ellenére is sikeresen teljesítették mindet!
-De nem így van a szabályzatban! - tiltakozott a mérleg.
-Ugyan már... - ült fel trónjában a szűz. - Azt évezredekkel ezelőtt írtuk, és még soha sem kellett használnunk ezt a bizonyos részét. Igazán nem kerül semmibe, ha tényleg csak a fontos kérdésekre válaszolunk! - mondta.
-Jó... legyen hát! - adta be derekát a mérleg, mire a kos újból tapsikolni kezdett. - Szóval, akkor menjünk végig a próbákon, és mindenki mesélje el, hogy a halandók hogyan és miként teljesítették a rájuk kiszabott feladatokat! - húzta ki magát a nő, majd kezdetét vette a tanácskozás.

~×~

Sokáig csak egyik csillagjegyről a másikra kaptuk a tekintetünket, ahogy hallgattuk, hogy milyen kalandokon mentünk át eddig. Furcsa volt egy külső szemlélőtől hallani mindezt, hiszen én teljesen máshogy éltem meg belül, mint amilyen egyszerűen azt elmondták a csillagjegyek. Nekik nyilván nem túl megrázó egy halálközeli élmény, tekintve, hogy halhatatlanok...
Mire mindenki elmondta a mérlegnek, hogy mi hogyan történt, a lábaim lassan kezdték megadni magukat, de nem mertem leülni a földre, nehogy még a végén illetlenség miatt hazaparancsoljanak üres kézzel... Szerencsére a halak észrevette, hogy már nagyon szívesen leülnék, így amíg a vízöntő mesélte, hogy hogyan segítettünk neki távoltartani a bárányokat a megvadult víztől, ő felénk suhintott varázsbotjával, mire 5 kisebb szék jelent meg mögöttünk, melyek enyhén hajaztak a lány trónjára.
Hálásan bólintottunk a csillagképnek, majd Zoéval együtt helyet foglaltunk a mi kis „trónjainkon".

~×~

Mikor mindenki elmesélte a próbáik menetét, a tanács Zoéhoz fordult. A lány szintén elmondta, hogy ő mit látott és tapasztalt, amíg velünk volt, és úgy tűnt, a csillagjegyek teljesen meg voltak elégedve a válaszaival. És persze mi is, hiszen egy rossz szava sem volt rólunk, nem mintha lehetett volna, ugyanis mindent az előírtak szerint csináltunk.

-Rendben! - állt fel a mérleg trónjából. - Részletesen meghallgattam mindenkit, és mivel jómagam képviselem az igazságot, ezáltal a hazugságra természetemnél fogva képtelen vagyok, így én fogom meghozni a végleges döntést! - nézett ránk semleges arccal.
-Komolyan csak ő dönt egyedül? - súgtam oda Zoénak.
-Nem teljesen, csak ha mindenki egyetért a mérleg döntésével, ami szinte sosem következik be - válaszolta a lány. - Attól még mert ő ítélkezik először a hallottak alapján, az nem jelenti, hogy a többi csillagjegynek nincsen beleszólása a dolgok végkifejletébe - mondta gyorsan, ugyanis a mérleg újból beszélni kezdett:
-Igazán nagy bátorságra vall, hogy ez a négy halandó ellátogatott hozzánk. A szándékaik valóban nemesek és tiszták, mely ugyancsak példaértékű. Nem volt könnyű dolguk, és még annál is nehezebb lesz, ha megkapják tőlünk a jogot, miszerint ideiglenesen birtokba vehetik az Inverz Kristályt...
A próbák során többek között teszteltük a szorgalmukat, a kitartásukat, a bátorságukat, az őszinteségüket, az erejüket, az éberségüket, a céltudatosságukat, a hűségüket, az együttműködésüket, a józanságukat, a találékonyságukat és az elhivatottságukat - sorolta az egyes próbatételekre jellemző tulajdonságokat a nő. - Az elhangzottakat, továbbá minden általuk hozott döntést és az ezzel kapcsolatban álló feladatok lehetséges kimeneteleit számításba véve, úgy határoztam, hogy a halandók NEM jogosultak az Inverz Kristály birtoklására! - hangzott el egyszercsak a mérleg határozott ítélete, mire az egész helyiségre némaság és feszült csend szállt.